Kávézóláncot akar építeni és a szupermarketek polcain teret hódítani a luxuscsokijairól ismert belga Godiva. A cég már török tulajdonban van; Belgiumban aggódnak, hogy egyre több csokimanufaktúra kerül külföldi kézbe.
Meg akarja ötszörözni 2024-re a belga Godiva Chocolatier bevételét a luxusédesség-gyártó vezérigazgatója, Annie Young-Scrivner. Hogy ez pontosan mit jelent, azt csak megbecsülni lehet, hiszen a Godiva tulajdonosa, a török Yildiz élelmiszeripari holding nem hoz nyilvánosságra forgalmi adatot a leányvállalatáról, csak annyit közölt három éve, hogy szeretné, ha a 2017-es bevétel meghaladná az egymilliárd dollárt. Young-Scrivner szerint tudják, hogy a távolabbi cél eléréséhez friss tőkére van szükség, és lényegében megerősítette, hogy a Godiva azt tervezi, pénzzé teszi az egyik leggyorsabban növekvő piacán, Japánban lévő érdekeltségét. Ez azt jelenti, hogy eladja a forgalmazás jogát, de megtartja a márkanevet. A Godiva Japánban – amely 5,2 milliárd dolláros tavalyi keresletével a világ hatodik legnagyobb csokoládépiaca – évi 350 millió dolláros forgalmat ér el, s ennek felügyeletéért akár 1–1,5 milliárd dollárt is adhatnak az érdeklődő magántőke-befektetési társaságok.
A pénzből a Godiva két úton szeretné felfuttatni a bevételeit. Elsősorban Észak-Amerikában és Ázsiában tervez terjeszkedést, hogy minél több szupermarket polcain tűnjenek fel a – csöppet sem olcsó – csokoládéi, pralinéi, bonbonjai és csokiba mártott kekszei, amiket a vevők ne csak másoknak szánt ajándékként vásároljanak, hanem önmaguk kényeztetésére is. Ez segítheti a forgalom kiegyenlítettebbé tételét, hiszen az eladások jelentős része még mindig a novembertől a február 14-ei Valentin-napig terjedő időszakra esik. (Utóbbi napon a világszerte működő mintegy 600 saját üzletükben óránként mintegy 16 ezer, csokoládéba mártott epret adnak el.) A vezérigazgató szerint figyelik a Kanadában, illetve az USA egyre több szövetségi államában legálissá tett cannabist tartalmazó csokoládék és italok piacát is, de még nem rohannak oda befektetni.
Ennél nagyobb szabású terv, hogy a Godiva a következő hat évben világszerte kétezer kávézót nyitna. Jelenleg negyvennel rendelkezik, az első, tesztnek szánt egységeket 2010-ben Isztambulban és Sanghajban hozta létre. Idén tavasszal New York következik, és a – természetesen Godiva termékeket, valamint forró csokoládét is kínáló – kávézók egyenlő arányban oszlanak majd meg Észak-Amerika, Ázsia és a világ többi része között. Nem véletlenül indulnak el ezen az úton, hiszen Young-Scrivner 2017 őszén az amerikai Starbuckstól érkezett a Godiva élére.
A kávé- és kávézóláz amúgy is tombol. A Coca-Cola tavaly 5,1 milliárd dollárért felvásárolta a 4 ezer egységből álló Costa Coffee kávézóláncot. A torinói székhelyű Lavazza 650 millió dollárt adott az amerikai Mars kávéüzletágáért. A hozzá hasonlóan még mindig családi tulajdonban lévő – a temesvári születésű Illy Ferenc által 1933-ban alapított, trieszti székhelyű – Illy pedig arról állapodott meg, hogy a német Reimann család birtokában álló JAB Holding az Olaszországban szintén hódító Nespresso gépekbe készít a kávéival töltött kapszulákat. Bill Ackman amerikai befektetőguru nemrég 900 millió dollárért vett részvényt a Starbucksban, amely 2018-ban óvatosan bemerészkedett az espresso hazájába, Olaszországba. A befektetéseket a fiatalabb generációk jelentette növekvő kereslet mellett az is hajtja, hogy a kávébab ára 12 éves mélypontra süllyedt.
A Godiva ezzel története legnagyobb változásába vág bele. A cég ősét 1926-ban, Brüsszelben alapította Pierre Draps, aki többi belga társához hasonlóan manufaktúrában készítette az édességeket, elsősorban az 1912-ben Jean Neuhaus által kitalált, az ország csokoládéiparának legismertebb termékévé vált töltött bonbont, a pralinét. A családnak kezdetben nem volt saját boltja, a Chocolaterie Draps márkájú nyalánkságokat helybéli kereskedőknek szállította. Apjuk 1937-es halála után az üzletet a négy gyerek vette át, közülük Joseph a pénzügyekre, az ifjabb Pierre pedig a termékfejlesztésre összpontosított. A hírnevet hozó boltjukat 1948-ban nyitották meg Brüsszel főterén, a Grand Place-on.
A vállalkozás ekkor már a Godiva nevet viselte. Az ihlető a XI. század közepén élt angol Lady Godiva volt, aki a legenda szerint azzal vette rá férjét, Mercia grófját a helybéli parasztokra kivetett magas adók mérséklésére, hogy teljesítette ura kérését: meztelenül végiglovagolt Coventry városán, testét csak a haja takarta el. A névválasztásban a fáma szerint az is szerepet játszott, hogy Joseph feleségének hasonlóan szőke hajzuhataga volt. A következő évtizedben Belgiumban terjeszkedő Godiva nemcsak karácsonyra, hanem különleges eseményekre is specialitásokkal készült, Fabiola nevű pralinéja például I. Baldvin király és a spanyol Fabiola de Mora y Aragón 1958-as eljegyzésére született. A cég egy évtizeddel később kapta meg a hivatalos udvari beszállító címét. A Godiva 1958-ban lépett külföldre a párizsi üzletével, s 1966-ban jelent meg az USA-ban, amely a legnagyobb piacává vált. Ez utóbbi évben a Draps család eladta a részvények kétharmadát az amerikai Campbell Soupnak, amely nyolc évvel később a teljes ellenőrzést megszerezte a cégben.
A Campbell Soup 2007-ben úgy döntött, eladja a Godivát, és 850 millió dolláros vételárral – a Nestlére, a Starbucksra és a Marsra rálicitálva – a török Yildiz, pontosabban a birtokában lévő legnagyobb török édesipari cég, az Ülker lett a vevő. A Godiva 2017 tavaszán csöndben eltüntette a receptjeiből az alkoholt, amit a török tulajdonos nyomásának tulajdonítanak, mert az iszlám tiltja annak fogyasztását. Ez is felélesztette a félelmet, hogy a híres belga csokoládégyártás túlságosan a külföldi tulajdonosok befolyása alá kerül. Az ország egyik legnépszerűbb exporttermékének patinás készítői közül mindenesetre már több is gazdát cserélt. A hat évtizedes múltra visszatekintő Guyliant tíz éve a dél-koreai Lotte konglomerátum vette meg 164 millió dollárért. Az 1896-ban alapított Chocolat Jacques a holland Baronie birtokába került, a Cote d'Or és a Meurisse betagozódott az amerikai Mondelez kínálatába. Tavaly pedig a Gallert vette meg a katari uralkodói család, s a cég kreatív igazgatója maga az emír lett.
A belga édesipari szövetség, a Choprabisco a csokoládé védelmében gyártási kódot is előírt, ám annak betartása nem kötelező, ezért a gyanútlan turistákat elcsábíthatják a szigorú szabályoknak meg nem felelő olcsó változatok. A feltételek között a felhasznált kakaó minőségén túl az is szerepel, hogy igazi belga csokoládé csak az lehet, amely minden munkafázisában Belgiumban készül. Ennek többen nem tesznek eleget, még a Godivának is van egy üzeme az USA Pennsylvania államában, ám a cég hangsúlyozza, hogy ott is az eredeti receptúrát használják.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
