Kicsit kevesebb, mint tízezer milliárd forintból megoldanák, hogy új fővárost kapjon Indonézia. A leendő főváros Borneo délkeleti részén, Szamarinda és Balikpapan kikötővárosok közelében, erdős területen lesz. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a neve. A terv kivitelezése 2021-ben veszi kezdetét, és 2024-re az ígéretek szerint az intézmények már át is költöznek majd. A beruházások 19 százaléka állami, a többi magántőke bevonásával valósul meg.

Ez első ránézésre a 32,79 milliárd dolláros összeg nem is tűnik soknak arra, hogy Jakarta helyett Borneó valamelyik városát kibővítsék vagy egy teljesen újat építsenek fel, de olyat már mindenki látott, hogy egy nagyberuházást nem egészen az elsőre bemondott áron sikerül megvalósítani.

Az indonéz elnök, Joko Widodo érvei a napokban eldöntött költözés mellett valóban logikusak. Jáva szigete, ahol Jakarta is található, túlnépesedett, a 140 millió lakost nem bírja már el. Ráadásul a mostani főváros csupán nyolc méterrel fekszik a tengerszint fölött, vagyis ha a jelenlegi tempóban folytatódik a globális felmelegedés, 2050-re a város északi része, nagyjából 1,8 millió ember lakóhelye a víz alá kerül.

Joko Widodo

AFP / Anadolu Agency / Anton Raharjo

• Száz éve ilyenkor már eldőlt, hogy egyszer majd Canberra lesz Ausztrália fővárosa, de 1920-ban kirúgták a főtervezőt, annyira nem haladtak a munkák, amellyel az eldugott vidéki kisvárosból fővárost építettek volna. Végül 1927-re jutottak el oda, hogy a parlamentet át tudták költöztetni.
• Ankarában 35 ezren éltek, amikor 1923-ban ez lett Törökország új fővárosa, ez után indult rohamos fejlődésnek.
• Brazíliavárost 1956-ban kezdték megtervezni, és 1960-ban alapították meg hivatalosan.
• Nigériában 1976-ban döntöttek úgy, hogy a kikötőváros Lagos helyett az ország közepén található Abuját építik meg fővárosnak, és csak 1991-re lettek kész (szeretik azt állítani, hogy már a XIX. században létezett a város, de ez nem igaz, egy közeli település korábbi neve is Abuja volt, innen vették át az új főváros nevét).
• A kazah Akmolában 300 ezren éltek, amikor 1994-ben úgy döntöttek az ország vezetői, hogy 1997-re ez lesz az új főváros. Mára a lakossága megháromszorozódott, és kétszer váltott nevet: 1997-től Asztanának, idén tavasztól Nur-Szultannak hívják.

A város, amely új nevet kapott: Asztanából Nur-Szultan

AFP / Leon Neal

• Malajziában 1995-ben tervezték meg Putrajayát, de ez csak félsiker lett: hiába ez névleg az ország központja, valójában a politikai és a gazdasági irányítás is maradt Kuala Lumpurban.
• Myanmarban 2002-ben kezdték el építeni Naypyidaw városát, 2006-ban nevezték ki fővárosnak, és 2012-re ért véget az építése.
• És a legkisebb falu, amelyből főváros lett: Elefántcsontpart valódi központja hiába Abidjan, a hivatalos közigazgatás szerinti főváros Yamoussoukro. Ennek a kis falunak 1950-ban 500 lakosa volt – köztük Félix Houphouet-Boigny, az ország későbbi első elnöke.

Yamoussoukro

AFP / Sia Kambou

Az persze egyáltalán nem huszadik századi találmány, hogy tervezőasztalon születnek meg új nagyvárosok és központok. Amikor például az I. században a rómaiak úgy érezték, hogy Camulodunum (a mai Colchester) lakói nem elég lojálisak a császárhoz, úgy gondolták, hogy Britanniának úgy tartományi központra van szüksége. Így aztán valamikor időszámításunk szerint 60 körül megterveztek és felépítettek egy új központot, egy pár évvel korábban egy csatában lerombolt kisváros, Londinium helyén, és a nevét is megtartották – ebből lett később London.

Fenyegető szomszédok, korrupt politikusok

De miért jut eszébe egy ország vezetőinek az, hogy fővárost cseréljenek? A téma talán leghíresebb kutatója, az orosz Vagyim Roszman az erről írt könyvében (Capital Cities) hat lehetséges okot vázolt fel. Újonnan megalakult országokban például gyakran a szeparatisták vagy egy fenyegető szomszéd elől költöztetik el a fővárost. Asztana/Nur-Szultan például a lehető legtávolabb van Oroszországtól, Myanmar és Nigéria vezetői pedig a belső ellenfelek elől próbáltak messze kerülni. Gyakran szimbolikus, hogy az addigi vadonban építenek új fővárost – erre jó példa Canberra, Brazíliaváros, de évszázadokkal korábbról Washington DC és Szentpétervár is.

Főleg a fejlődő országokban a régi főváros nem bírja el a túlnépesedést, a mostani indonéz helyzet ennek jó példája. Ehhez hasonlít, amikor azzal indokolják a fővárosváltást, hogy ne lehessen vízfejű az ország. Ritka, de megesik, hogy az ország politikai és gazdasági irányítását földrajzilag is el akarják választani, mint például Malajziában – nem sok sikerrel. És végképp nem gyakori, amikor a szomszédos országok egymást akarják felülmúlni. Roszman szerint ez közrejátszott Brazíliaváros megtervezésében is (legyen szebb Buenos Airesnél), de az indonéz példánál is megemlíti, hogy a maláj fővárosnál akarnak látványosabbat mutatni.

Brazíliaváros Oscar Niemeyer építész keze munkáját dicséri

GERARD SIOEN / AFP

A kutató egy szempontot nem említ, pedig az is fontos lehet: ahol felépítenek egy új fővárost, ott nagyon sok pénzt kapnak az építőipari cégek. Egyiptomban például négy éve jelentették be a nagyra törő tervet, hogy egyszer Kairó helyett új fővárosa lenne az országnak – ott úgy számolnak, hogy ha majd lesz valami a tervekből, addig legalább 13 ezer milliárd forintnak megfelelő összeget költhetnek el csak az állami és diplomáciai épületek megépítésére, és akkor még egy szó sem esett a lakóépületekről, valamint a közlekedésről. Az építtető a tervek szerint egy kínai állami cég lenne.

Kairó megtelt?

Simone Bergamaschi / NurPhoto

Elnézve a költözések okait és költségeit, érthető, hogy Európában miért nem váltogatjuk gyakran a fővárosokat. Magyarországon sem érdemes nagy összegben fogadni arra, hogy egyszer majd Felcsút lesz az új Budapest - már abba az ötletbe is beletört a kormány bicskája, hogy néhány minisztériumot vidékre költöztessenek. Ráadásul annak is látjuk az európai példáját, hogy még ha létező városba is költöztetik át a közigazgatást, akkor sem olcsó ez: Berlinből Bonnba költöztetni Nyugat-Németország kormányát, majd az újraegyesítés után vissza az egészet úgy is mai értéken nagyjából 3 ezer milliárd forintnak megfelelő összegbe került, hogy mindkét város már létezett.