Távirányítású bomba robbant az 53 éves Daphne Caruana Galizia autójában 2017 novemberében Málta szigetén. 20 hónappal a gyilkos merénylet után most vádat emeltek három maffiózó ellen, akiket már réges-régen letartóztattak a szigetországban. A főügyésznek ezek után 20 hónapja van arra, hogy kitűzze a bírósági tárgyalás időpontját. Vagyis lehetséges, sőt nagyon is valószínű: csak évek múlva kerül sor a bírósági tárgyalásra, amikor már mindenki szép lassan elfelejti az ügyet.

Maga a miniszterelnök is ezt szeretné

Joseph Muscat kormányfő az egyik fő célpontja volt a meggyilkolt oknyomozó újságírónő leleplező írásainak. Különösen az az ügy váltott ki nagy feltűnést és felháborodást, hogy Málta kétes hírű azeri üzletembereknek adott útlevelet, akik közel álltak Alijev elnökhöz. A diktátor „kaviárdiplomáciájára” derült fény, akkor derült ki többek között az, hogy az Európa Tanács több képviselőjét is lefizette Azerbajdzsán, hogy segítsenek jobb képet kialakítani az államról. Jelentős összegek cseréltek gazdák, és a pénzmozgások mögött egy azeri bankár állt Máltán. Mindez jelentős részben a Panama-papírokból derült ki, melyeket oknyomozó újságírók egy nemzetközi csapata hozott nyilvánosságra a nagy pénzmosásról és adócsalásról. Ennek a mozgalomnak volt elszánt harcosa az 53 éves Daphne Caruana Galizia, aki arról írt, hogy a miniszterelnök családja is részesült bizonyos azeri juttatásokból, a pénz pedig egyenesen Muscat feleségének a számlájára érkezett.

A kormányfő természetesen mindent tagad. A gyilkosság után vizsgálatot rendelt el önmaga ellen, ám csodák csodájára a saját emberei megállapították róla: semmiben sem vétkes. Brüsszelben nem így gondolták: Antonio Tajani, az Európai Parlament akkori elnöke a helyszínre utazott, hogy figyelmeztesse a máltai kormányzatot: Európában nem szokás meggyilkolni azt az oknyomozó újságírót, aki rosszat írt a miniszterelnökről.

Joseph Muscat kormányfő értette a finom célzást, de maradt a helyén. Nem úgy, mint Robert Fico szlovák miniszterelnök, aki hasonló helyzetben – Ján Kuciak meggyilkolása után – lemondott. Szlovákiának pedig jelenleg olyan elnökasszonya van, aki épp annak a mozgalomnak az élén tűnt fel, mely követelte: derítsék ki, hogy ki ölette meg az oknyomozó újságírót és kedvesét. Máltán nem indult tömegmozgalom. Ezért maradhatott a miniszterelnök, aki képmutató módon azt nyilatkozta a CNN hírtelevíziónak: „Nincs kínosabb egy kormányfő számára mintha felrobbantanak egy oknyomozó újságírót a hazájában."

Most a vádemelés kapcsán a kormányfő hivatala kiadott egy közleményt, mely szerint „Daphne Caruana Galiziának sok ellensége volt, sokaknak állhatott érdekében az elnémítása". Málta miniszterelnöke azt mondta a CNN kérdéseire válaszolva, hogy az oknyomozó újságírónő politikai okból bírálta őt. A korrupcióval kapcsolatban pedig egyetlen konkrét bizonyítékot sem hozott fel.

De akkor miért kellett megöletni?

Máltának a brit birodalomból örökölt a jogrendszere, de igen közel van Szicília, ahol az FBI és az olasz rendőrség most hajtott végre hatalmas razziát. Kiderült, hogy a New York-i maffiacsalád, a Gambinók egyik családtagja polgármester Szicíliában. A maffia Máltán is jelen van: mindhárom vádlott a hírhedt bűnszövetkezet tagja. De csak egyszerű végrehajtók: a maffia katonái. A kérdés az, hogy ki adott nekik megbízatást a gyilkosságra? Milyen szerepe volt Málta kormányzatának, vagy épp Azerbajdzsánnak? Ha minden a napnál világosabb lenne, akkor a hatalom nem halogatná minden eszközzel a pert az oknyomozó újságírónő ügyében.

Daphne Caruana Galizia két fia azt állítja: anyjuk célponttá vált Máltán. Kapott halálos fenyegetéseket, de nem állt le. A halála napján a blogján ezt írta: "a legfelső szinteken is vannak gazemberek, a helyzet ezért reménytelen". Az Európai Unió, az európai újságírók a szolidaritásukról biztosították a meggyilkolt oknyomozó újságírónő családját, de sokat nem tehetnek. A gyilkosság és annak kivizsgálása nemzeti hatáskör. Márpedig Máltán a hatalom aligha sürgeti, hogy kiderüljön: ki és miért ölette meg a miniszterelnököt is leleplező oknyomozó újságírónőt az Európai Unió egyik tagállamában a huszonegyedik században!