Gyanús húsok nyomában: lovas nemzet a magyar?

Nem az a csoda, hogy lebuktak, sokkal inkább az, hogy csupán most – jellemzik a régiós helyzetképet a lótartás ismerői, az alkalmankénti feketevágásokra utalva. Február elején Nagy-Britanniában a svéd Findus francia leányvállalatának marhahúsos lasagnakészítményeiben találtak lóhúst, 60–100 százalékos arányban; annak eredetét Romániáig vezették vissza, a múlt héten pedig Magyarország lepleződött le. Egy március közepén elvégzett rutinellenőrzés során, amelynek eredményét a minap hozták nyilvánosságra, a brit élelmiszer-biztonsági hatóság (Food Standards Agency) marhahúsként címkézett lóhúst talált a Taste of Hungary elnevezésű, magyar élelmiszereket áruló üzletben, Preston városában. A hús brit importőre, a Hungarian Food Ltd. képviselője rögvest úgy nyilatkozott, hogy a magyar szállító őket is becsapta, ám annak kilétét nem közölte.

Az esetet megerősítette hétfőn a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), és nyilvánosságra hozta a 2012 áprilisa óta több cég által szállított, 2013 márciusáig felhasználható lóhús feltételezett útvonalát: a jelenlegi információik szerint a jelölésen feltüntetett előállító a Fehérpecsenye Húsfeldolgozó és Kereskedelmi Kft. egyik telephelye, a Vas megyei Kemenesmagasiban lévő Vágóhíd és Húsüzem, a termék egy ideig a dunakeszi hűtőházban volt, majd a Hús Depó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. exportálta Nagy-Britanniába a Hungarian Food Ltd. nagykereskedő részére. A HVG megkereste az álmarhahús feltételezett forrásaként megnevezett céget: a Fehérpecsenye Kft. munkatársa szerint ők csak a saját maguk által vágott marhák húsát értékesítették, és ezt a sajtótájékoztató napján dokumentumokkal igazolták a Nébihnek, amely még vizsgálódik.

Lóhúst daraboló hentesek a nyolcvanas években a Békés megyei Zöldért Vállalatnál. Feketébe hajlik

MTI / Plavecz Pál

A sajtótájékoztatón Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes államtitkára elismerte, nem lehet kizárni, hogy kis mennyiségben a Magyarországon forgalomba hozott készítményekbe is kerülhetett lóhús. Ugyanakkor hozzátette, hogy az európai lóhúsbotrány kirobbanása után az uniós utasításra előírt száz ellenőrzést a Nébih egy hónap alatt elvégezte.

Bár a hússzállítmányok jelölése kötelező, a meghamisításuk esetén nem könnyű megtalálni a csalásért felelősségre vonható bűnöst. Ennek egyik oka – vélik szakmabeliek –, hogy óriási a feketepiac részesedése az európai húskereskedelemben, ami egyébiránt a sertés- és marhahúspiacra is igaz. „Amíg nem lesz vonalkód a húsárun, addig időzített bombaként ketyeg egy elsöprő bakteriális vagy vírusfertőzés veszélye Európában” – jellemezte a helyzetet a HVG egyik, névtelenséget kérő forrása, aki állítja, hogy a magyar–román határon rendszeres az illegális húskereskedelem, és engedély nélküli mészárszékek működnek a határ mindkét oldalán. Azt is tudni véli, hogy az év elején Európa-szerte aggodalmat kiváltó hús egy része vélhetőleg Magyarországról származott, ráadásul brucellózisban megbetegedett, gyógykezelt lóállományról volt szó, amely vágóhídon végezte.

A területen illetékes főállatorvos a HVG kérdéseire azt válaszolta azonban, ő maga nem tud sem a szóbeszédben keringő lóeltűnésekről, sem illegális mészárszékekről, vágásokról. Tény ugyanakkor, hogy lóhússal kapcsolatos visszaélésekről több alkalommal is beszámolt a romániai sajtó, legutóbb március 19-én egy Prahova megyei cégről derült ki, hogy termékeiben a marhahúst lóhússal keverte. A cég ügyvezetőjének a felesége korábban a megyei élelmiszer-biztonsági iroda vezetője volt.

Nem segítik az eligazodást a statisztikai adatok sem. Az észtországi Äripäev nevű gazdasági napilap újságírói hívták fel a HVG figyelmét, hogy az Eurostat adatai szerint 2012-ben Magyarországról 89 700 kilogramm lóhús érkezett a balti államba, a helyi statisztikai hivatal adatai szerint 213 855 euró értékben. Ezt azért furcsállották, mert a megelőző években Észtország nem importált Magyarországról lóhúst.

A szállítmányon „eredet ismeretlen” jelölés szerepelt – fűzték hozzá az észt újságírók, akik a helyi hatóságoktól hiába próbálták kideríteni az importőr vagy a magyarországi feladó nevét. Sokkal több szerencsével a HVG sem járt, annyit azért sikerült megtudni az Eurostat-adatokat Magyarország részéről szolgáltató KSH segítségével, hogy az észt hatóságok által idézett számok valósak.

HVG

A külkereskedelmi adatok egy része, körülbelül az ötöde a vámstatisztikán alapul, nagyobb része az adatszolgáltatásra kijelölt exportőr-importőr vállalkozások által beküldött számokból áll – mondta Barabás Attila, a KSH szakértője, aki arról is tájékoztatta HVG-t, hogy az Eurostattal az úgynevezett „rejtett tranzitforgalom” adatait is közölniük kell. Rejtett tranzitnak azon áruk forgalmát nevezik, amelyek Magyarország határán át érkeznek az Európai Unióba, itt vámjogilag szabad forgalomba helyezik őket, de ezt követően továbbszállítják egy másik tagállamba. A fordított esetben pedig az árukat más tagállamból indítják, de a kiviteli vámeljárást Magyarországon folytatják le, és az áru itt hagyja el az unió területét.

Nincs tudomása a Nébihnek Észtországba szállított lóhúsról – tájékoztatta a HVG-t a hivatal elnöki titkársága. Mint kérdésünkre válaszolta, 2011-ben és 2012-ben „az ellenőrzések során a hivatal látóterébe került legnagyobb lóvágóhidak csak Olaszországba szállítottak lóhúst, illetve »harmadik« országok közül újabban Oroszország engedélyezte lóhús hazánkból történő exportját”. Az ilyen kiszállítások mennyiségi adatairól a Nébihnek nincs hivatalos információja, amit így indokol: uniós elvárás, hogy a szabad kereskedelmet hatósági bizonyítvány megkövetelésével ne lehessen akadályozni.

A Nébih annyit tud, hogy 2011-ről 2012-re megháromszorozódott a levágott lovak mennyisége: 2011-ben 486 darab, 2012-ben 1361 darab lovat vágtak erre a tevékenységre engedélyezett magyar vágóhidakon. Európai Unión kívüli országba szállításokról a hivatal kezel bizonyos adatokat, de az nem nyilvános – utasította el a Nébih a HVG erre vonatkozó kérdését.

Ennél azért többet sejtet Oravecz Márton hivatali elnök egyik közleménye: március 6-án kifakadt a sajtó ellen, hogy annak önálló nyomozása és a napokban megjelentetett hírek meghiúsították a Nébih több mint két hónapja tartó, más hatóságokkal közösen végzett munkáját, megnehezítették az ellenőrzést és az esetleges visszásságok felderítését.