Ma már nagyon kevesen kételkednek abban, hogy a vezető magyar kormánypártnak „tisztázatlan pénzügyei” vannak. A Medián által rendszeresített, négyfokú skálán alapuló korrupciós index szerint a Fidesz (éppen úgy, mint másfél évvel korábban) az MSZP-vel holtversenyben vezeti ugyan a listát, de a jelenlegi kormánypártról kimagaslóan a legtöbben mondják (43 százalék), hogy nagyon jellemzőek rá a kétes pénzügyek.

Egyébként kevés dolog változott tavalyelőtt június óta, amikor a HVG megbízásából a Medián országos reprezentatív mintán, részletesen megvizsgálta, hogy mit gondol a magyar közvélemény a kormányzati korrupcióról. Néhány kérdésben valamelyest enyhült a túlnyomóan negatív ítélet, de még így is közel kétharmados azok aránya, akik szerint a kormányra „nagyon nagy” vagy „nagymértékben” jellemzőek a pénzügyi visszaélések, és a 2016-osnál 3 százalékponttal kisebb, de még mindig túlnyomó többségben vannak, akik a magyarországi korrupciót „felülről irányított, rendszerszerű tevékenységnek” minősítik. (A csökkenés mindkét kérdés esetében annak tulajdonítható, hogy a mostani felmérésben többen lettek a Fidesz-szavazók, akik értelemszerűen kevésbé kritikusak a kormánnyal, mint mások.)

2017 novemberére számottevően (31-ről 39 százalékra) nőtt viszont azok aránya, akik nemcsak „elképzelhetőnek”, de „nagyon valószínűnek” tartják, hogy az oligarchaként számon tartott nagyvállalkozók valójában a miniszterelnök strómanjai, és mindössze a polgárok 14 százaléka gondolja ezt kizártnak. Az így vélekedők aránya egy hajszállal még a Fidesz-szavazók körében is nőtt, az ellenzéki szavazók és közülük is különösen a jobbikosok körében pedig látványosan megugrott. Ezek után talán nem meglepő, hogy – a Fidesz szavazótáborának erősödésével – a rendszert leíró jelzők között a korábbinál népszerűbb ugyan a „polgári demokrácia”, és kevesebben választják a „diktatúra” és a „tekintélyuralom” címkéket, ugyanakkor az elmúlt másfél év alatt harmadával, immár 20 százalékra ugrott azok aránya, akik úgy érzik, hogy a „maffiaállam” kategória a legalkalmasabb a rendszer leírására. Ez utóbbi tekintetben alig van különbség a baloldali ellenzék (28 százalék), a jobbikosok (30 százalék) és a „bizonytalanok” (30 százalék) között.