Minden hetedik nyugdíjas szegény az Európai Unióban. Míg 2013-ban a nyugdíjasok 12,6%-a számított szegénynek a saját hazájában addig ez az arány 14,2%-ra emelkedett 2017-re. A legrosszabbul – némiképp meglepő módon – a baltiak állnak. Észtország, Lettország és Litvánia vezeti a nyugdíjas szegénységi listát az Európai Unió tagállamai között: 46,44 és 37%-kal. Bulgária az Európai Unió legszegényebb állama csak utánuk következik 32%-kal. A magyar nyugdíjasok elsőre talán meglepő módon az élvonalban vannak, egészen pontosan a negyedik helyen. Olyan jóléti államok társaságában, mint Luxemburg és Dánia. Az előbbiben 9,3, az utóbbiban 8,6 % a szegény nyugdíjasok aránya. A listát Franciaország vezeti (7%), utána jön Szlovákia (7,6 %). A magyar adat 9,1%. Hogy lehet ez?

A szegénységet nemzeti alapon méri az Eurostat

Az számít szegénynek, aki a nemzeti medián 60%-ánál kisebb jövedelemre számíthat egy hónapban. Minthogy Magyarországon kisebbek a társadalmi különbségek, mint mondjuk a Baltikumban, ezért a szegény nyugdíjasok száma relatíve alacsonyabb, mint a különben magasabb egy főre jutó GDP-t elérő Észtországban, Lettországban és Litvániában. Ez az egyik körülmény, amit vizsgálni kell. A másik a mediánjövedelem összege.

Franciaországban például, amely a nyugdíjas lista aranyérmese, a mediánjövedelem 1700 euró havonta. Az számít tehát szegénynek, aki nem éri el ennek a 60%-át. Vagyis a szegénységi küszöb havi 1000 euró (320 ezer forint) fölött van. Magyarországon a KSH adatai szerint 2017-ben az egyszemélyes háztartásokban az éves szegénységi küszöb meghaladta az egymillió forintot, ami havi szinten valamivel 80 ezer forint fölött van. Vagyis egy francia akkor szegény, ha havi 320 ezer, egy magyar pedig akkor, ha valamivel több, mint havi 80 ezer a bevétele, forintban számolva.

A harmadik szempont a sorrend értelmezéséhez a szociális juttatásoké, ami országonként komoly eltéréseket mutat, de a lista összeállításánál ezeket is figyelembe vették. A listavezető franciáknál európai összevetésben is erős a szociális háló, például a lakbérek emelkedését az állam, illetve az önkormányzatok szigorúan szabályozzák. Ha valaki ugyanabban a lakásban lakik évtizedeken át, akkor csekély lakbért fizet. Mindezzel együtt ott is gyorsabban nőnek a megélhetési költségek, mint a nyugdíjak.

Az elszegényedés perspektívája aggasztja a nyugdíjasokat 

A lassú romlás, melyet az Eurostat regisztrál, valószínűleg szépíti a helyzetet. Sok egykori szocialista országban ugyanis egyre többen érik úgy el a nyugdíjkorhatárt, hogy csak a minimális ellátásra számíthatnak. Az pedig édeskevés. Különösen sok nő kerül ilyen helyzetbe. Az Eurostat megállapítja: átlagosan a nők helyzete rosszabb. Két-három százalékkal többen vannak a szegények között, mint a férfiak.

Vannak szélsőséges példák is. Görögországban a gazdasági válság tíz évének nagy vesztesei közé tartoznak a nyugdíjasok, akiknek az életszínvonala 25%-kal csökkent. A Baltikumban is úgy reagáltak a válságra, hogy a nyugdíjakat csökkentették. Azért állnak most relatíve olyan rosszul a három balti állam nyugdíjasai az uniós összehasonlító listán. Ha most minden hetedik nyugdíjas szegény az Európai Unióban, akkor mi lesz, ha beüt a következő válság, amikor a kormányoknak a takarékoskodási kényszerben eszükbe jutnak a nyugdíjasok?

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.