Szokatlan botrány rázta meg nemrég a minőségi pálinkák látszólag érintetlen világát. Levették a boltok polcairól a Panyolai Szilvórium Zrt. ágyas szilvapálinkáját, miután a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) úgy ítélte, „élvezhetetlen” a termék.

Az egyik legnevesebb pálinkafőzde erélyesen reagált terméke visszahívására. A társaság azt közölte, „a pálinka minősége megfelelő, a termék körüli negatív megnyilvánulással vélhetően a Panyolai Szilvórium Zrt. lejáratása a cél”. A Nébih nem kevésbé határozottan vágott vissza, mondván két független bizottság érzékszervi vizsgálattal találta „egybehangzóan élvezhetetlennek” a terméket.

A hivatal a hvg.hu érdeklődésére elmondta, nem ez az első alkalom, hogy pálinka forgalmazását tiltották meg. Tavaly öt esetben, idén pedig hatszor fordult elő, hogy élvezhetetlennek ítélték az italt, jó hír, hogy ez mindössze a vizsgált termékek 2 százalékát jelentette.

MTI / Bugány János

Arra is volt már példa, hogy más indok állt a tiltás hátterében: előfordult, hogy a címkén jelölt alkoholtartalom nem felelt meg a valóságnak, egy nyári budapesti kocsmarazzián pedig több olyan pálinkát találtak, amelynek a vendéglátósok nem tudták igazolni az eredetét.

A csúcsminőségű pálinkákról azonban eddig szuperlatívuszokban lehetett hallani, és a kormány tagjai is számtalanszor mondták már el: kiáll „nemzeti italunk”, „a magyar identitás elválaszthatatlan része”, „komoly nemzeti értékünk” mellett.

A gond csak az, hogy közben mélyütést adott a minőségi termelőknek azzal, hogy legalizálta a házi pálinkafőzést. A második Orbán-kormány első intézkedése volt a házi pálinkafőzés adómentessé tétele, amivel egy évszázados korlátozást oldott fel.

A jövedéki adó 2010 nyarán elfogadott módosításával nem csak a házi főzést tették adómentessé, de kis mennyiségben (évi 86 liter alatt) a bérfőzetést is. A pálinka előállítását nem is kellett előre bejelenteni, ahogy a százliteresnél kisebb üstöket sem.

Az intézkedéssel két nagy gond volt. Az Európai Bizottság azt kifogásolta, hogy egy termék nem lehet egyszerre adómentes és adóköteles. Ezzel nyilván a magyar kormány is tisztában volt, mindenesetre kivárta, amíg Brüsszel  keresete nyomán az Európai Bíróság 2014-ben kimondta: az uniós joggal ellentétes az adómentesség.

Volt azonban egy nagyobb baj is. Az intézkedés épp azokat érintette rosszul, akikre annyira büszke a kormány: a minőségi párlatokat előállító pálinkafőzőket. A Panyolai pálinkájának a bevonása annak fényében volt meglepő, hogy az elmúlt időszakban már úgy tűnik, az ágazat kezdi kiheverni a kormány által még 2010-ben indított „szabadságharcot”.

MTI / Bánáti Balázs

Az Agárdi Pálinkafőzde tulajdonos-főzőmestere szerint is javult a helyzet az elmúlt időszakban. Vértes Tibor szerint 2014 volt a mélypont, azóta növelni tudták a forgalmukat, ám ennek csak az egyik magyarázata volt az, hogy újra adót vetettek ki a bérfőzés után. Hozzájárult ehhez az is, hogy általában nőtt a lakossági fogyasztás, és az is kellett, hogy a vevők felhagyjanak a kísérletezgetéssel és inkább minőségi italokat vásároljanak.

A bérfőzés árelőnye persze még mindig megmaradt: a szeszfőzdék literenként 700-1000 forintot kérnek a pálinka előállításáért, ehhez 700 forintos párlatadójegyet kell venni tavaly óta. Aki otthon főz, ennél is jobban jár, hiszen mindössze évi ezer forintot kell lerónia az önkormányzatnak. Ehhez képest a csúcsfőzdék pálinkáinak literenkénti ára 8000 forintnál kezdődik, de 30 ezer forintért is találunk gyümölcspárlatot.

A bérfőzők forgalma mégis drasztikusan csökkent az adóváltozás után, persze volt honnan visszaesni. A NAV adatai szerint 2013-ban és 2014-ben meghaladta a 9 millió hektoliterfokot a lefőzött párlat mennyisége. A hektoliterfok egy liter százszázalékos alkoholt jelöl, vagyis 50 százalékos pálinkánál 19 millió liternyi párlatot – tehát minden magyarra jutott majdnem két liter a „nemzeti italból”. (Az égetett szeszes italokból az egy főre jutó éves fogyasztás Magyarországon 3,5 liter.)

Ehhez képest 2015-ben már csak 4,8 millió hektoliterfok pálinkát adtak ki a főzdék, idén az első tíz hónapban pedig még kevesebbet, mindössze 2,42 milliót.

Igaz, időközben jóval kevesebben viszik főzdébe a cefrét, hogy pálinkát vigyenek haza: a bérfőzetők száma több mint százezerrel csökkent. Igaz, közben tavaly 12 755, idén már 5384 főzőberendezést regisztráltak (a bejelentést tavaly tették kötelezővé). Azt azonban lehetetlen felmérni, hogy mennyi a feketén főzött – vagyis a magánhasználatra készült, ám forgalomba hozott – pálinka a piacon.  

Az adóhivatal azt sem tartja nyilván, hogy a pálinkából mennyi jövedéki adó került az államkasszába (a párlatokat az egyéb jövedéki termékek között tartják számon), a bérfőzés szeszadóját viszont igen. Az adatokból szintén látszik a pálinka-szabadságharc hatása. 2010-ben még 2,8 milliárd forint került az államkasszába ebből, az ezt követő években pedig mindössze 12-17 millió forint. Az idei első tíz hónap adatai alapján erre az időszakra nagyjából 5 milliárd forintos adóbevétel várható.

Ami a prémium termékek piacát illeti, Vértes Tibor úgy látja: túl sok idő telt el a pálinkafőzés adómentessége és adó újbóli bevezetése óta ahhoz, hogy kár nélkül ússzák meg a főzdék. Az újbóli forgalomnövekedést pedig inkább a saját munkájuknak, a termékfejlesztésnek és a marketingnek tudják be, nem annyira a kormányzat segítségének.

Pedig kormányzati nyilatkozatokból sokféle van. November közepén például arról beszélt Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter, hogy a kormány arra törekszik, „minél több pálinka jusson el minél több helyre”.

Az Agárdinál is nő az export, ám így is nagyjából csak 10 százalékot tesz ki. Az, hogy a pálinka még mindig legfeljebb a Kárpát-medencében világhírű, Vértes Tibor szerint több dologra vezethető vissza. Az áttöréshez ugyanis nem elég az, hogy hungarikummá nyilvánítják a termékeket vagy eredetvédetté valamelyik alapanyagát.

Kellene marketing, de állandó minőség és kellő mennyiség is a szakember szerint. A pálinkát pedig nem lehet összevetni például egy whiskyvel, amely a világ minden táján elérhető, és pont ugyanolyan. Inkább a borra hasonlít, amely akár évről évre is változik – emelte ki Vértes Tibor, aki szerint épp ezt kellene hirdetni.

Egyelőre azonban hiányos a marketing, és igazi minősítés sincs. A Nébih ezért azt szeretné elérni, hogy a borokhoz hasonlóan a pálinkákat is minősíthesse forgalomba hozatal előtt, hogy elkerülhető legyen például az, ami a Panyolai szilvapálinkájával történt.