A 24. óra

Április 12-én egyik óráról a másikra határellenőrzésnek kellene életbe lépnie az Ír-sziget közepén (az ezt tiltó nemzetközi megállapodás dacára), a tengeri és légi határokon. Tömegével kellene leállítani a termelést számos iparágban, ahol már régen nincsenek alkatrészraktárak – pontosabban az úton lévő kamionok tekinthetők annak. Az élet több száz területén lennének súlyos fennakadások.

Utolsó kétségbeesett lépésként Theresa May bejelentette, tárgyalást kezd az ellenzék vezérével, azzal a Jeremy Corbynnal, akit eddig rendszeresen kormányzásra totálisan alkalmatlan szélsőbaloldalinak minősített. Párttársa szerda délben is megkérdezte Maytől a Parlamentben, mégis hogy képzeli, hogy egy marxista-antiszemita kormánynak játssza át a hatalmat.

Helyzet tehát van. Lássuk, hogy ebben a pattanásig feszült helyzetben, amikor néhány nap alatt Nagy-Britannia sorsát évtizedekre meghatározó döntéseket kell meghoznia a parlamentnek – amiket két és fél év alatt nem sikerült –, továbbá egy-két órával az utolsó lehetőség, a miniszterelnök és az ellenzéki vezér tárgyalásának megkezdése előtt, vajon mivel telt el a miniszterelnöki azonnali kérdések órája az alsóházban.

Két képviselő is hosszan fejtegette az autista gyerekek sanyarú helyzetét a brit egészségügyi és oktatási rendszerben (gyakran nem ismerik föl a betegséget). Theresa May mindkettőjüknek nagy átéléssel, együttérzéssel válaszolt, megdicsérve az ügyben kifejtett erőfeszítéseiket.

Ezt megelőzően hosszú perceken át feleselgetett egymásnak – alig egy-két órával történelmi jelentőségű találkozójuk előtt – a kormány és az ellenzék feje. Nem, nem a Brexitről, hanem arról, hogy nőtt-e vagy csökkent a szegénység Nagy-Britanniában 2010 óta. Hosszan, pattogva idézte az adatokat, percenként váltva egymást, May és Corbyn. Éles vita bontakozott ki köztük arról is, hogy vajon a Nagy-Britanniában adó jellegű kötelező rádió- és tévédíjat a 75 éven felülieknek (akiknek ingyen jár) a központi költségvetésből vagy a BBC-éből kellene finanszírozni.

Ketten is fölvetették – már nem először –, hogy a kormánynak el kellene fogadnia az iszlamofóbia világszerte alkalmazott definícióját. May újra kitért a válasz elől, de biztosította a képviselőket, hogy csírájában fojt el minden iszlámellenes megnyilvánulást a pártjában és a kormányában.

Felmerültek ennél is súlyosabb kérdések is: Martin Whitfield munkáspárti képviselő tűrhetetlennek tartja, hogy még a fogyatékos WC-k is úgy vannak kialakítva országszerte, hogy azokat bizonyos nem látható fogyatékkal megvert állampolgárok nem tudják megfelelően használni. Ez szerinte megalázó.

Szóba került még York megye kiválása Nagy-Britanniából – ez régi vágya az ottaniak egy részének.

S végül, de nem utolsó sorban, egy képviselő számonkérte, miért nem gratulált a kormányfő a nemrég véget ért speciális olimpia brit érmeseinek.