Május elsején a közelgő önkormányzati választásokra való bármiféle tekintet nélkül bejelentette Botka László polgármester, hogy mire véget ér a nyár, minden szegedi nyugdíjas és általános iskolás kap tízezer forintot, csak úgy. Mert van. És mert Szeged, ahogy azt a polgármester nem győzi hangsúlyozni, a szolidaritás városa.

A szolidaritás pedig nyilván azt jelenti Szegeden (is), hogy a leggazdagabb nyugdíjas és iskolást nevelő szülő is kap, és a legszegényebb nem nyugdíjas, nem iskolást nevelő szülő sem kap a város, tehát az ő közös pénzükből. Abból, amit úgy is el lehetne költeni, hogy csökkentse a nyomorgók nyomorát, vagy javítsa a szegediek életének közös terét.

Most majd kiderül – illetve már ki is derült –, hányan mérik ugyanazt ugyanazzal a mércével, hányan mondják ugyanarról ugyanazt. Tavaly a választási Erzsébet-utalványokról, idén a szocik szegedi üdvöskéjének nyárimikuláskodásáról.

A fideszesek markáns elvtelensége kikezdhetetlen. Ők mondják rendületlenül a központi súgógépre vetett bátor tekintettel ugyanarról ugyanannak az ellenkezőjét. A szocik viszont, ha ezt a szánalmasan kisstílű szegedi osztogatósdit példázatosnak tekintik, nem markánsan, hanem ostobán elvtelenek. Tudhatnák ugyanis, hogy az ország pénzével gátlástalanul rendelkező kormánnyal szemben osztogatási versenyt nem nyerhetnek. Illetve száz településből egyben. Sokra mennek vele...

Ahogy Botka lokálisban és pepitában leképezte a nagy fideszes osztogatást, úgy a Szegedi Televízió is leképezte a nagy fideszes kincstárit. A várost megrázó nagy bejelentés másnapján a helyi Szemközt rendkívüli adásában beült két végszavazó statiszta közé, a helyi centrális erőtérbe a polgármester, és minden potenciális vitapartnertől szabadon tájékoztatta a város népét, hogy nekik milyen baromi jól megy, hála a város bölcs vezetőinek és a rájuk szavazó bölcs polgárainak. (Érdemes megnézni.)

A gonosz kormány elvett a várostól mindent, nem ad semmire semennyit, szociális célokra pláne nem, a városvezetés mégis megoldotta, hogy mindenre több jusson, mint valaha, pedig nem szednek sem ingatlanadót, sem kommunális adót, mégis újjáépítették helyi forrásból a szociális ellátó rendszert, szociális bérlakásokat is építenek dögivel, a szegedi polgárokat szülő kismamák is kapnak a várostól – ugyancsak anyagi helyzetükre való tekintet nélkül – fejenként 25 ezer forintot, és ezentúl ez az évi tízezer forint is jár majd minden évben a nyugdíjasoknak és az iskolásoknak.

Mindez annak köszönhető, hogy a szegedi gazdaság és azzal együtt a befolyt iparűzési adó csak tavaly 12 százalékkal nőtt, természetesen a különleges anyagból gyúrt szegediek szorgalmából kifolyólag, nehogy valaki időleges és konjunkturális külső tényezők közrehatására gondoljon. És a nagy szegedi blossoming egyszerűen leállíthatatlannak tűnik, hiszen már az idén is egymilliárd forinttal több iparűzési adó folyt be, mint amennyivel az elfogadott költségvetés számolt.

Ennek a váratlanul jött milliárdocskának a felét osztogatják szét most tízezrenként anyagilag boldognak és anyagilag boldogtalannak. Ezt tudhatta meg a tévéadásból a szegedi néző, ha nem volt jobb dolga, mint hogy a polgármestert nézze.

Ez az osztogatás egy évente 1 millió forintot (az átlagnyugdíj kb. kétharmadát) kapó nyugdíjas jövedelmét 1 azaz egy százalékkal növeli meg. Az átlagos nyugdíjasokét és pláne az átlagos helyzetű iskolás-gyerekes családok jövedelmét annyival sem. Ez az egyszeri pluszpénz a legócskább populista trükk. Úgy adják a semmit, mintha valami lenne.

Erre a semmire költ el a város 500 millió forintot. Ha még a kismamáknak osztogatott pénzt is hozzávesszük, akkor már a város teljes szociális alapjának a 90%-ánál járunk. Abban az alapban ugyanis a polgármester szavai szerint idén 600 millió forint van. A rászorulók, az igazán rászorulók, a szegények, fogyatékkal élők, sokgyerekesek, hajléktalanok, rokkantak, munkanélküliek annyira el vannak látva Szegeden, hogy azon a szociális alapon már nincs is mit emelni?

Az égből pottyant pluszmilliárdocska másik felét út- és járdaépítésre, -javításra költik. A polgármester meg is jegyzi, hogy arra soha nem lehet eleget költeni. Hát akkor??? Ha már az überszocialista polgármester retteg az egyenlőtlenségek csökkenésétől, és a gazdagnak is feltétlenül annyit akar juttatni, mint a szegénynek, akkor legalább a közterületre költené azt a félmilliárdot (is), ami gazdagé is, szegényé is, viszont arra tényleg csak közpénzből lehet költeni.

Továbbá, jut eszünkbe, mitől a szolidaritás városa az a Szeged, ahol a gazdag polgárok nem adóznak szegényebb polgártársaik javára? Ahol a 300 négyzetméteres, csinos családi házban lakó jómódú polgár éppúgy 0% ingatlanadót vagy kommunális adót fizet, mint egy lepusztult kis bérleményben tengődő többgyerekes házaspár? A 0%-os adó talán nem ugyanannyira egykulcsos, mint a fideszes szja, amely ellen Botka pártja oly hevesen tiltakozik?

Ezt a szegedi bagatellt azért érdemesítettem publira, mert a magyar közéletben legelterjedtebb balítéletről szól. Arról, hogy ha a hatalom a polgároknak valamit ad, az magától értetődően pozitív dolog. Ez az, amiben a mindenkori osztogató hatalomnak nincs ellensúlya. Mert a mindenkori ellenzék túlnyomó része is ezt erősíti. Évtizedek óta. Az osztogató ellenzéke mindig csak az osztogatás mértékét bírálja, vagy annak hátsó szándékát, vagy az osztogatás pozitívumát állítja eltörpültnek az osztogató egyéb tevékenységéből származó sok-sok negatívummal. Ahogy például most a szegedi fideszes ellenzék is teszi. Gond nélkül váltanak át az egyikről a másikra. Az egyik nap elítélik az osztogatást, a másik nap egy módosító indítvánnyal megfejelnék. Most majd nem ők fognak nemmel szavazni a pénzosztásra, hanem az ellenfeleik a még több pénzosztásra. Ha meg igennel szavaznak, akkor a Fidesz kezdeményezése lesz, ami Botkáé volt. Botka ebből jól nem jön ki, de megérdemelte a sorsát.

Nemmel szavazni akár a legértelmetlenebb osztogatásra is valaminő szélsőségesen öncélú, illetve pártcélú, a polgárok érdekére vak, destruktív ellenzéki lépésnek számít. Persze többnyire az is, mivel nem azért szoktak nemmel szavazni, mert az lenne az értelmes álláspont, hanem azért, mert az ellenfelük osztogat, és őt fogják szeretni érte. Hiszen, amit a polgár kap, tiszta haszon.

Azért tiszta haszon, mert nem tételezi magát a polgár ama közösség részének, amelynek a közös pénzét osztogatják. Ezért is lehet azt a pénzt olyan könnyen ellopni tőle.

Ahol könnyű osztogatni, ott könnyű fosztogatni.