Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
“Most még az utas előveszi az útlevelét, s megmutatja a beszállókártyáját, a jövőben azonban már elég lesz az arc, az útlevél sem kell majd” – mesélte a szingapúri reptéren a tervek szerint tíz éven belül megnyíló ötös terminálról Steve Lee, a több éve rendszeresen a világ legjobb reptere címet elnyerő Csangi kommunikációs igazgatója. Az arcfelismerő rendszereket másra is használhatják: most éppen azt tesztelik Szingapúrban és Ausztrália több repülőtérén is, hogy a már becsekkolt, de a beszállásról késő, csellengő légiutasokat miként találhatják meg a kamerák – és az érdekelt légitársaságok – bevonásával.
Automatizált bevándorlási kapun megy keresztül egy utas az újonnan megnyílt Changi nemzetközi repülőtér 4. terminálján Szingapúrban, 2017. október 31-én
AFP / Roslan Rahman
A modernizálásnak csak az egyik célja az, hogy javítsák a légikikötőkbe érkező utasok elégedettségét. A másik az, hogy ezzel növeljék a repülőterek nem légi közlekedésből származó bevételeit, a boltok bevételét, a parkolók kihasználtságát, illetve az ingatlanok kiadásából befolyt összegeket.
AFP / Roslan Rahman
Az egy utasra jutó, nem légi közlekedésből származó jövedelem ugyanis Észak-Amerikában stagnál, Európában pedig már csökken. Az e-kereskedelem ugyanis terjed, s ahogy csökkennek az online boltok árai, úgy párolog el a reptéri vám- és adómentes, vagy annak mondott üzletek árelőnye. Ehhez még az is hozzájön, hogy az okostelefonos kocsirendelés elérhetőbbé tette a taxizást, így a korábbinál kevesebben hagyják járműveiket a reptéri parkolókban.
A bolti forgalmat az is mérsékli, hogy miközben emelkedik az utasok összlétszáma, a növekményt elsősorban a fapados légitársaságok vendégei adják, s ők általában inkább árérzékenyek, mint a hagyományos légi utasok. A fapadosok térnyerése pedig folytatódni fog: miután a diszkont légitársaságok másfél évtized alatt kilencről negyven százalékra emelték a rövid távú járatok piacán elért piaci részedésüket, most megindultak a hosszú távú repülések világának meghódítása felé is: manapság még csak ötszázalékos a fapadosok részesedése, ám egyre több diszkont légitársaság nyit transzatlanti járatokat.
A repterek kereskedelmét elemző Airports Council International (ACI) adatai szerint 2000-ról 2016-ra 50 százalékról negyven alá zuhant a légikikötők nem légi közlekedésből származó bevétele. Az ACI adatai szerint az ilyen bevételek kétötödét adó bolti vásárlások egy főre jutó összege 2010–2016 között 2,91 euróról 2,73-ra esett. Ez egy-egy utas esetében egyáltalán nem tűnik jelentősnek, ám Európa repterein évente több százmillió utas fordul meg - csak a legnépesebben, a londoni Heathrow-n mintegy nyolcvanmillió utast regisztráltak tavaly – így a néhány eurócentes csökkenésből végül sok millió eurós visszaesés jön össze.
Utasok a Heathrown
AFP / Daniel Leal-Olivas
A légikötők üzemeltetői abban bíznak, hogy általános érvényű az a felmérés, amely szerint az elégedett utasok többet tartózkodnak és költenek a reptereken. A DKMA piackutató és tanácsadó cég tanulmánya szerint ugyanis a jól kiszolgált utasok az átlagosnál 10 százalékkal több időt ütnek el a repülőtereken, kétszer nagyobb az esélye annak, hogy betérnek egy-egy üzletbe, s ami a lényeg, 7, és 20 százalékkal adnak ki több pénzt az éttermekben, a vám előtti boltokban, illetve a vámmentes üzletekben.
Az automatizálás mellett a repterek a luxus növelésében látják a másik megoldási lehetőséget, az online boltok ugyanis jellemzően a tömegcikkeket forgalmazzák, s ha a repterek a prémium minőségre koncentrálnak, kevesebb versenytárssal kell megküzdeniük. A párizsi Charles de Gaulle repülőtéren például a Group Aéroports de Paris tíz év alatt 11-ről nyolcvanra növelte a francia luxustermékeket forgalmazó boltjaiban a számát.
Az "I Love Paris" étterem a Charles de Gaulle reptéren
AFP / Miguel Medina
Zürichben még tovább mennek, és úgy gondolják, hogy a reptereken a boltok helyett inkább bemutatótermeknek kell működniük. Még akkor is, ha tudják, a luxusárukat bemutató “kiállításokból” soha nem fog akkor jövedelem befolyni, mint a korábbi árusításból. Valószínűleg sok repülőtéren sok üzlet, vagy akár parkoló fog bezárni, s az üzemeltetők úgy gondolják, a felszabaduló ingatlanokban olyan mozikat, szórakoztatóközpontokat kell majd létrehozni, amelyek saját jogukon vonzanak majd be látogatókat. A végén könnyen előfordulhat, hogy a teljes mértékben automatizált repterek már csak másodsorban lesznek közlekedési csomópontok, a fő üzletág a szórakoztatás lesz, és a légikikötőknek nem egymással, hanem a többi bevásárló-, illetve szórakoztató központtal kell versenyezniük.
De azért a repülés is fontos lesz, az előrejelzések szerint hosszabb távon fenntarthatatlan lesz az az évek óta tartó folyamat, melynek során a repülőterek versenyeznek a légitársaságok kegyeiért, s ezért csökkentik a gépek kiszolgálásának a díját. Az elemzők úgy vélik, a folyamat néhány éven belül megfordul, s növekedésnek indulnak a reptéri díjak.
