Orbán Viktor kormányai az elmúlt nyolc évben leépítették a szociális hálót, befagyasztották és csökkentették a szociális juttatásokat, cserébe főleg a magas keresetűek által kihasználható kedvezményeket adtak – aligha lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerét azzal vádolni, hogy különösebben törné magát a legszegényebb vagy akár csak ideiglenesen nehéz helyzetbe jutott magyarok megsegítéséért.
Üdítő kivétel a Nemzeti Eszközkezelő (NET Zrt.) felállítása és működtetése, amely bedőlt lakáshiteles ingatlanokat vásárolt fel és adott ki kedvezményes bérletbe a volt tulajdonosoknak, sok ezer családot megmentve így az utcára kerüléstől. A program részben lezárult, bekerülni már nem lehet, a bérlőknek most kell eldönteniük, hogy megvásárolják-e – egy összegben, kedvezményes áron vagy részletfizetéssel – az ingatlant, esetleg maradnak-e bérlők az eddigi feltételek mellett.
A programban fontos szerepet játszottak, játszanak a Máltai és a Református Szeretetszolgálat mentorai. Őket az eszközkezelő azokhoz a bérlőkhöz küldi ki segíteni, akik nagy bérletidíj-hátralékot halmoztak fel, ezért (türelmi idővel és részletekben) rendezniük kell a tartozásukat, ha nem akarják elveszteni a lakásukat.
A két szervezet 2016 óta összesen 2231 háztartást mentorált – közölte a NET Zrt. a HVG-vel. „Az intézkedéseknek köszönhetően a családok 90 százalékánál sikerült elérni, hogy rendszeresen tudják fizetni a lakbért és egyéb, a lakásfenntartással összefüggő költségeiket.” A cég 2016-ban kötött szerződést a két szeretetszolgálattal, a közbeszerzésbe 790 millió forintot írtak, de bevallottan hasraütésszerűen, mivel nem tudták pontosan, mennyi mentorálásra lesz szükség. 2019 elejéig a jellemzően egy–három éves segítési időszak alatt egy családra 160 ezer forintnyi költség jutott. Ez eddig 357 millió forintos összköltséget jelent, a szerződés 2021 végéig él.
Felvethető, hogy ezt a pénzt akár oda is lehetett volna adni a bajba jutott családoknak. Ez azonban nem lett volna igazságos azokkal szemben, akik nem szorultak hátralékrendezésre. Ráadásul a mentorálási programban részt vevő bérlők nemcsak a hátralékuk lefaragásához kaptak segítséget, hanem ahhoz is, hogyan tudják önállóan egyenesbe hozni a pénzügyeiket, és olyan állapotban is tartani, sőt esetleg tovább javítani.
Devizahitelesek demonstrációja 2016-ban. Segített az állam
Túry Gergely
A NET szerint a két szeretetszolgálat maradéktalanul eleget tett a kötelezettségeinek, az ügyfelek részéről sosem érkezett rájuk panasz. Pedig a munka sokszor egyáltalán nem egyszerű. Jellemzően nagyon nehéz helyzetben vannak azok az emberek, akikhez az eszközkezelő mentort küld, a bérleti díj gyakorta csak kis része az anyagi problémáiknak. Díjhátralék miatt kikapcsolták náluk a közüzemi szolgáltatásokat, a jövedelmüket végrehajtás terheli, uzsorahiteleik vannak, tartoznak a helyi kisboltban – sorolja Németh Zsuzsa, a Református Szeretetszolgálat munkatársa. Ráadásul sok a rossz tapasztalatuk, például az uzsorások miatt. „Hiába mondom, hogy a szeretetszolgálattól jövök, gyanakodva fogadnak.” Az első lépések nem könnyűek: a mentornak számon kell kérnie a pénzügyeket, ugyanakkor bizalmi kapcsolatot kell kialakítania a családdal, hogy együtt hosszú távú megoldásokat tudjanak találni.
Hasonlóan látja a helyzetet Major Gábor, a Máltai Szeretetszolgálat mentorprogramjának vezetője. Szerinte természetes, hogy eleinte a bérlők idegenkedve fogadják a mentort, hiszen mégiscsak egy idegen embert engednek be az otthonukba. A szakember első feladata tisztázni, hogy ő nem az eszközkezelő pénzbehajtója, és ugyan az eszközkezelős bérlettel kapcsolatban érkezett, de általában véve kíván segítséget nyújtani a háztartás pénzügyi, sőt élethelyzeti problémáinak kezeléséhez. Ebbe annak körüljárása is beletartozik, hogy valóban az eszközkezelős bérlet-e az optimális lakhatási megoldás: hiába a kedvezményes bérleti díj, egyéb körülmények miatt érdemes lehet másban gondolkozni.
Németh Zsuzsa szerint a bizalom általában az első néhány találkozón kialakul, utána jellemzően szívesen látják a segítséget. Neki volt olyan mentorált családja, ahol mindig előkészítettek neki egy külön kisasztalt, ha tudták, hogy jön; egyszer egy idős néni elsírta magát, amikor közösen írtak hivatalos levelet. „Örömmel veszik, hogy fontosak, figyelmet kapnak, sokukat már ez előreviszi.” Nagyon kevés az olyan adós, aki megtagadja az együttműködést.
A bérlők számtalan okból és helyzetből kerülnek be a programba. Vannak, akiknek csak ideiglenesen okoz gondot a bérleti díj kifizetése, például pár hónapos munkanélküliség miatt; és vannak, akiknek amúgy jelentős a jövedelmük, a sok hitel terhe mégis agyonnyomja őket. Nemrég például egy idős kuncsaft azért maradt el a bérleti díj fizetésével, mert tartósan kórházba került, de a mentor közbenjárásával sikerült a gyerekeit bevonni a segítségnyújtásba. Gyakran sikerül annyira jó, bizalmi viszonyt kialakítani az ügyfelekkel, hogy a mentorálás lezárulása után is tanácsot kérnek a szeretetszolgálat munkatársától.
Akadnak azért kudarcok is. Például Németh Zsuzsa egyik ügyfele, akinél kikötötték a gázt, 400 ezer forintot ölt bele a tartozás kiegyenlítésébe, de közben nem fizette a bérleti díjat, ezért az eszközkezelő szerződést bontott vele. Vannak nagyon hátrányos helyzetű bérlők – mondja Major Gábor –, akik súlyos szegénységgel, szenvedélybetegségekkel, szocializációs problémákkal küzdenek, és sokkal intenzívebb kísérésre lenne szükségük, mint amit a szeretetszolgálat a program keretei közt nyújtani tud.
Általában véve az eszközkezelő hátralékkezelési gyakorlata és mentorálási programja elég jól kidolgozott rendszer – véli Németh Zsuzsa –, nem utolsósorban azért, mert meghallgatta a két szeretetszolgálatot, és több ponton menet közben módosított. Érdemes lenne a jó gyakorlatokat más területekre átültetni. 6 vagy 12 hónap a közüzemi hátralékok törlesztéséhez például nagyon sok családnak nem elég úgy, hogy közben fizetnie kell az adott havi számlát is. Sok bajba jutott ember szinte hiába dolgozik, nincs látszatja: keresete harmadát-felét kézhez sem kapja, mert elviszi a rá terhelt végrehajtás.
