2013-ban 1125 pedagógus vonult nyugdíjba, egy évvel később 1784, 2015-ben 2520-an cserélték fel iskolai munkájukat a nyugdíjra, tavaly pedig már több mint 3300 tanár, tanító és óvodapedagógus érte el a nyugdíjkorhatárt, és hagyta abba a munkát. De az aktív pedagógusok korfája is aggodalmat kelt: az OECD szerint a magyar tanárok és tanítók 37 százaléka 50 év feletti, és mindössze 6 százaléka fiatalabb 30 évnél. Az egyre több helyen érzékelhető tanárhiány ellenére a kormány kitart a nyugdíjas pedagógusokra vonatkozó szabályok mellett, hiába kérnek változtatást a szakszervezetek - írja a HVG szakportálja, az Eduline.

Ha valaki tanév közben eléri a nyugdíjkorhatárt, a munkaviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Az intézményvezetők ilyenkor engedélyt kérnek a fenntartótól arra, hogy legalább a tanévet befejezhesse, vagy elvigye az érettségi vizsgáig tizenegyedikes osztályát - ezt egyébként engedélyezni is szokták. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy ha a tanár a munka mellett dönt, a nyugdíjától elbúcsúzhat. Az évtizedek óta tanító, hatvan feletti pedagógusok rengeteg munkával nettóban nem sokkal többet visznek haza, mint ha otthon ülnének nyugdíjasként.

Ma csak egy kiskapu létezik, az iskolák heti maximum 10 órában foglalkoztathatnak nyugdíjasokat óraadóként, külön szerződéssel - ebben az esetben megmarad a nyugdíjuk. Csakhogy a tíz óra kevés.

A pedagógusok sztrájkbizottsága már tavaly januárban azt kérte a minisztériumtól, hogy szüntessék meg a nyugdíjasok foglalkoztatási tilalmát, az ugyanis még súlyosabbá teszi a pedagógushiányt. A szakszervezet szerint ezt a 10 órát legalább 22-re kellene emelni.