„Látod, itt sétálunk és beszélgetünk az imára hívás ideje alatt, és senki sem szól ránk” – mondja Ahmed al-Omráni szaúdi újságíró. A hírhedt vallási rendőrségre, a mutavvára gondol, amelynek előjogait az első intézkedései között nyirbálta meg apja, az uralkodó árnyékában egyre nagyobb hatalomra szert tevő, 32 éves Szalmán koronaherceg. Az intézkedés hatása már tapasztalható a köztereken: bár változatlanul gondosan különválasztják a nemeket, és abaja nélkül nőt nem látni az utcán, a vallási rendőrség állandó jelenléte sehol sem érződik.

Az országot kétségkívül a koronaherceg irányítja. Ebben egyetértenek a HVG tudósítójának név nélkül nyilatkozó üzletemberek is. A rendeleteket a trónörökös fogalmazza meg és terjeszti elő, az édesapja, Szalmán király csak aláírja azokat. A fiatal herceg fényképei minden közhivatalban, de az utcákon is kint vannak az apjáé mellett. Az ifjabb Szalmán külpolitikáját a jemeni polgárháborúba történő beavatkozás és a katari válság eszkalálása miatt „forrófejűként” jellemzik a nyugati politikai elemzők, de a trónörökös belföldön nagy reformernek mutatkozik. Gyakorlatilag ő volt az, aki engedélyezte például a nők számára az autóvezetést, amivel jó pontot szerzett a nemek egyenlőségéért küzdő nemzetközi emberjogi szervezeteknél.

A fiatal felnőttek körében – ők az ország lakosságának 70 százaléka – a herceg népszerűsége az egeket ostromolja, éppen a több mozgásteret teremtő intézkedések miatt. A legutóbbi bejelentése is a reformer arcának kontúrjait erősíti. A múlt héten Rijádban tartott beruházási konferencián a koronaherceg közölte, hogy országának nincs újabb harminc éve a szélsőséges iszlamizmus ideológiájával foglalkozni, ezért most egyszer és mindenkorra felszámolják azt, és visszatérnek az iráni teokrácia 1979-es létrejötte előtti évek megbocsátó iszlámjához.

Ezt új, a prófétai hagyományokat, a hádiszokat magyarázó nemzetközi központ létrehozásával tervezi elérni, amely csakúgy, mint a Kegyes Koránt kiadó és azt magyarázatokkal ellátó központ, Medinában kapna helyet. Mohamed próféta mondásait és cselekedeteit az évszázadok során szájhagyomány útján gyűjtötték össze, ezek alapján született például konszenzus arról, hogyan is kell helyesen imádkozni – amit a Kegyes Korán előír. A hagyományok vizsgálatára, azok hitelességének ellenőrzésére az iszlámban tudomány épült, s bár vannak nemzetközileg is elismert gyűjtemények – mint a IX. században élt nagy vallástudósok, Mohamed al-Bukhari és Muszlim ibn al-Haddzsadzs hádiszgyűjteménye –, sok olyan is fennmaradt, amelyek ezekben nem szerepelnek, az eredetiségük pedig kérdéses. A sivatagi királyságban meghatározó vahabita iskolától eltérő különböző politikai iszlamista szervezetek – mint az egyiptomi gyökerű Muszlim Testvériség vagy az Iszlám Állam – ezeket a hádiszokat használják saját politikai céljaikra, de ugyanezekre hivatkozik a királyi család országon belüli iszlamista ellenzéke is.

A koronaherceg ezért nemzetközi vallástudósokat befogadó központ létrehozását tervezi, hogy az összes hádisz és azok magyarázatai egységesen elfogadottak legyenek a szunnita világban, és máshogyan ne lehessen értelmezni azokat. „Minden hagyományt összegyűjtenek egy helyen, s korunk legismertebb muszlim tudósai megállapítják róluk, hitelesnek tekinthetők-e. És mivel a hívők majd egyetlen kötetben hozzá tudnak jutni az összes hádiszhoz, nehezebb lesz őket tévútra vezetni” – magyarázta a HVG-nek Uszama al-Otaibi, a Medinai Iszlám Egyetem kutatója, vallástudós. „Szekularizációról természetesen szó sincs” – tette hozzá al-Omráni. Szerinte a koronaherceg reformjai azokat a tömegeket célozzák meg az országban, amelyek évek óta kritizálják a királyság keményvonalas törvénykezését, és üdvözlik a szigorú vallási szabályok enyhülését, valamint a nyugati szövetségeseket.

A királyi család persze változatlanul mindent elkövet, hogy elfojtsa az elégedetlenkedő hangokat, amihez minden eszközt be is vet. A nők autóvezetésének engedélyezése például – évekkel később ugyan, de – az arab tavasz idején elhangzott egyik legfontosabb ellenzéki követelés teljesítése. Ez nem jelent általános politikai engedményt, hiszen a szaúdi királyságban ellenzéki pártok nem működhetnek hivatalosan. Egyetlen nagy, reformokat követelő iszlamista ellenzéki mozgalom létezett korábban, a Sarva (Iszlám Ébredés), amely a Muszlim Testvériség szaúdi fiókszervezeteként működött az 1990-es évekig, amikor a kormányzat fellépett ellene.

A mozgalom meghatározó alakjai azonban változatlanul tudtak működni az arab tavasz alatt, egészen a katari válság kirobbanásáig. Amikor Szaúd-Arábia azt követelte, hogy Katar szakítson meg minden kapcsolatot a Muszlim Testvériséggel, több tüntetést is akartak szervezni az országban – főleg a közösségi médián keresztül – a Sarva mozgalomhoz köthető imámok. Ám egyetlen meghirdetett demonstráció sem valósult meg, mert a megelőző napokon tömegesen tartóztatták le az ellenzéki imámokat. A rendfenntartók fellépésének az sem volt akadálya, hogy voltak köztük imámok, akik több százezer követővel számolhatnak.

A királyi család az államalapítástól kezdve a vallásra támaszkodott, ha hatalmának legitimációja felmerült. Az uralkodó legfontosabb címe a „szent helyek és a zarándokok őrzője”. Az ország vallási intézményrendszerét a királyi család finanszírozza, a mufti is onnan kapja a fizetését, így tőle az uralkodóház komoly kritikája nem várható. Ha a koronaherceg tervének megfelelően a hádiszmagyarázatokat is monopolizálja a királyi család, akkor az a vallási intézményrendszeren kívüli, de jelentős táborral bíró imámok – mint a több millió követőt maga mögött tudó Szalmán al-Ouda – mozgásterének szűkítését szolgálja. Al-Ouda több Facebook-bejegyzésben is bírálta Rijád politikáját a katari krízis kapcsán, és állítólag részt vett a szeptemberre tervezett tüntetés szervezésében – amiért annak rendje és módja szerint őrizetbe is vették. Az imám Európában sem teljesen ismeretlen: az idén májusban kitiltották Dániából, mert a bevándorlási minisztérium úgy ítélte meg, hogy gyűlöletet kelt a dán társadalom, és erőszakra hív fel a nők ellen.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR / RIJÁD