Mennyit fialtak a részvények a bevezetésük óta?

Hosszú távon mindenképpen a banki kamatoknál és az állampapíroknál magasabb hozamot lehet elérni a részvényekkel. E panelszöveggel szokták becsalogatni a brókerek azokat az ügyfeleket, akik nagyobb haszonnal kívánják fialtatni a pénzüket, s ennek érdekében hajlandók is nagyobb kockázatot vállalni. Márpedig amióta a nulla közelébe vagy akár az alá is esett külföldi kamatok miatt – no meg a rezsicsökkentéssel mínuszba lökött hivatalos inflációra hivatkozva – a Magyar Nemzeti Bank történelmi mélységbe, 2,1 százalékra vitte le irányadó alaprátáját, a kormány pedig a 16 százalékos forrásadó mellett még 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást is kivetett a betéti kamatokra, a hazai bankoknál lekötött pénzek nemhogy gyarapodnának, hanem akár apadhatnak is. Például akkor, ha valaki a 150 ezer forintnál nagyobb kamatnyereségét bankautomatából veszi fel, erre ugyanis már nem vonatkozik az ingyenesség.

Ám mostanában azoknak is elkél e nyugtató szöveg, akik amiatt türelmetlenek, hogy hónapokkal korábban megvásárolt részvényeik árfolyama nem akar felfelé indulni, sőt sok esetben alacsonyabban áll, mint vételkor. Pedig a már addig is régen látott magasságokban lévő amerikai és nyugat-európai piacok még az utóbbi hónapokban is tudtak tovább emelkedni. Most mintha megtört volna a lendület, bár azt még nem tudni, hogy ez már az elemzők által régóta várt jelentősebb negatív korrekció kezdete-e.

OTP-fiók Erzsébetvárosban. Tartós oszlopok

Horváth Szabolcs

Mindenesetre éles kontraszt, hogy míg az amerikai Dow Jones és a frankfurti DAX részvényindex több mint 50 százalékkal, de még a régiós viszonyítási pontnak számító lengyel WIG is mintegy 30 százalékkal magasabb értéket mutat, mint a pénzügyi válság 2008. szeptember 15-ei kitörése előtti utolsó „békés” napon, addig a BUX több mint 10 százalékkal alacsonyabban áll az akkorinál. Ráadásul 2008 óta a fogyasztói árak közel 22 százalékkal emelkedtek Magyarországon, ezt is bekalkulálva a BUX vesztesége 28 százalék körül van. E mínuszban komoly része van annak, hogy a befektetők negatívan ítélik meg az Orbán-kormány elmúlt négy és fél éves tevékenységét. Hiszen a különadók és egyéb, hungarikumnak számító extra sarcok nélkül egy sor hazai részvény fundamentumai hasonlóan jók, mint a külföldieké, sőt helyenként még jobbak is.

 Ha egy részvény árfolyamveszteségének mértéke meghaladja a 10 százalékot, akkor általában már nincs is min bosszankodni. Vételkor a brókerek azt szokták javasolni kuncsaftjaiknak – saját jól felfogott üzleti érdekükből is, hiszen így több jutalékot tehetnek zsebre –, hogy adjanak úgynevezett veszteségmegállító (angolul: stop-loss) megbízást. Ennek lényege, hogy ha a kurzus a vételi árhoz képest egy bizonyos mértékkel, általában 10 százalékkal, lejjebb megy, akkor automatikusan megválnak a papíroktól.

Így viszont a befektető elesik attól a lehetőségtől, hogy rövid időn belül visszanyerje a pénzét, ha egy részvény amilyen gyorsan zuhant, ugyanolyan hirtelen szárnyalásnak indul. Márpedig a JP Morgan Asset Management minapi elemzése szerint érdemes fegyelmezetten viselni, ha a részvény akár 30-40 százalékkal is kevesebbet ér a vételkorihoz képest, hiszen hosszú évek átlagában ez a mínusz nemhogy eltűnik, hanem a részvény még két számjegyű hasznot is hoz – hívja fel a figyelmet Juhász Gergely, a Conclude Befektetési Zrt. vezérigazgatója. E szerint aki 1950-től bármikor szállt is be az S&P 500-as részvényindexet alkotó félezer amerikai részvény egyikébe, azt minél hosszabb ideig meg tudta tartani, annál kisebb eséllyel hagyta el veszteséggel a parkettet.

Igaz, a pozitív szaldóhoz tényleg nagyon türelmesnek kell lenni. Aki képes volt húsz évig várni, az, még ha a legrosszabbkor vásárolt, akkor is legalább évi 6 százalékos hozamot tudott zsebre tenni, figyelembe véve az osztalékokat és a brókeri költségeket. Az adókat viszont nem, ezért sokszor a „vedd meg és tartsd” a legjobb stratégia. Hogy mennyire fontos az időzítés, azt jól mutatja, hogy ha valaki rosszkor lépett, például 2007-ben vett részvényt, majd nagyjából egy év múlva megijedt és kiszállt, akkor akár 37 százalékos nominális veszteséget is el kellett szenvednie.

hvg

Elvileg idehaza is lehet 20 évre visszatekinteni, hiszen a Budapesti Értéktőzsde jövő júniusban ünnepli újranyitásának 25. évfordulóját. Csakhogy a mostani 48 részvény közül mindössze hétnek van ilyen hosszú múltja. Közülük azok tulajdonosai járhattak a legjobban, akik 1994 novemberében Richter-papírt jegyeztek, hiszen az az eredeti 10 ezer forintos névérték tavalyi tizedelését is figyelembe véve most 19-szer (az inflációt bekalkulálva is több mint négyszer) ér többet. Ezzel szemben a PannErgy papírjaiért ma gyakorlatilag ugyannyit lehet kapni, mint amikor – még Pannonplast néven – 1994 júniusában a parkettre kerültek; ez reálértéken mintegy 80 százalékos csökkenést jelent. Az 1990 novemberétől a BÉT-en forgó Konzum és a Novotrade-Genesis-Hun Mining név- és profilváltásokon átesett társaság részvényei pedig csaknem teljesen lenullázódtak.

A húszévesnél fiatalabb hazai tőzsdei részvények közül egyértelműen az OTP Banké a pálma, papírjai ma 32-szer (és reálértéken is közel kilencszer) többet érnek, mint 1995. augusztusi tőzsdei bevezetésükkor – ezzel a legnagyobb BÉT-forgalmú bankpapírok vezetik a mostani mezőny hozamlistáját. Többek között a Richtert és a Molt megelőzve. Az utóbbi részvényeiből a kibocsátáskor jegyzők 19 év alatt megtízszerezhették (reálértéken megduplázhatták) a befektetésüket. Hasonló hozammutatóval büszkélkedhet a most Nutex nevet viselő társaság részvénye. Csakhogy kérdéses, hányan voltak képesek kitartani az 1996 júliusában még Humetként tőzsdére került cég papírjai mellett azt követően, hogy az alapító Civin János hitegetése a kitörésről soha nem teljesült, s emiatt is a részvények árfolyama például 2006 januárjában három nap alatt ötven százalékot zuhant. De keserű lehet a Magyar Telekomba és a Rábába azok 1997 végi megjelenésekor beszállók szája íze is, hiszen az egykoron szebb reményű cégek piaci helyzetének jelentős romlása miatt részvényeik ma a felét sem érik jegyzéskori értéküknek.

A 2000-es években parkettre lépettek elsősorban a válság és az Orbán-kormány befektetőriasztó intézkedései miatt már nem tudtak összességében pénzt termelni tulajdonosaiknak. Siralmas teljesítményeiknek tudható be, hogy a mostani mezőny közel kétharmada eddig egyetlen fillért sem hozott a kibocsátása óta, sőt jelentősen le is értékelődött, a 48 részvény közül mindössze 17 esetében pozitív a (nominális) mérleg. Ha jól időzítünk, és kellően hosszan tudjuk tartani a befektetésünket, valamint az adókra is figyelünk (mondjuk a háromévnyi tartást a 16 helyett csak 10 százalékos adóval, az ötévnyit pedig adómentességgel díjazó tartós befektetési számlát nyitva), akkor egy jól diverzifikált részvényportfólióval bőven a bankbetétek fölötti hozam érhető el – vonható le a fő tanulság.

CSABAI KÁROLY