Magyar példát követ a lengyel nyugdíjeinstand

A jelenlegi rendszer nagyon költséges, és mint kiderült, az államadósság növekedésére épült. Az átalakításnak az adósságra gyakorolt pozitív hatása mellett az is fontos, hogy a nyugdíjak biztonsága erősödik. Akik ezt az érvelést hallották két éve a magyar kormány képviselőitől, azoknak most ismerősen csenghet, ahogy Donald Tusk lengyel miniszterelnök a múlt heti sajtókonferenciáján megmagyarázta, miért veszik el a kötelező magánnyugdíjpénztáraktól az államkötvényeket. Varsóban állítják, nem államosításról van szó, a HVG-nek Wojciech Kowalczyk, a pénzügyminisztérium államtitkára is azt hangsúlyozta, hogy szó sincs a magyar út követéséről.

A parlament elé kerülő tervezet szerint a pénztárak kötelesek átadni az állami nyugdíjbiztosítónak (ZUS) a birtokukban lévő 121,7 milliárd zloty (1 zloty = 70 forint) értékű államkötvényt. A ZUS az átirányított pénzt az érintettek egyéni nyugdíjszámlájára vezeti. A reform másik lépéseként a 16 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak az év végéig kell eldöntenie, marad-e a privát rendszerben – Tusk szavaival „a részvénypiaci játékot választva” –, vagy minden megtakarítását, azaz a vállalati részvények ellenértékét is átviszi az állami pillérbe. A varsói tőzsdét már az államkötvények elvonása is megviselte, és az esetleges részvényeladások tovább ronthatják a befektetői hangulatot. A magyar példát követve a magánnyugdíj melletti kitartásról nyilatkozni kell, aki ezt nem teszi meg, azt automatikusan, a pénzével együtt átveszi a ZUS. Januártól nem lesz kötelező a lengyel munkavállalóknak a magán-nyugdíjpénztári tagság. A nyugdíjkorhatár elérése előtt tíz évvel pedig évi 10 százalékos részletben a pénztárakból – amelyek ezentúl nem vehetnek államkötvényeket, vállalatok és önkormányzatok által kibocsátottakat viszont igen – mindenképpen átáramoltatják az egyén megtakarítását a ZUS-hoz. Az átalakítás várhatóan összeolvadásokhoz vezet a 14 pénztár körében, a Warta lengyel biztosítótársaságét az idén már be is kebelezte a német Allianz, a Polsatét pedig a „lengyel OTP”, a PKO BP vette át.

A Lengyelországban 1999-ben elindított kötelező pénztárak körül egy ideje fogyott a levegő. A költségvetést ott is aránytalanul megterhelte, hogy állni kellett a felosztó-kirovó rendszerben a jelenlegi nyugdíjasoknak kifizetett ellátás és az államkasszába befolyó alacsonyabb járulékok közti különbséget. A pénzügyminisztérium részéről elhangzott, hogy a hatalmasra nőtt finanszírozási igény nélkül a 2012 végi, a GDP 52,7 százalékára rúgó államadósság csak 38 százalékos lenne. Pedig a költségvetés veszteségének mérséklésére 2011-ben a fizetés 19,52 százalékában meghatározott teljes nyugdíjjárulékból a magánpénztárakba átirányított részt 7,3-ról 2,3 százalékra vágták le.

Nem maradt el annak a felemlegetése sem, hogy a pénztárak drágán dolgoztak, a ZUS által 14 év alatt átutalt több mint 180 milliárd zlotyból 17 milliárdot vitt el a jutalékuk és a menedzsmentdíjuk, ami nem függött a befektetői teljesítményüktől. Az általuk kezelt portfólió értéke 274 milliárd zlotyra duzzadt, ám a pénzügyminisztérium úgy számolta, az évente valorizált állami nyugdíj reálhozama magasabb volt. Piotr Krolikowski, a stockholmi székhelyű Nordea bank lengyel nyugdíjpénztárának vezérigazgatója elismerte, hogy 2008-ig a szektor szereplői 10 százalékot vettek le az államkasszától érkezett pénzből, ám ezt a verseny hiányával indokolta, amiért szerinte a politikusokat és a pénzügyminisztériumot terhelte a felelősség.

Az ügyben üzengetett egymásnak a váltást vezénylő Jacek Rostowski pénzügyminiszter és az 1999-es reformot végrehajtó elődje, Leszek Balcerowicz: az előbbi szerint a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer csapda, amiből ki kell lépni, az utóbbi pedig úgy vélte, az érvelésével intellektuális csalást elkövető kormányt a könnyű pénzhez jutás vágya vezeti, hogy betömködje a költségvetésen tátongó lyukakat. Balcerowicz azt javasolta, hogy a második pillér költségét privatizációs bevételekből fedezzék, ám mint Kowalczyk elmondta a HVG-nek, ebből 1999 óta csak 150 milliárd zloty folyt be. Balcerowicz szerint, ha már valamit változtatni kellene a nyugdíjrendszeren, az az agrártermelők, a bányászok és az egyenruhások előjogainak megvonása.

A nyugdíjmanőverrel az államadósság 8 százalékponttal csökkenhet, és a varsói kormány mozgástérhez juthat, ami Tusknak a veszélyesen lelassult gazdasági növekedés felpörgetéséhez kell. Ennek érdekében a szabályokat is átírták, 2013–2014-re felfüggesztették azokat a kiadáscsökkentésben megmutatkozó szankciókat, amelyek ahhoz kötődnek, ha az államadósság eléri a GDP 50 százalékát. Arról is döntöttek, hogy átmenetileg a jelenleg érvényes limit – az infláció mértéke plusz egy százalék – fölött is növelhető a költségvetés kiadási oldala. A gazdaság alacsonyabb adóbevételt termelt, ezért az idei költségvetési hiány a tervezettnél 45 százalékkal, 24 milliárd zlotyval – a GDP 1,5 százalékával – magasabb lesz.

A konjunktúra élénkítése létszükséglet a jobbközép Polgári Platform (PO) és koalíciós társa, az agrárbázisú Lengyel Néppárt (PSL) számára, mert a lengyelek elfordulnak a hét éve hatalmon lévő kormánytól. A közvélemény-kutatásokban a PSL a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalék határán egyensúlyoz, a PO-t pedig egyes felmérések alapján már 10 százalékkal is megelőzi az elégedetlenek érzéseire játszó, Jaroslaw Kaczynski vezette jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS). A pártelnöki választáson augusztusban Tusk által legyőzött Jaroslaw Gowin volt igazságügy-miniszter hétfőn a nyugdíjreform ellen tiltakozva kilépett a PO-ból és a frakcióból. Ezzel Tusk többsége kétfősre olvadt a 460 fős alsóházban, a szejmben, és már elképzelhetőnek tartják, hogy a koalíció támogatása elfogy, és előrehozhatják a 2015-ben esedékes választást.

NAGY GÁBOR/VARSÓ