Most az „utóbb” az érvényes, hiszen ezt a vizsgálatot már csaknem egy éve, tavaly áprilisban lezárta a számvevőszék. A testület elismeri, hogy Noel Le Graet elnök 2011-es megválasztása óta a szövetség profi módon működtetett szervezetté vált. A korábbi vébék olykor nevetségbe fulladó kudarcai – például a 2010-es, dél-afrikai játékossztrájk – feledésbe merültek. Pedig annak a katasztrófának nem csak az önkritikára képtelen szövetségi edző, Raymond Domenech, hanem az őt minden józan ész és szurkolói utálat ellenére is pozícióban tartó akkori szövetség is aktív részese volt. Persze akkor is a pénzről szólt minden. Még ha erről átfogó elemzés nem is készült.

De 2011 óta a francia szövetség és úgy általában a francia válogatott is rendben van, ám a számvevőszék kipécézett néhány kínos dolgot. Például azt, hogy Noel Le Graet elnök 2011-ben még csak kilencezer eurót költött magánrepülős utazásokra, 2015-ben viszont már 300 ezer eurót. A szövetség szerint az elnöknek mindig és mindenütt ott kell lennie, ahol a francia foci érdekeit kell védeni. És ugye Franciaországnak vannak tengerentúli területei is. A sajtónak válaszolva a szövetség szóvivője elmondta: minden repülőbérlés előtt gondosan tanulmányozták a lehetőségeket, és mindig a legolcsóbb ajánlatot választották. Ráadásul a magángépes utazás költségei csak alig egy-két százalékát érik el a szövetség teljes évi, 225 millió eurós költségvetésének. Amit nagyon megdobott a Nike-kal kötött szerződés, amely 2026-ig évi ötvenmillió euró bevételt jelent. Részben ennek köszönhetően állt össze a jelenlegi 225 millió eurós büdzsé, amelyben persze az oroszlánrészt a tv-s bevételek, a FIFA- és UEFA-pénzek, továbbá az egyéb szponzori juttatások teszik ki.

 A számvevőszék kipécézte, hogy a 2014-es brazíliai vb francia-német negyeddöntőjére a francia szövetség 130 előkelőséget hívott meg. Ez meghívottakként kb. 7700 euróba került, a végső összesített számla meghaladta az egymillió eurót. A számvevőszék azt kifogásolta, hogy az előkelőségek utaztatásához nem kapta meg a szövetség elnöke az intézmény választott testületének jóváhagyását. Továbbá: a francia szövetség elképesztően magas bánatpénzeket fizetett a szerződés lejárta előtt kirúgott alkalmazottainak. Nyolcan kaptak 300 ezer eurós végkielégítést, és volt olyan exalkalmazott, aki az 523 ezret is kevesellte, egymilliót akart, és a bíróság végül 800 millióra kerekítette fel a végkielégítést.

Miért kaphat valaki ekkora pénzt, egy elvben nem profitorientált társaságtól?

 A francia profi focit – elvben – a liga irányítja, amelynek semmi köze a szövetséghez. A dúsgazdag klubok érdekeit a liga képviseli, például a százmilliókból gazdálkodó Paris Saint-Germain-ét is. De az amatőr foci, vagyis a százezrek, vagy inkább milliók hétköznapi focija is Noel Le Graet alá tartozik, és ott is rengeteg elkölthető pénz van. Viszont nem mindig arra költik, amire leginkább kellene. A sajtó idézte egy Párizs környéki amatőr klub vezetőjének Twitter-bejegyzését: a klub 1000 (1 ezer) eurós támogatást kért a szövetségtől labdák vásárlására. A kérést elutasították. Ez után viszont kicsit másként fest a 300 ezer eurós magánrepülős számla.

Noel Le Graet az elnöki funkcióért egyetlen centet sem kap, csak költségtérítést, de mint látjuk, ez bőkezű. Le Graet „civilben” egy tengeri termékeket forgalmazó cég vezetője, vállalata éves üzleti forgalma 160 millió euró, neki is jut osztalék bőven. Ráadásul korábban 12 éven át volt Guingamp város polgármestere. Tehát a számvevőszék vizsgálata nem arról szól, hogy ő személyesen profitál-e megbízatásából – nyilvánvalóan nem. Hanem sokkal inkább arról, hogy a világ egyik legjelentősebb foci nemzetének szövetsége a befolyó szponzori és nem állami adományokkal sem gazdálkodik kellően gondosan.