Az első számú és legfontosabb gazdasági mutatóként a GDP-t és annak növekedési ütemét szokás tekinteni, azaz a kapitalista gazdaságokban van egy feltételezés, mely szerint annál jobb nekünk, minél több pénzt keresünk. Ez az alapvetés azonban nagyon úgy tűnik, hogy ingatag lábakon áll - írja a Pénzügyi Szemle Online blogja. A National Bureau of Economic Research kutatóintézet közgazdászai kimutatták, hogy bár az elégedettség érzete valóban egyenes arányban növekszik a gazdagsággal, a boldogság érzete szinte semmilyen összefüggésben nincs a pénzzel. Ha tehát több pénzt keresünk, vagy nagyon magas a GDP, azzal bár elégedettek lehetünk, de boldogok minden bizonnyal egyáltalán nem.

A kutatások arról nem szólnak, hogy ha a pénzzel, a gazdagsággal és a GDP-vel nincs összefüggésben a boldogságunk, akkor vajon mégis mivel lehet. Mit tegyenek akkor a gazdasági vezetők, hogy az adott társadalom boldogabb legyen, ha a több pénz és a magasabb GDP nem elég? Ezekre a kérdésekre a kutatók most nem adtak választ, azt ígérték ugyanakkor, hogy megpróbálják megfejteni az örök kérdést, és statisztikailag is kimutatják, hogy mitől leszünk boldogabbak.

Az elégedettség érzéséhez visszatérve két érdekes következtetést tesznek a kutatók. Egyrészt az egyes országok között jelentős különbségek figyelhetők meg az általános elégedettség érzések között, amely különbségek nem az anyagi javakra vezethetők vissza. Sőt, sok esetben egy szegényebb országban elégedettebbek az emberek. Remek példa Brazília és Mexikó, ahol a társadalom alapvetően elégedettebb, mint a sokkal gazdagabb Olaszországban vagy Japánban. Másfelől pedig az elégedettség érzésének növekedési üteme nem lassul azzal, ahogy gazdagodunk, azaz nincs egy pont, ami után már minden mindegy lenne. Ez azt jelenti, hogy bár boldoggá nem tesz, a pénzkeresésbe sosem lehet belefáradni.