Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
„Háromszázötvenezer agrárkamarai tag van, közülük kétszázötvenezer őstermelő, ráadásul, ez utóbbiak egy része nem is végez valós tevékenységet” – ezt Mikó András, a Nemzeti Agrárgazdálkodási kamara képviselőjeként hozta fel a múlt héten a Portfolio Agrárszektor konferenciáján, ahol az is kiderült, hogy hiába foglalták már megszületésekor az Alaptörvénybe a mezőgazdasági termelés integrációját, az ezt szabályozó sarkalatos törvény azóta sem született meg.
Pedig több jel is mutatott arra, hogy előbb-utóbb a „szövetkezetekről” megszületik a törvény. 2012-ben egy gyulai kihelyezett ülésen például, Ángyán József, akkori államtitkár kirohanását, később lemondását is az idézhette elő, hogy a kormány a nagy inegrátorokról, illetve az integráció szabályozásáról tanácskozott. De a mintagazdaságokról szóló rendelet megjelenése után, amely a „kiválasztott” agrárcégek privilégiumait sorolta fel, többekben az vetődött fel, hogy küszöbön van az integrációs törvény megszületése is. Az érintett gazdák körében sokan attól tartanak, hogy oligarchákat ültetnének a termelők nyakába.
Nagyon leegyszerűsítve, az integráció lényege az volna, hogy mezőgazdasági termelői csoportok jöjjenek létre, illetve egy nagyobb, tőkeerős agrárvállalkozással „szövetkezve” termeljenek és értékesítsenek. Például úgy, hogy a kisebb termelők kapnának hitelt, vagy akár vetőmagot, majd az integrátor értékesítené a terméket. Ez csak a sablon, de készült tervezet is, ezt éppen az agrárkamara választott bíróságának elnöke, Mikó András készítette el. E szerint három éven át szolgáltatna információt, technológiát az integrátor, majd a szerződött fél a teljesítésre vállalna kötelezettséget.
A NAK még tavaly egy felmérést is készített a gazdák körében, amiből kiderült, hogy bár a termelők egyik legégetőbb gondja az értékesítés, mégsem mutatnak hajlandóságot a szövetkezésre. Magyarul, éppen a versenyképesség sínyli meg a gazdák ellenérzését a szövetkezéssel kapcsolatban.
Jelenleg a zöldség-gyümölcs ágazatban 62 termékértékesítési szövetkezet (TÉSZ) és 6 termelői csoport (TCS) működik, az állattenyésztésben még további 186 TCS-t tartanak nyilván. A szántóföldi termelésre az egyéves "integrációs" szerződések a jellemzőek, amelyek lényege az áruhitel biztosítása, melynek fedezetéül a termelő oldalán a termény áll. A kormányzat úgy érzi, a szervezettség mégsem elég nagy a mezőgazdaságban, ezért legalább egy többéves együttműködési szerződésminta megalkotására törekszik – derült ki a Portfolio Agrárszektor konferenciáján. Itt azonban az is kiderült, hogy hiába foglalták az integrációt az Alaptörvénybe, azt siettetni nem fogják, így az idén sem kerül a parlament elé a tervezet.
