Feltételes megálló: Mire lesz jó az államnak az Erste-ügylet?

Befészkeli magát az állam az Erste-csoport magyar bankjába, ezzel a tíz legnagyobb pénzintézetből már négyben van részesedése – bár, mint vállalta, háromban csak időlegesen.

  • Lenkei Gábor Lenkei Gábor
Feltételes megálló: Mire lesz jó az államnak az Erste-ügylet?

Még blokkoló kisebbségnek sem elég az a 15 százalék, amekkora részesedést szerez a magyar állam az Erste Bank Zrt.-ben, ám nem kevesebbet vár tőle, mint a hitelezés felfuttatását. Ezt az Erste meg is ígérte, összesen 550 millió eurós hitelezési pluszt vállalva. Júniusban lezárul az ügylet, ígéri Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, ám az árat nem közölte. Lehetséges, hogy abban még nem állapodtak meg a felek. A harmadik partner az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, amely csak középtávon tartja meg részesedéseit. Ő volt a katalizátor, és a megállapodásban a magyar kormány vállalta a bankadó csökkentését, továbbá azt, hogy a jövőben nem rak újabb terheket a pénzügyi rendszer szereplőinek vállára. Igaz, ezt rögvest megszegte, amikor a Quaestor-károsultak kártérítéséhez a források előteremtését – ha átmenetileg is – a bankokra hárította. A kormány azt is megfogadta, hogy a kereskedelmi bankokban lévő többségi részesedéseit három éven belül eladja.

Az állam beszállása az Erstébe jól illik Orbán Viktor kormányfő elképzelésébe, aki évek óta küzd azért, hogy 50 százalékra nőjön a magyar tulajdon a hazai bankrendszerben. A Magyar Nemzeti Bank szerint 2012-ben 77,95 százalék volt a hitelintézetekben lévő külföldi tulajdon aránya – a jegyzett tőke alapján. Az irányítási többség azonban már akkor is alig tért el a miniszterelnök által kitűzött céltól. A jegyzett tőkénél többet mondó mérlegfőösszeget tekintve ugyanis – ami a magyar gazdaságra gyakorolt tényleges hatást jobban mutatja – mindössze 55,3 százalék állt külföldi irányítás alatt. Az eltérésre magyarázatot jelenthet az OTP, az egyértelműen magyar banknak és hazai irányításúnak tekinthető pénzintézetben a külföldi tulajdon aránya ma is 64,21 százalék.

A kormányzat és a hozzá közel álló körök tallózása a Magyarországon működő bankok között inkább szerencsésnek, mint ügyesnek nevezhető. 2014 januárjában a Raiffeisen eladásáról röppentek fel hírek, az osztrák anyabank azonban – amely sajtóhírek szerint fontolgatta a kivonulást a magyar piacról – elutasította a nagyratörő Széchenyi Bank egyforintos vételi ajánlatát. A Raiffeisen-ügyfelek szerencséjére, mivel nem egészen egy év múltán a jegybank visszavonta a nem sokkal korábban az állam által feltőkésített, és így 49 százalékos állami tulajdonban lévő Széchenyi Bank működési engedélyét. Vélhetőleg nem teljesen függetlenül attól, hogy a bank vezérével, Töröcskei Istvánnal szoros kapcsolatban álló Simicska Lajos helyzete megrendült.

A Budapest Bank és az MKB Bank megvételéhez külső tényezők segítették hozzá az államot. Az előbbi eladására egy európai bizottsági határozat kötelezte a tulajdonos Bayerische Landesbankot, a General Electric pedig alapos portfóliótisztítás keretében bocsátotta áruba a GE Capital érdekeltségeit más, például lengyelországi leányaival együtt. Az utóbbi megvételéről a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. hosszabb huzavona után, 2015. február 13-án írta alá a szerződést. Noha a bank értékét szakértők mintegy 400 millió dollárra tették, ennek közel a kétszeresét, 700 millió dollárt fizetett érte, alaposan lekörözve riválisait. A felárat részben gazdaságpolitikai megfontolások indokolták, legalábbis piaci pletykák szerint az alku során a GE többi magyarországi érdekeltségének a felszámolását is megpendítette. Végül mégis arra vállalt kötelezettséget, hogy budapesti szolgáltatóközpontját bővíti. Amióta a Corvinuson keresztül a magyar állam rátette a kezét, felmerült a Budapest Bank tőzsdére vitele, később az MKB-val való összevonása is. Ám egyelőre úgy tűnik, a tisztes nyereséget hozó bank eladása nem szerepel a közeli elképzelések között.

A tartósan veszteséges MKB Bank eladásával a Bayerische Landesbank folyamatos finanszírozási kötelezettségétől is szabadult, a válság kitörése óta ugyanis közel 340 milliárd forintot költött rá. Még úgy is megérte neki az üzlet, hogy a bank átadása előtt 270 millió eurós (nagyjából 83 milliárd forintos) tőkerendezést is vállalt. Ennek figyelembevételével az állam a bankot voltaképpen negatív áron szerezte meg: 55 millió eurót, vagyis mintegy 17 milliárd forintot fizetett érte. Azóta az MKB irányítása az MNB kezébe került, amely megszabadította több érdekeltségétől, rossz portfólióelemétől, és jelentősen átszervezte.

Heten érdeklődtek a restaurált MKB megvétele iránt, ám átvilágítása után csak hárman tettek ajánlatot. Az MNB a legmagasabb vételárat, a 37 milliárd forintot ajánló konzorciumot választotta. A döntés értelmében a Blue Robin Investments S.C.A., a Metis magántőkealap és a Pannónia Nyugdíjpénztár lehet az MKB új tulajdonosa, 45-45-10 százalékos arányban. Közülük a Pannónia Nyugdíjpénztár egy nem sokkal korábban, 2015. december 17-én életbe lépett törvénymódosítással szerezhet banki tulajdont.

A luxembourgi Blue Robin offshore alapról és hátteréről nem sokat tudni, saját bevallása szerint befektetői Ázsiában a pénzügyi, az ingatlan- és a médiaszektorban érdekeltek. Az alapot csak idén február 18-án jegyezték be, közel egy időben a Metis indításával. A tulajdonosok kilétéről alig tudni, ami komoly visszatetszést váltott ki a banki szakemberek körében. A Metisről később kiderült, hogy 31 milliárd forintos tőkéjét magyar szakmai befektetők adták össze, fejenként minimum 100 ezer euróval. A győztes konzorcium összes tagja csak hetekkel az ajánlat beadása előtt kezdett működni, illetve kapott lehetőséget bankvásárlásra. Érdemes megjegyezni, hogy az MNB az Európai Bizottságnak azt ígérte: „az eladás folyamata nyílt, átlátható és versenyelvű” lesz.