szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Lengyelországban és Magyarországon sokkal inkább hasonlít az Európai Unióban kételkedők, a nacionalisták érvelése Putyinéhoz, mint a brit konzervatívokéhoz. Charles Grant, az egyik legnagyobb brit geopolitikai és gazdasági agytröszt, a Center for European Reforms igazgatója, az Economist című hetilap egykori vezető szerkesztője analfabétáknak nevezi azokat, akik szerint sokkal többet profitálnak a kelet-nyugati együttműködésből a régóta gazdag nyugati nagyok, mint a keleti kicsik. Oroszország és Kína szakértőjeként az igazgató egyértelműsíti, hogy Oroszországban és Kínában egyre csak szűkítik a szabadságjogokat, egyre erősödik a Nyugat-ellenes nacionalizmusuk.

Kutatásaink szerint ötvenszázalékos a valószínűsége a brit kilépésnek az Európai Unióból – mondta Charles Grant, az egyik legnagyobb brit geopolitikai és gazdasági agytröszt, a Center for European Reforms igazgatója, az Economist című hetilap egykori vezető szerkesztője az Alapblognak adott interjújában. Függetlenül attól, hogy három-négy év múlva ki lesz kormányon, nagy bizonyossággal állítható, hogy a britek népszavazáson fognak dönteni. A közvélemény márpedig jó eséllyel azt akarja, hogy az ország hagyja el az uniót. 

A brit konzervatívoknak és a Fidesznek, illetve a (Kaczynski vezette) lengyel Jog és Igazság Pártjának a közös platformja. Szinte egyformán tartják visszataszítónak a vélt, vagy valós brüsszeli dirigálást, bizonyos nemzetállami szuverenitások feladásának kényszerét. A lengyel és magyar nacionalisták lényegében protekcionisták, centralizálnak, a pénzügyi szektort bűnbaknak tekintik, míg a brit konzervatívok ezzel gyökeresen ellentétes irányvonalat visznek.

Arra a kérdésre, mely szerint az unió bővítésével csak a "gazdag multik" jártak jól a piacnyitással, azt válaszolta, hogy közgazdasági analfabéták azok, akik ezt ténylegesen így gondolják. "Kelet-Európa az utóbbi húsz évben alapvetően jobban járt, mint Nyugat-Európa. Ezernyi bizonyíték szolgál annak alátámasztásául, hogy a nagy, gazdag cégek, országok kevésbé képesek a dinamikus fejlődésre, mint a szegényebbek – amennyiben megnyitják piacaikat és valóságos szabad versenyt vállalnak fel" – emelte ki Grant. Emellett szerinte az EU-nak is bővítenie kéne az integrációt az USA-val, hiszen hatalmas előnyeink származnának előle.

Az Oroszország-szakértő Grant szerint az EU, bárhogy is erőlködne, soha nem fog tudni együttműködni az oroszokkal, hiszen ott "ott a mesterségesen keltett paranoia az úr", és demokráciák amúgy sem képesek hosszú távú jó viszont létesíteni autokráciákkal. "Abban az országban kezdenek úgy tekinteni a Nyugatra, mint ellenségre. Hanyatló társadalmaknak írja le a hivatalos Oroszország a Nyugatot, amely Putyinék propagandája szerint önmagát gyilkolja meg, legalábbis végzetesen legyengíti a nagy szabadosságával, liberalizmusával, a homoszexualitás terjedésének engedélyezésével, a vallástalanságával, a maga „multi-kulti” életmódjával" – tette hozzá Grant. Ezen az alapon építenek ki egy diktatúrát, Oroszországgal azért nem lehet igazán együttműködni, mert nem demokrácia többé.

Grant érti, hogy pontosan ezekhez hasonló érveket hallani egyes kelet-közép-európai vezetőktől, de markáns különbség, hogy Oroszországgal ellentétben ezek demokráciák. Még ha némely tagállamokban sérül is a demokratikus intézmények függetlensége, sérül is a sajtószabadság. Mégis benn vannak az EU-ban, mégis: szabad választásokat kell tartaniuk és senki sem lehet magabiztos a végeredményt illetően, az EU-ban való létezés erős korlátja egyes politikusok, pártok, kormányok visszaéléseinek.

A gazdasági szempontból ténylegesen erős Kínával viszont az EU-nak komoly érdeke fűződik kialakítani egy átfogó, a kereskedelmet és a beruházásokat kölcsönös előnyökre építő megállapodást. Ezt két dolog akadályozza: roppant megosztottak vagyunk, illetve Kína maga; zártabbá és nacionalistábbá válik az ország.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!