Bauer Tamás
Bauer Tamás
Tetszett a cikk?

Szembe kell nézni vele: Magyarországon akkor lehetnének magasabbak a bérek, ha megállna a magyar GDP leszakadása nemcsak a gazdag Nyugathoz, de a visegrádi és balti országokhoz képest is. Vélemény.

Abban, hogy a Fidesz Mediánnál (igaz, csak ott) mért jelentős visszaesésének fő haszonélvezője a Jobbik, szerepe lehet a példátlanul ütős plakátkampánynak. Ti dolgoztok, Ők lopnak, hirdeti a Jobbik plakátkampánya, ahol képen láthatók „Ők”: Orbán és Mészáros, illetve Rogán és Habony. És a plakát alján: ezért alacsonyak a bérek, ezért haldoklik az egészségügy, ezért kevés a nyugdíj, ezért nem jut pénz az oktatásra. A Jobbik pedig a nép pártján van, olvassuk a plakátok egyik sarkában. Néhány hét után pedig megjelent a második sorozat: megismételve ugyanazokkal az arcokkal, hogy Ők lopnak, majd hozzátéve, hogy Mi – vagyis a Jobbik – visszavesszük. Ebből lesz pénz béremelésre, nyugdíjemelésre, egészségügyre, oktatásra.

A plakátkampány profi. Maga az állítás pedig nem tér el attól, amit a többi ellenzéki párt is hirdet. Még a Párbeszéd is – egyebek mellett – a korrupció megfékezésétől remél pénzt a feltétel nélküli alapjövedelemre, és a többiek is ebből, valamint az tehetősebbek magasabb adójából képzelik finanszírozhatónak a bérek és a nyugdíjak általános emelésére, a szegénység csökkentésére, az egészségügy és az oktatás bőkezűbb finanszírozására vonatkozó ígéreteiket. Elvégre valamennyien ugyanazokat a közvélemény-kutatásokat olvassák, melyek szerint a megkérdezetteket az egészségügy helyzete és a szegénység nyomasztja leginkább.

A plakátkampány – ismétlem – profi, az üzenet azonban hamis. Igaz-e, hogy „Ezért alacsonyak a bérek”? A Jobbiktól az LMP-n és az MSZP-n át a DK-ig minden párt és természetesen minden szakszervezet azt hirdeti: Magyarországon méltánytalanul alacsonyak a bérek, Európában – Románia és Bulgária után – a legalacsonyabbak. Persze nem Európában, hanem az Európai Unióban, hiszen Szerbiában, Macedóniában, Albániában vagy Ukrajnában, Moldovában még alacsonyabbak, és ezek az országok is Európában vannak. Az Unióban azonban valóban a mienk a harmadik legalacsonyabb bérszint. Csakhogy a gazdasági teljesítményben, az egy főre eső GDP-ben is hasonlóan állunk. S nem is csak a sorrendről van szó.

Vannak, akik úgy érvelnek: a bérekben, nyugdíjakban sokkal nagyobb a különbség, mint az egy főre eső GDP-ben. Oblath Gábor nemrégiben alapos tanulmányban mutatta ki az ilyen állítások hamisságát. Figyelmeztetett: a GDP összemérése összehasonlítható árszínvonalon történik, a bérek és nyugdíjak összehasonlítása viszont nem, hanem valutaárfolyamokkal történő átszámításokkal, figyelmen kívül hagyva az árszínvonalak különbözőségét. Ha ugyanolyan módon számított adatokkal végezzük el az összehasonlítást, akkor a bérekre is lényegében ugyanolyan különbséget kapunk Magyarország és az EU-15 átlaga között, mint a GDP-re.

Az árszínvonal-különbség figyelmen kívül hagyásával, a nominális GDP-ket illetve bruttó béreket összehasonlítva a magyar egy munkaórára eső GDP 2012-ben 34 százaléka, a bruttó bér 32 százaléka volt az EU-15-ének (a keleti bővítés előtti tagországok átlagának). Az árszínvonal-különbségeket figyelembe véve az egy munkaórára számított GDP Magyarországon az EU-15-ének 59,5 százaléka, a bruttó reálbér az EU-15-ének 56 százaléka volt. A háztartások tényleges fogyasztása Magyarországon az EU 15-ének 63 százaléka volt, ezen belül a háztartások fogyasztási kiadásai az EU 15-ének 59 százaléka, a természetbeli juttatások összege az EU 15-ének 80 (!) százaléka. (Oblath számításai a Statisztikai Szemle 92. évf. 8-9. számából.) Nincs tehát itt semmiféle diszkrepancia, a magyarországi bérek, jövedelmek összességükben összhangban vannak a magyar gazdaság teljesítményével.

De vajon nem lehetnének-e mégis magasabbak a bérek, ha a fideszesek nem lopnának? Ha béremelésre fordítanák a feltételezés szerint visszavehető pénzt, akkor a bérek gyorsabban nőnének, mint a termelékenység, a GDP. A versenyszférában ez veszélyeztethetné a vállalkozások jövedelmezőségét, és ezáltal aláásná a növekedés lehetőségeit. Szembe kell nézni vele: Magyarországon akkor lehetnének számottevően magasabbak a bérek, ha megállna a magyar GDP-nek a kétezres évek közepe óta tapasztalt leszakadása nemcsak a gazdag Nyugathoz, de a visegrádi és balti országokhoz képest is.

„Ezért alacsonyak a nyugdíjak”, mondja a Jobbik, és azt ígéri: ha visszaveszik az ellopott pénzt, nyugdíjemelésre fordítják. Alacsony a nyugdíj? A minimálnyugdíj igen. De általában alacsonyak lennének Magyarországon a nyugdíjak? A keresetekhez képest aligha. A magyar nyugdíjrendszerben a helyettesítési ráta, vagyis a nyugdíjaknak a nyugdíj előtt állók keresetéhez viszonyított aránya nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem alacsony, sőt inkább magas. 2015-ben az EU-28 átlagában 57 százalék volt, Magyarországon 65 százalék, csak Franciaországban, Luxemburgban, Olaszországban és Spanyolországban volt magasabb. 2016-ban már a magyar adat 67 százalék volt, magasabb, mint a 2015-ös olasz és spanyol.

Ha korábban arra jutottunk, hogy a magyarországi bérek összhangban vannak a magyar gazdaság teljesítményével, akkor ezt most ki kell terjesztenünk a nyugdíjakra is. Tudjuk továbbá, hogy önmagában a nyugdíjasok cserélődése, vagyis az, hogy az elhunytak átlagos nyugdíjánál jóval magasabb a frissen nyugdíjba vonulók nyugdíja, önmagában is emeli az átlagos nyugdíjat. Tudjuk azt is, hogy a népesség elöregedése folytán a felosztó-kirovó rendszerben egyre kevesebb aktív kereső utáni járulék-, illetve adóbevételből kell finanszírozni egyre több nyugdíjas korú ellátását. Súlyosbítja ezt az aktív korúak kivándorlása, miként az is, hogy a kormány ellenzi a bevándorlást, ami Nyugat-Európa legtöbb országában úgy-ahogy ellensúlyozza az elöregedés hatását.

Az MSZP–SZDSZ-kormányok a tőkefedezeti elvű második pillér bevezetésével segítettek volna részlegesen a problémán, ezt azonban az Orbán-kormány felszámolta. Ebben a helyzetben a nyugdíjak általános emelésével áltatni az embereket szemfényvesztés. Akár a Jobbik mondja, akár más. Magasabb nyugdíjakat akkor is nehezen lehetne fizetni, ha gyorsabban növekedne a magyar gazdaság teljesítménye – legfeljebb akkor néhány évvel később jelentene gondot a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer további finanszírozása.

De vajon az oktatás és az egészségügy tekintetében nincs igaza a Jobbiknak? Nem igaz-e, hogy kevesebbet költ a magyar állam a GDP-hez képest oktatásra és egészségügyre más országoknál? Nem ezt mutatja minden kutatás? Az árszínvonal-különbségek e két ágazat tekintetében is módosítanának a képen. Az oktatást illetően azonban a fő ellenvetésünk más: nem az a fő baj, hogy mennyi jut oktatásra (persze, az is baj), hanem hogy milyen jellegű oktatási rendszerre, milyen célú, milyen embereszményt szolgáló „köznevelésre” és felsőfokú képzésre költik ezt a kevesebb pénzt. Ha oktatásra költené a Jobbik, amit „visszavesz” azoktól, akik „lopnak”, de azt abban a szellemben használnák fel az iskolarendszerben, amit a Jobbik – a Fideszhez eléggé hasonló módon – kívánatosnak tart, ha „jó keresztény magyarokká”, alattvalókká és nem polgárokká nevelnék a gyerekeket, akkor sokkal több pénzzel sem alapozná meg az oktatási rendszer a magyar modernizáció munkaerőigényét, Magyarország polgárosodását.

Még bonyolultabb kérdés az egészségügyé. A szakértők többsége a GDP-ből az egészségügy közfinanszírozására fordított összegeket kevesli, kimutatva, hogy ez mennyire elmarad a fejlett országoktól. (Nemcsak abszolút összegben, de százalékban is.) Ugyanakkor a probléma az egészségügyben sem csak, s talán nem is elsősorban az összegről, hanem az elköltés, a működés mikéntjéről szól. Ha csak arra emlékeztetünk példaként, hogy évtizedek óta hiába mondják a szakértők, hogy túl sokakat fektetnek be kórházba, és nem járóbetegként gyógyítanak, hogy Nyugat-Európához képest nagyon kevés az egynapos műtét, fel kell tennünk magunknak a kérdést: miközben mindenfelé sok mindenből hiány van, nem teszi-e a kialakult intézményi struktúra és a szereplők érdekeltsége ugyanakkor pazarlóvá is a gyógyítást? Mégis, a Jobbik kampánya is és manapság a többi ellenzéki párt kampánya is csak több pénzt követel az egészségügybe, és megkerüli az érdemi reformok felvetését.

Összefoglalva: bérmennyire vérlázító is az államilag szervezett fideszes korrupció, amely tetőtől talpig átjárja Orbán rendszerét, a lopott pénzek, ebül szerzett vagyonok kilátásba helyezett visszavételével nem volnának megoldhatók Magyarország problémái, nem szüntethető meg a szegénység, nem javítható tartósan az egészségügy működése, nem fordítható jó irányba az oktatás. A munkásmozgalom egykor azt hirdette: a kisajátítók kisajátítása nyomán javulni fog a milliók élete. A kisajátítókat kisajátították, a vagyonukat elvették, a milliók helyzete mégsem javult, hanem romlott. Ahhoz, hogy javuljon a milliók helyzete, olyan reformokra lenne szükség, amilyenekre a Jobbik nem is gondol (sőt, a korábbi reformokat a Fidesszel kánonban támadja), és a többi nagyobb ellenzéki párttól sem hallhatnak ma ilyen elképzelésekről a választók.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Most a fiatalabbakra veszélyesebb a járvány

Most a fiatalabbakra veszélyesebb a járvány

Közös képpel állt ki hat magyarországi nagykövet a szivárványcsaládok mellett

Közös képpel állt ki hat magyarországi nagykövet a szivárványcsaládok mellett

Kiállt a dolgozókért, ezért kirúgták a cserkeszőlői fürdő szakszervezeti titkárát

Kiállt a dolgozókért, ezért kirúgták a cserkeszőlői fürdő szakszervezeti titkárát