Annyiban igazuk van a magyar vagyonnyilatkozati rendszer szigorát dicsérőknek, hogy ha valaki komolyan veszi a szabályokat, akkor tényleg mindent meg lehet tudni a vagyonáról. A baj az, hogy ha valaki hazudni akar, gond nélkül megteheti, nem fogják megbüntetni érte, amíg erre nincs politikai akarat. A K-Monitor tételesen felsorolta, mekkora hiányosságai vannak a rendszernek, a főbb megállapítások pedig ezek:

• A választott képviselőknek le kell ugyan adniuk a rokonok vagyonnyilatkozatait is, de azok nem nyilvánosak, vagyis bármit el lehet rejteni bennük.
• Szankcióról a parlament mentelmi bizottsága dönthet, ahogy a rokonok nyilatkozatait is csak ez a testület nézheti meg, de csakis akkor, ha vagyonnyilatkozati eljárás indul a képviselő ellen. Tehát parlamenti képviselők döntenek saját társaik vizsgálatáról.
• De ha egy ügy el is jutna a komolyan vehető vizsgálatig, a szankció annyi lehet, hogy ki kell javítani a dokumentumot.

Az összes kritikát 11 pontban foglalták össze, de a három legfontosabból is pontosan látszik: a rendszer olyan, mint ha úgy küzdenének a gyorshajtás ellen, hogy kitesznek mindenhova 30-as táblákat, de rendőrök alig vannak, és ha mégis elkapnak valakit, csak megkérik, hogy lassítson.

Az EP bezzeg tiszta? Felejtsük el

Az Európai Parlamentben részben hasonló a helyzet, mint Magyarországon: miközben papíron rendben van minden, a szervezet nem az átláthatóság mintapéldája. Az EP-képviselőknek azt ugyan közzé kell tenniük, hogy van-e más állásuk, vagy épp cégben jelentős befolyást biztosító tulajdonrészük, és a másoktól kapott juttatásokat is fel kell sorolniuk – eddig szép. Csakhogy ezek az emberek havi 4342 euró, vagyis 1,3 millió forint általános költségtérítést kapnak havonta, és ennek a felhasználásáról nem kell elszámolniuk. (Amikor az Átlátszó három éve megkérdezte a pénzek sorsáról a 21 magyar EP-képviselőt, négyen adtak érdemi választ.) A munkatársaik fizetésére és utaztatására pedig havonta 24 ezer eurót költhetnek el.

Az Európai Parlament képviselői

MTI / EPA / Patrick Seeger

Igaz, annak tényleg van következménye, ha valakiről kiderül, hogy csalt, ilyenkor nem csak a papírok javítására kérik meg. Ez történt például Marine Le Pen testőrével, aki éveken át vett fel asszisztensi fizetést, miközben az EP-ben sem járt. De hasonló vád miatt indult nyomozás Szegedi Csanád ellen is. Az is kiderült már, hogy képviselők visszautalták a költségtérítésüket saját pártjuknak, ami elvileg tilos lenne – de ezt már újságíróknak kellett kinyomozniuk, a papírok alapján minden rendben lévőnek tűnt.

Az Európai Tanács egy kiadványa még 2008-ban szedte össze a legfontosabb megállapításait az EU-tagok vagyonnyilatkozati szabályairól. A legfontosabb pontok, amelyek alapján megvizsgálták az egyes országokat, a következők voltak:

- A jövedelemről vagy a teljes vagyonról is nyilatkozni kell-e? Németországban és Nagy-Britanniában például csak a nagyobb értékű vagyontárgyakat kell bevallani.

- Kell-e papírt adni a család jövedelméről? Az akkori vizsgálatban csak két állam – Lengyelország és Spanyolország – volt, ahol kellett, ráadásul a spanyoloknál sem volt ez kötelező. Azóta nálunk is bevezették, csakhogy itt néhány kiválasztotton kívül senki nem nézhet bele ezekbe.

- Milyen ajándékokról kell nyilatkozni? A brit parlament tagjai a fizetésük 1 százalékánál értékesebb ajándékokat kell, hogy bevallják, ez pedig olyan alacsony összeg, hogy jóformán csak az ajándék mappákat hagyhatnák ki a vagyonbevallásból. A német képviselőknél 5000 euró alatt nem foglalkoznak az ajándékokkal, a franciák viszont mindent be kell, hogy valljanak. Elvileg minden ajándékról be kell számolniuk a magyar képviselőknek is.

Németországban a Bundestag tagjainak nem a vagyonukról, hanem a jövedelmükről kell beszámolót leadniuk, de ezt is csak akkor, ha a parlamenten kívüli munkájukért kapott összeg eléri a havi ezer, vagy az évi 10 ezer eurót. Ráadásul a cégek profitja – már persze ha nem tőzsdei cégekről van szó – nem jelenik meg az adatokban, így az újságírók gyakran csak tippelhetnek a valódi vagyoni helyzetre. Igaz, a média annyira teszi a dolgát, hogy már elnököt is tudott buktatni: Christian Wulffról 2012-ben derítették ki, hogy látványosan kedvezően vett fel magánkölcsönt és kapott néhány ingyenes magánrepülőzést. Hiába mentette fel évekkel később a bíróság, abba belebukott elnökként, hogy fenyegetéssel próbálta elérni, hogy a Bild ne hozza le az ügyeiről szóló híreket.

Christian Wulff 2012-ben

AP / dapd, Timur Emek

Franciaországban 2013-ban hoztak új szabályokat, az a törvény határozta meg először azt, milyen munkákat nem szabad végezniük a képviselőknek. Kötelező nyilatkozni arról is, hogy ki milyen rokonait foglalkoztatja – a francia hagyományokban ez a korrupció egyik népszerű módja. 2016-tól pedig már csakis digitalizált formában lehet beadni a nyilatkozatokat, ez is segít annak, aki adatokat keres.

A brit médiát pedig mi, magyar újságírók ilyenkor irigyeljük: a dokumentumok 1997-ig visszamenőleg kereshetőek digitalizált formában - hogy ez mekkora érték, azt bárki érti, aki próbálta már néhány magyar politikus kézzel írt papírjáról készült pdf-et kisilabizálni.

De mi történik, ha egy politikus hazudik, vagy hogy jóindulatúak legyünk: téved?

A franciáknál a hiba nagyon hamar kiderül: ott egy – igaz, politikusokból álló – testület ellenőrzi a leadott nyilatkozatokat. De civil szervezetek kérhetik, hogy ellenőrizzék az adatok valóságtartalmát soron kívül, sőt számítógéppel véletlenszerűen kiválasztott vagyonnyilatkozatokat egyébként is szigorúan megnéznek időről időre. Ha olyat találnak, ami bűncselekményre utal, akkor az ügyészségnek adják át az ügyet. Ott már volt politikus, akit több tízezer euróra bírságoltak.

A legtöbb más országban szintén az ügyészség vagy az adóhatóság veszi át a problémás ügyeket – már ha a politikusok nem védik meg egymást. De az esetek többségében megvédik: a már említett példák közül Németországban jutottak el vádemelésig, az EP-képviselőknél pedig odáig, hogy az OLAF jelezze a nemzeti hatóságoknak, hogy baj van.

Ahol pedig politikai következménye lett a stikliknek, ott ehhez kellett egy erős média és az is, hogy a közvélemény ne nézze el a politikusoknak az ilyen hibákat. Nem fog a leadott nyilatkozatokból kiderülni minden képviselő valódi vagyoni helyzete, de a média el tud kezdeni vizsgálódni belőlük kiindulva, a többi pedig már azon múlik, hogy meddig éri meg a pártoknak a soraikban tartani a gyanúba keveredett tagjaikat.

Vagyis kicsit leegyszerűsítve azt is mondhatjuk: a vagyonnyilatkozatoknak lehet értelmük, de csak ha a média figyel, a közvélemény kényes erre, és ha a politikusokat nem védik meg a társaik akkor, ha látványosan hazudnak.