Miközben az E.On gázüzletágának a megvásárlása az ország szuverenitásával, nemzetbiztonságával kapcsolatos érdekként, valamint ritka jó üzletként jelenik meg a kormány kommunikációjában, nemigen esik szó arról, hogy a német energetikai multik épp kifarolóban vannak arról a régiós gázpiacról, melyben az MVM-en keresztül a magyar állam szeretne kulcspozícióba kerülni.

Az ok prózai: a befektetések nem hozzák a várt eredményt, a piac nemhogy stagnál, hanem visszafejlődik, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában ugyanebben a szegmensben sokkal jobbak a megtérülési kilátások. A kelet-európai feltörekvő piacon a német gázszolgáltatóknak csalódniuk kellett. Ez tehát nemcsak a magyar, hanem a szlovák vagy cseh piacra épp úgy vonatkozik.

Drága kamrakulcs

Hosszas előkészületek után március végén írták alá az E.On magyarországi földgázipari érdekeltségeinek megvásárlásáról szóló megállapodást. Az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. megközelítőleg 870 millió eurót fizet az E.On földgáztározó, valamint földgáz-nagykereskedő cége (E.on Földgáz Storage Zrt., E.On Földgáz Trade Zrt.) részvényeiért. A pontos ár a záráskori gázkészletek függvényében alakul ki, az MVM Zrt.-nek külső forrást is be kell vonnia a tranzakció lebonyolítására, a saját eredménye erre nem lesz elegendő.

Maradtak biztos lábakon

AP / Frank Augstein

Orbán Viktor a gázüzletág megvételével kapcsolatban mindvégig eltökélt volt: a cél, mondta, hogy nálunk legyen a kamrakulcs. Magyarország a régióban, főként a lakossági szegmensben, valóban kirívóan függ az orosz gázszállítmányoktól. A magyar kormányfő szerint, ha az összes gáztározó állami kézben van, valamint „a magyarok is odaülhetnek a tárgyalóasztalhoz” a hosszú távú gázszerződések megkötésekor, amely eddig nagykereskedői oldalról az E.On feladata volt, akkor azzal nagyságrendekkel javul a pozíciónk. Csökken a függésünk, a gáztárazás lehetővé teszi, hogy nehéz időszakban (amikor magas az ár vagy szakadozik a szállítás) elővegyenek abból a tartalékból, amit olcsóbban szereztek be. Ez alapot adhat az árak kordában tartásának, a tartalékból pedig még a régióban is lehetne értékesíteni.

Rámehet az aranytojást tojó tyúk

Bármennyire is elvben helyesnek tűnik a logika, néhány buktatóra már korábban rámutattunk. Az állam alapvetően bizalmi okokból sem a bértárolásban, sem  az MVM-hez képest lényegesen erősebb alkupozícióban lévő E.On-ban nem bízott, és ehelyett a lényegesen drágább utat választotta. Közben erősen kérdéses a megtérülés, és hogy az állam aranytojást tojó tyúkja, az évente több tízmilliárdos nyereséget elkönyvelő MVM Zrt. a bevásárlást „hogyan bírja tojással”. Ezt abból a szempontból is nehéz megmondani, hogy a 2015 utáni időszakra még nincs megkötött gázszállítási szerződés az oroszokkal.

Az előjelek nem túl biztatóak: az eredeti szerződés, amely take or pay-klauzulát is tartalmaz (akkor is ki kell fizetni a kialkudott mennyiséget, ha esetleg nincs annyi gázra szükség), 2015-re 15-18 milliárd köbméter körüli magyar gázfogyasztással számolt. Ehhez képest tavaly a gázfogyasztás a 10 milliárd köbmétert sem érte el, miközben a gázkereskedő erre az évre már 10,2 milliárd köbméter gáz átvételét vállalta az oroszoktól. A válság nyomán a tárolókapacitások iránti kereslet is csökkent. Az E.On Földgáz Storage Zrt. utoljára 2009-ben számolt be százszázalékos (4,2 milliárd köbméter) kapacitásértékesítésről, két évvel ezelőtti tárolói ciklusban 2,8 milliárd, azt követően pedig csak 2,2 milliárd köbméter gázt tudott értékesíteni. Tavaly még párnagáz-értékesítésre is szükség volt, hogy a tárolók jövedelmezőségét alacsony kapacitáskihasználtság mellett is megőrizzék.

Azt a szempontot is lesöpörte a kormány az asztalról, hogy a gázpiaci liberalizáció évek óta erősödő mértékben érezteti hatását: a korábbi monopolhelyzetben lévő nagykereskedő mellett más szereplők, beszerzési alternatívák is megjelentek, ami önmagában jelentős mértékben csökkenti az E.On Földgáz Trade Zrt. gázfelvevő képességét. A kereskedelmi tározók eredményességét középtávon a határkeresztező kapacitások rugalmasabbá válása is rontja: egy régiót egyre több forrásból képesek lesznek ellátni, a konkurencia pedig lefelé veri majd az árakat.

Bukás néhány hónap alatt

A németországi energiaszektor ’90-es években lezajlott privatizációjának következtében két nagy energiapiaci mamut született, az E.On és az RWE, melyek minden területen (áramtermelés és -kereskedelem, földgáztározás és -kereskedelem) fajsúlyos szereplővé váltak. „A kétezres évek elején az európai piaci liberalizáció során az olyan vállalatok, mint az E.On vagy az RWE attól tartottak, hogy elveszítik a hazai piaci részesedésüket, így két választás állt előttük: kibővítik tevékenységeiket más üzletágak irányába is, vagy más országokban terjeszkednek. Akkor úgy gondolkodtak, hogy Közép-Kelet-Európa belátható időn belül gazdag régió lesz, mely nagy mennyiségű gázt fogyaszt”, magyarázta Jonathan Stern, az oxfordi egyetem kutatója a hvg.hu-nak.

Az évtized elejétől kezdve azonban változott a helyzet, melynek két fő oka van: a recesszió és a nukleáris energiából való kiszállás. „Mindez szoros versenyt teremtett a német piacon, az olyan vállalatokból, mint az E.On vagy az RWE veszteséges cégek lettek néhány hónap leforgása alatt. Így nem maradt más, mint hogy eladják leányvállalataikat, mert pénzre van szükségük. Miután megvizsgálták külföldi befektetéseiket, kiderült, hogy például az RWE esetében a cseh, az E.On-nál a magyar vállalat nem kifizetődő” – mondta Stern.

Daniel Seidenspinner, a Metzler Equities elemzője, aki kifejezetten az RWE-vel és az E.On-nal foglalkozik, megkeresésünkre megerősítette, hogy „mindkét vállalat súlyosan eladósodott, így megpróbál megválni azoktól az üzletágaktól, melyek nem illenek a profiljukba, illetve kivonulnak azokból az országokból, így Magyarországról vagy Csehországból, ahol gyengébb a növekedés. Az E.On ugyanakkor ezzel egyidőben Törökországban és Brazíliában fektet be vegyes vállalkozásokba, mert itt nagyobb energiapiac van.” Ez azt jelenti, hogy a cégek nem új ágazatokat keresnek, hanem új piacokat.

Ennek a hátterében az európai energiafogyasztás helyzete áll. A gazdasági válságban még Németországban sincs akkora energiakereslet, mint amire rendszerint számítani lehet. Johannes Teyssen, az E.On vezérigazgatója januárban a Bloombergnek azt mondta, hogy ilyen körülmények között "nem lehetséges üzemeltetni gázerőműveket, bármennyire is tiszta, hatékony és klímabarát, legyen az régi vagy új. Nem vagyunk hajlandóak veszteséges erőműveket müködtetni ott, ahol nem látjuk esélyét a (gazdasági) felépülésnek.”

Fukusima sem segített

Jonathan Stern szerint tévedésnek bizonyult az a feltételezés, hogy Fukusima után a gázerőművek előnyösebb helyzetbe kerülnek. Ennek az egyik oka, hogy a német politika elkötelezett a megújuló energiaforrások támogatása mellett: először tehát a megújulókból származó áramot kell felhasználni, és csak utána fordulnak más energiaforrásokhoz, mint például a gázturbinákhoz.

Mivel azonban a megújuló energiaforrásokból betárolt áramból is fölösleg van jelenleg, a gázerőművek arra az esetre maradnak, ha a széllel vagy napenergiával működő áramtermelők hirtelen nem tudják ellátni a fogyasztókat. Erre a gázerőművek – pl. az atomerőművekkel szemben – alkalmasak is, mert pillanatnyi igénytől függően lehet ezeket bekapcsolni vagy leállítani, emellett pedig alacsonyak a fenntartáshoz szükséges állandó költségek is.

Stern szerint a földgázipar államosítása során előny lehet, hogy az állam másként kezeli a profitot, mint egy magáncég, ugyanakkor az államnak az is lehet a szándéka a vásárlással, hogy megszűnjenek egyszer s mindenkorra az ártárgyalások. Hogy ennek a tranzakciónak mekkora jelentősége van, az annak függvényében derül majd ki, hogy a térségben mekkora szerepe lesz a földgáznak az energiaellátásban. Akkor lesz ugyanis érdekes a földgázipari érdekeltségek államosítása, ha a jövőben Magyarországon és a környező régióban megnő a gázfogyasztás.

Meritumban utolsó

A hvg.hu-nak az RWE is megerősítette, hogy a gázerőműveit nem tudja gazdaságosan fenntartani: míg ezek bekapcsolására korábban rendszerint délben került sor, amikor megemelkedett az energiafogyasztás, ma már ehelyett naperőművek (napelem, napkollektor) energiáját használják előbb, így sok gázerőmű már alig van használatban.

A BDEW (Bundesverband der Energie- und Wasserwirtschaft) információi szerint ugyan ellentmondásos, hogy a gázerőművek kihasználtsága csökken, mivel ez tartozik az egyik legkörnyezetbarátabb energiaforrások közé. De az új energiapolitikában az  ún. "Merit Order" értelmében döntenek az energiaforrások használatáról, itt pedig a gázerőműveket megelőzik a szél- és napenergián alapuló megoldások. (A Merit Order egy teljesítményre vonatkozó sorrendet jelent: alapszabály, hogy mindig a legolcsóbb energiaforrást használják. Ha ez kimerül, akkor következik utána a második legolcsóbb és így tovább. Ebben a rangsorban a gázturbinák és erőművek az utolsók között vannak.) Az egyre csökkenő villamosenergia-árak az áramtőzsdén szintén arra sarkallja a szolgáltatókat, hogy bezárjanak gázerőműveket, valamint, hogy felszámolják ilyen jellegű külföldi befektetéseiket.

Elad és vesz

Az E.On cégeladásai Németországból nézve valójában egy reorganizációs, takarékossági program részét képezik. A program három elv köré szerveződik: a központi üzletág kevesebb területre akar összpontosítani, konszolidáltabbá akarják tenni a vállalatot, és kezelni kell a cég 35 milliárd eurós adósságát is. A megtakarítások tervezett mértéke mindenesetre látványos változásokra utal: míg az E.On 2011-ben 2,2 milliárdos hiányt mutatott ki, 2013-ra már 3,2 milliárd eurós többlettel számolnak. 

A düsseldorfi székhelyű konszernnél a hvg.hu-nak elmondták: eddig a Gazpromhoz tartozó hálózatot, a brit Central Networkst, a Németországban működő Open Grid Europe és az olasz Snam Rete hálózatait adta el, idén belföldi regionális hálózatokon adnak túl, mint az E.On Westfalen Weser vagy az E.On Mitte. Johannes Teyssen vezérigazgató tervei az elképzelések szerint haladnak, érdeklődőkből is van elég, a 2013 végére tervezett 15 milliárd euró értékű eladások helyett a Handelsblatt információi szerint a vállalatvezetőnek már mostanra sikerült 17 milliárd bevételt biztosítania.

Megkeresésünkre a cégnél azt mondták: a magyarországi eladást követően egyelőre nem tervezik, hogy más külföldi részesedéstől is megválnának. Az ugyanakkor sokatmondó, hogy mindeközben az E.On drasztikusan (az eddigi 11,7 százalékról 36,1 százalékra) növelte a részesedését a brazil MPX energiaszolgáltatóban, amivel már komoly befolyást tud gyakorolni  a brazil szolgáltató döntéshozatalaira is.

Ha ezt végignézzük, nyilvánvaló, hogy az E.on magyarországi gázüzletágának a megszerzése mögött legalább olyan motivált eladót találunk, mint amilyen az állam vevőként volt. Nem hasonlítható össze semmiképpen sem az eset a Budapesti Vízművek megvásárlásával (nemhogy a Pécsi Vízművek elfoglalásával). Az E.on nem menekülőre fogta, hanem belátta: ez a térség számára már nem biztosít megfelelő profitot. A kormány pedig kapva kapott az alkalmon.