Brexit

Az eleve nehezen felfogható, ami 2019. március 29-én, közép-európai idő szerint éjfélkor megtörténik majd, hiszen eddig csupán Grönland lépett ki az Európai Közösségből, ott meg legfeljebb a fókák sírtak miatta. Amiatt azonban annál többen fognak, ha az Egyesült Királyság úgy szűnik meg az EU tagja lenni, hogy megy a kukába az erről szóló népszavazás után kínlódva összekalapált megegyezés is. A La Manche-csatornán átkelni kívánó kamionok sora Párizsig érhet el, a letelepedési engedélyéért folyamodó közép-európai vendégmunkásoké Londontól Brightonig – a boltok is kiürülnek annak ellenére, hogy a helyi kereskedők már jó előre bespájzoltak, mert nem lesz, aki felpokolja az árukat a polcokra.

A brit kormányfőt már az sem menti meg, hogy a Brexit levezénylésének feladata még a Brexit-népszavazás kiírásánál is fájdalmasabb politikai öngyilkosságnak bizonyul, mellesleg Theresa May is belefárad a hiábavaló harcba. Az új választást Jeremy Corbyn Munkáspártja nyeri – köszönhetően egy új népszavazás ígéretének –, a pártvezetés azonban másnap lemond, mivel tagjai nem tudnak megegyezni arról, hogy a referendumon milyen kérdéseket tegyenek fel a választóknak. A királynő a birodalomban szokatlan módon rendet vág az acsarkodó felek között, majd ő is lemond.

Káosz az EU-ban

Nem mintha az EU-ban rend lenne. Jean-Claude Juncker ősszel a legjobb pillanatban vonul vissza kezeltetni idegzsábáját, egyre többet lehet találkozni vele a budapesti gyógyfürdőkben is – igaz, frissen szerzett snóblitudása több nyugdíjast kiakaszt a Széchenyiben. Innen figyelheti a Brüsszelben az európai parlamenti választásokat követően kialakuló hatalmi káoszt, amelyet a populista, euroszkeptikus pártok előretörése idéz elő. Ezek a pártok csak abban értenek egyet, mit utasítanak el: az eurótól Soros Györgyön és a migráción keresztül mindenki mást magukon kívül. Az együttműködés hiánya miatt gyakorlatilag leáll az európai döntéshozatal, Orbán Viktor legnagyobb bánatára nem marad kit és mit szapulni.

MTI / EPA

A cicaharcnak durva válsághelyzet vet véget: Törökország felmondja az EU-val kötött, a menekülthelyzetet nagyban enyhítő 2016 márciusi megállapodást, és újabb migránsáradattal kell szembenéznie az európai politikusoknak. Pedig már olyan jól hozzászoktak ahhoz, hogy csupán riogatniuk kell hatalmuk megtartása érdekében, a határt őrizni nem igazán.

Vlagyimir Putyin segítséget ajánl a szankciók feloldásáért cserébe. Mikor ezt - három rendkívüli csúcs után - elvetik az uniós vezetők, megemeli trollhadserege létszámát, így a magyar olvasók is tudomást szerezhetnek arról, hogy Emmanuel Macron Soros György segítségével hatalomátvételre készül a Karmelita-kolostorban.

Hajnal a Fehér Házban

Lehet, hogy vezető politikusai sűrűbben cserélődnek, mint egy falusi vurstli körhintájának utasai, és akármilyen zavaró, hogy elődje ékesszóló beszédei helyett 280 karakteres Twitter-posztok váltak a kommunikáció fő eszközévé, és minden ennél hosszabb nemzetközi egyezményből kihúzta az Egyesült Államokat, Donald Trump mégis elnökként éli túl a 2019-es évet. Még úgy is, hogy a novemberi félidős választások után a Képviselőházban az ellenzéki demokraták kerültek többségbe, akik folytatják a beiktatása óta tartó szorongatást – jó eséllyel pénzügyi helyzete, titkolt adóbevallásai miatt vehetik elő az elnököt, ha már az orosz kapcsolataival nem sikerült megbuktatni.

Ám amíg a gazdaság – jórészt 2018-as adócsökkentésnek köszönhetően – szárnyal, addig nem lesz meg a választói bázis a leváltásához. A kérdés az, ez a boom meddig tart ki, és ha valóban bevezeti a kínai és európai termékekkel szemben kilátásba helyezett védővámokat, az aláássa-e ezt a növekedést. Ügyesnek kell lennie, hiszen ez következő elnöki ciklusa legfőbb akadálya lehet – de mindig bízhat abban, hogy a demokraták és a republikánusok ezúttal sem lesznek képesek kiállítani olyan jelöltet ellene 2020-ra, aki ékesszólásával legyőzheti hajnali tweetjeit.

Vér, veríték, elszálló élelmiszerárak

Trump egy harcban mindenképpen vesztésre áll: a klímaváltozás tagadásában egyre kevesebb hívet tudhat maga mellett. A 2018-as aszályhoz és hurrikánokohoz hasonló szélsőséges időjárás idén is érezteti hatását: februárra újabb El Ninót jósolnak – emiatt pedig újabb rekordmeleg év áll előttünk.

A „kisded” hatását a világ farmerei megszenvedik majd a brazil kávétermelőktől és szójagazdaságoktól az európai borászokig. Az élelmiszerek drágulását pedig az egész világ, főleg a szegényebbek – az éhínség pedig újabb menekülthullámot indíthat el, ezúttal Délkelet-Ázsiában is.

A csőd szélén

Nem az El Nino lesz az egyetlen vihar: a 2008-as válság óta folyamatosan növekvő adósságállomány több országot sodor az államcsőd közelébe. Van, ahol azért, mert a dollár az amerikai gazdaság remek teljesítménye miatt egyre kívánatosabbá és egyre drágábbá válik még úgy is, hogy az elmúlt években beígért kamatemelés – részben éppen az óriási, világszinten a teljes GDP több mint kétszeresére rúgó adósságra tekintettel – egyelőre várat magára, vagy legalábbis lassabb a vártnál. Ez azonban a végtelenségig nem megy így – hiába szeretné ezt annyira Donald Trump, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed nem fogja vissza magát a jövőben sem.

AFP / Jim Watson

Nem szűnik a feszültség az olaszoknál sem a GDP 130 százalékát kitevő adósság miatt, még úgy sem, hogy az Európai Bizottság legalább valami ígéretfélét kiharcolt a római kormánytól a takarékoskodással kapcsolatban. A helyzeten az nem fog sokat javítani, ha a populista kormány a helyén marad, de az sem, ha megbukik és megint választásokat írnak ki Itáliában. A kampányuk fő elemévé a kierőszakolt megszorítások miatti tiltakozást helyezető populisták megint a hatalom közelébe kerülnek.

Ezzel együtt pedig megint messze kerül a világ attól, hogy az idén huszadik születésnapját ünneplő euró váljon a legkedveltebb pénznemévé, ehelyett – hiába mindenféle védőintézkedés – az orosz pénzmosási botrányt megúszó európai bankokat az rengeti meg, hogy az olasz kitettség miatt folyamatosan zuhan az árfolyamuk.

Bajban a német autóipar?

Az sem segít majd, hogy az EU gazdasága még mindig fényévekre lesz az amerikai gazdaság szokatlanul hosszú ideje tartó, 2018 második negyedévében 4 százalékot is meghaladó bővüléséhez képest. A lassú emelkedést is megtöri azonban egy újabb botrány a német autóiparban, ami csak erősíti az aggályokat azzal kapcsolatban, hogy az elektromos forradalomból mennyire tudják kivenni a részüket az ország autómárkái, és milyen károkat okoz a gyártócégeknek az amerikai védővám, amelyet végül nem sikerül elkerülni. A „gyengélkedés” a magyar exportot is a padlóra vágja – még szerencse, hogy az eddig Németországban dolgozók hazatérnek, és turbófokozatba kapcsolhat a magyar építőipar, így sikerül elkerülni a visszaesést.

A jóslatokhoz a hírekből, a Bloomberg, az Economist és a Saxo Bank prognózisaiból merítettük ihletet.