Vége a "Made in China" időszakának?

"Kínában mindent sokkal olcsóbb termelni, mert ott az emberek egy tál rizsért dolgoznak" – ez a gyakran hallott okosság az elmúlt évtizedben valóban magyarázatot adhatott arra, hogy miért díszeleg minden második holmin a "Made in China" felirat. Ez a tendencia ugyanakkor fordulóban van, és könnyen lehet, hogy a tál rizsért dolgoztatott kínai munkások többé már nem versenyképesek például az amerikai gyártósorokkal szemben – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Ugyanis erre a következtetésre jut Ralph J. Brodd és Carlos Helou, miután megvizsgálta a Kínában és az Egyesült Államokban összeszerelt, mobiltelefonokban használt lítiumos akkumulátorok termelési költségeit. A kutatók hangsúlyozzák, hogy azokban a feldolgozóipari üzemekben, ahol a munka java részét automatizálják, a munkaerő magasan képzett, és az üzem kellően nagy mennyiségű terméket állít elő, ott a kínai gyártó az amerikaival szemben szinte semmilyen költségelőnnyel nem rendelkezik.

Ezekben az üzemekben ugyanis a teljes költség közel 80 százalékát az alapanyag teszi ki, ami nem mutat lényeges különbséget Kína és az USA között. A magasan képzett munkaerő ugyan drágább az USA-ban, a felhasznált energia azonban jóval olcsóbb, a logisztika pedig esetenként 50 százalékkal is kevesebbe kerülhet. Ezen túl az Egyesült Államokban felépített üzemeknek megvan az az előnye is, hogy a termék gyártása szorosan kapcsolódhat a kutatás-fejlesztéshez és a marketinghez, a minőségellenőrzés könnyebb, és jelentkezik egy sor egyéb pozitív hatás a helyi munkaerőpiac fellendülésén keresztül.

Az egész történetből mindenképpen tanulságos, hogy a kínai munkaerő drágulása, az amerikai energiaárak csökkenése és az ipar magas fokú automatizálása milyen jelentős mértékben írja át a költségeket és a feldolgozóipar profitabilitását. Könnyen lehet, hogy a fejlett világ feldolgozóipara elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor már nem éri meg kitelepíteni a termelést Kínába.