A magyar származású milliárdos befektető úgy érzi, hogy az eurózóna csakis akkor maradhat fenn, ha folytatja evolúcióját, vagyis azt a folyamatot, melynek során szuverén államokból egy gazdaságilag és pénzügyileg integrált gazdasági blokká válik. Ennek a folyamatnak még csupán a közepén tart az eurózóna, és ha nem lép tovább, akkor nem vár rá más, mint a széthullás. A gond az, hogy épp a legerősebb eurózóna tag állt a haladás és a továbblépés útjába – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.
Soros György úgy látja, hogy Angela Merkel elsősorban arra törekszik, hogy a lehető legkisebb áldozatok árán éppen életben tartsa az eurózónát. Húsba vágó, komoly reformokat és strukturális átalakításokat nem enged még csak megtárgyalni sem, ez ugyanis nehezen eladható a német választóknak, arra azonban ügyel, hogy a rendszer ne omoljon össze, ez ugyanis Németország számára is komoly gazdasági és politika veszteséget jelentene.
Tartósan ugyanakkor nem lehet a haladás útjába állni, az eurózóna számára két út van, a továbblépés és az integráció, vagy a felbomlás. A németek számára oly kedves, jelenlegi átmeneti megoldás hosszú távú fenntartása elképzelhetetlen Soros szerint.
A közgazdász, befektetési guru két példát hoz, a görög adósságelengedést és az eurókötvények bevezetését. Itt vannak tehát a görögök, akik a költségvetést egy hat éve tartó recesszió során egyensúlyba hozták – egészen pontosan a kamatfizetés nélkül számolt, vagyis elsődleges egyenleget –, így ha a tetemes, 300 milliárd euróra rúgó adósság egy jelentős részét elengednék a hitelezők, vagyis az Európai Központi Bank (EKB), a tagországok és az IMF, akkor megindulhatna Görögország gyors felemelkedése. Ebben az esetben ugyanis a magánbefektetők gyorsan visszatérnének az országba, és az adósságteher nélkül a növekedés is gyorsan beindulhatna.
Másik példa az eurókötvény, amely biztosíthatná, hogy a periféria országok a jelenleginél jóval kisebb terhek mellett finanszírozzák az adóságaikat, anélkül, hogy a felelőtlen eladósodás ismét időzített bombává változtatná az eurózónát. Ezeket a változásokról ugyanakkor a német gazdaságpolitika hallani sem akar, egyenesen tabunak tekinti. Az időzítés ugyanakkor tökéletes lenne, a német választás után, különösebb politikai veszteség nélkül el lehetne fogadni az elkerülhetetlen reformokat az eurózónában.
Egy valami egészen biztosan kijelenthető Soros György szerint: Európa és az eurózóna nem fog elviselni egy stagnáló évtizedet, ha az integráció nem lép hamarosan a következő fázisába és nem indul meg az érezhető javulás a periférián, akkor a fizetési övezet menthetetlenül fel fog bomlani. A félmegoldások ideje Soros szerint lejárt.
