AFP / Andrew Cowie

Állj, én nem is hallottam ezekről a botrányokról. Mikről is van szó?

Kezdjük talán a Liborral, eddig az szólt a legnagyobbat. A londoni bankközi kamatláb, a Libor azt mutatja meg, hogy az adott napon az egyes devizákban milyen kamatok mellett képesek rövid futamidejű hitelt felvenni a bankok. A Libortól a világon több mint 800 ezer milliárd dollárnyi hitel és értékpapír kamat-, illetve árfolyamszintje függ – így a magyarországi devizahiteleké is. Tavaly nyáron derült ki, hogy a Barclay’s brit nagybank egyes dolgozói 2005-től kezdődően a valóstól eltérő adatokat szolgáltattak a referenciakamat kiszámításához. A bankot később 360 millió dollárra büntették. Közben az is kiderült, hogy nem csak a Barclay’s volt az egyetlen ilyen bank, a svájci UBS és a brit RBS szintén büntetést volt kénytelen fizetni, a német Deutsche Bank pedig elismerte, hogy több, alacsonyabb beosztású munkatárs is érintett volt a manipulációban.

A banki dolgozók azért manipulálhatták a Libort, hogy pénzügyi pozícióikat javítsák, másfelől pedig a 2007 és 2012 között a mesterségesen alacsony kamatok bankjukat egészségesebbnek mutatták. A Libor-botrányhoz kapcsolódóan az egyik érintett bank volt kereskedője nemrég jelent meg egy brit bíróság előtt, ahol azzal vádolták meg, hogy több bankkal működött együtt a londoni bankközi kamatláb manipulációjában.

A CDS-verseny korlátozása területén a Libor-botrányhoz valamelyest hasonló kép rajzolódhat ki. Az Európai Bizottság (EB) azzal vádolt meg 13 globális nagybankot, hogy a CDS-eket – melyeket egy csőd esetére alkalmazott adósság-biztosításnak is nevezhetünk – nem a piacon, hanem privátban, kétoldalú megállapodásokkal értékesítették, és kereskedtek velük. Ez pedig azért volt probléma az EB szerint, mivel ezzel sérült az átláthatóság és a piaci stabilitás. A bankok és két másik piaci szereplő összehangoltan cselekedtek így, ami ellentétes az uniós versenyjoggal. Ez pedig, tekintve hogy a világon idén eddig 2 millió CDS-szerződés cserélt gazdát mintegy 10 ezer milliárd dollár értékben, igencsak komoly hatással lehet az egyes cégek, államok finanszírozására.

Szintén a Libor-botrányhoz hasonló kép rajzolódhat ki az olajpiacon, mivel az EB versenyfelügyeleti szerve május közepén vizsgálatot indított amiatt, mert gyanúja szerint több nagyobb olajvállalat összejátszva torzított adatokat közölt a világ vezető olajpiaci referenciaár közlőjéhez (Platts). A cégek ebből kifolyólag tudatosan eltéríthették a piacon általánosan elfogadott – a Platts által publikált – referenciaárakat, illetve felvetődött annak lehetősége is, hogy számos piaci szereplőtől megvonták annak lehetőségét, hogy adataikkal közreműködjenek a benchmark ár képzésében.

Az EB álláspontja szerint még a kisebb torzítások is érdemi hatással lehetnek a nyersolaj, a finomított olajtermékek és a bioüzemanyagok árára, ami károsíthatja a végfogyasztókat. A sztorit ráadásul egy magyarországi etanolgyártó borította, a Pannonia Ethanol 2012 áprilisában jelezte a Platts felé, hogy bekapcsolódna a referenciaár-képzésbe, az adatszolgáltató azonban folyamatosan újabb és újabb adatigényléssel élt velük szemben, és nem adott egyértelmű iránymutatást az átvilágítási procedúrájával összefüggésben.

Ez azért tényleg botrány, hogy ilyet megtehettek az érintett cégek. Hogyan vehettek irányt az ilyen ügyek, voltak kiskapuk?

Egyfelől igen, másfelől pedig nem annyira tiszta a kép. Több nagybankot dollár százmilliókra büntettek a hatóságok a manipuláció miatt, ez biztos. Az is biztos, hogy több szóba került nagybank egyes alkalmazottai tevékeny szerepet vállaltak a Libor manipulációjában, az egyik érintett bank volt kereskedője nemrég jelent meg egy brit bíróság előtt, ahol azzal vádolták meg, hogy több bankkal működött együtt a londoni bankközi kamatláb manipulációjában.

AFP / Mira Oberman

A CDS-verseny állítólagos korlátozásánál, illetve az olajárak esetleges manipulációja kapcsán is az látszik – csakúgy mint a Libor-botrány esetében –, hogy az állami szabályozók nem rendelkeztek teljes rálátással egyes bankok működésére. Emellett az is szerepet játszott a manipulációban – elsősorban a Libor esetében –, hogy a banki alkalmazottak fittyet hánytak a pénzintézetek belső szabályzataira, vagyis partikuláris érdekek mozgatták őket. Nem feltétlenül arról van szó, hogy az egész bankrendszer fertőzött, hanem arról, hogy az egyéni érdekek mozgatták a kamatláb manipulálását. Bár nem vennénk rá mérget, hogy a bankvezetők nem örültek annak, hogy bankjuk a kedvezőbb adatok továbbítása – amiről állításuk szerint nem tudtak – következtében jobb színben tűnhetett fel. Az összeesküvés-elméletek rajongóinak ugyanakkor minden bizonnyal táptalajt adhatnak a hasonló hírek.

Akkor ezek szerint például drágábban tankolhattam a benzinkútnál? Felháborító!

Igen, akár ez is elképzelhető, hogy a végfelhasználók is megérezhették a manipulációkat, az olajárak esetében legalábbis az EB álláspontja szerint volt erre esély. Ugyanakkor hozzá kell tenni, közvetlen ok-okozati viszony az említett manipulációk, esetleges versenytorzító lépések és az árak emelkedése, csökkenése között nem mindig állíthatóak fel, a CDS, és az olajár esetében ráadásul még be is kell bizonyítani, hogy tényleg volt kozmetikázás, ami összehangoltan történhetett. A már bizonyított manipulációk okozta veszteségeket még csak becsülni sem lehet a sorozatos áttétek miatt.

Mik lehetnek az ügyek következményei?

Büntetések kiszabása – ami már folyamatban van –, szigorúbb szabályozás, átláthatóbb működés biztosítása, az egyes szereplők piaci helyzetének gyengítése, egymástól történő elszeparálása, további versenytársak beengedése az adott piaci szegmensbe. És persze a cégek beperlése, ahogy arra már van is példa. Másfelől a közvélemény előtt az érintett szektorok hitelessége komolyan erodálódik, a válság kapcsán amúgy is bizalmi krízissel küzdő bankoknak nem jön jól a botrány, ez vonatkozik a CDS, és olajár-történetre is. A megfelelő hitelesség visszanyeréséért az érintett szereplőknek minden bizonnyal sokat kell majd küzdeniük.

Emellett ugyanakkor érdemes azt is számításba venni, hogy igazi megoldás nincs a hasonló manipulációkra. Ezek olyanok, mint az adócsalás: az abban érdekeltek ott is mindig megtalálják a kiskapukat a pénzügyi stiklikhez.