Nagy a sürgés-forgás Télapó ajándékgyárában, az utolsó simításokat végzik a manók a játékokon, Télapó még egyszer átnézi a listát, ki volt jó gyerek, majd felszerszámozzák a rénszarvasszánt, és indulhat az ajándékozás. A szervezéssel és logisztikával foglalkozó szakemberek pedig a fejükhöz kapnak: komolyan így kell ezt? Mennyire rettenetes ötlet ez, hogy az egész munka nagyját az utolsó napra kell hagyni?

Egyvalami mindenképp Télapó mellett szól: eddig bármilyen nehéz dolga is volt, mindig sikerült végeznie vele időre. Sem a karácsony, sem a december 5-6-i ajándékosztás nem maradt el még soha. Mondhatnánk, a siker igazolja az addig elvégzett munkát – de ahány filmben és könyvben láthattuk, hogy az utolsó pillanatban kellett megmenteni az ajándékozást, az alapján elmondhatjuk, sokkal nagyobb kockázatot vállal a munkaszervezéssel, mint ami indokolt volna.

Pixabay / skeeze

Mit tanulhatnak a projektmenedzserek Télapótól?

Annak ellenére, hogy nagy a rohanás, Télapó sok szempontból kiváló menedzser. Az eredmény, több millió gyerek mosolya magáért beszél, de ha lebontjuk a projektet kisebb lépésekre, rögtön láthatjuk, micsoda szervezési csoda áll emögött. Télapó olyat tud, aminek a töredékétől boldog lenne a világ bármelyik cégvezetője:

• naprakészen tartja, folyamatosan frissíti az ügyfeleiről szóló gigantikus adatbázist,
• hatékonyan delegálja a munkafolyamatokat (legalábbis a gyártásban, ha már a disztribúcióban nem),
• megfelelően motiválja a beosztottjait,
• elképesztő sikeres marketinget épített fel,
• profi raktározási és logisztikai rendszert használ,
• nyugodt marad és helyes döntéseket hoz nyomás alatt is,
• pontosan ismeri az állandóan változó fogyasztói igényeket,
• és úgy tűnik, mindeközben szereti és élvezi a munkáját.

Csak az az utolsó este ne volna. De hiába, azt azért mégsem képzelhetjük, hogy az ajándékok elosztását valamelyik beosztottjára hárítja át.

MTI / Mohai Balázs

A helyes munkabeosztás

A Proggio nevű, projektmenedzsmentet segítő szoftver gyártói a blogjukon bemutatták, hogyan nézhet ki valójában a munka az ajándékozás előkészítésével. Ez alapján úgy tűnik, el kell felejteni azt, amit a filmekben látunk, hogy az ajándékokon még dolgoznak december elején is. A lényeg az, hogy ha már a kiszállítás határidejét nem lehet időben jobban széthúzni, akkor minél jobban el kell osztani az időben az összes többi munkafolyamatot. Szerintük valahogy a következőképp nézhet ki az év:

• Amint vége az ajándékosztásnak, a manók két hónap szabadságra mennek (ne feledjük, extrémen sok túlórájuk volt addig). Télapó és a manók vezetője még bent maradnak dolgozni pár hetet, kiértékelik az előző év tanulságait, de miután ezzel végeztek, nekik is jár a pihenés.
• Az ajándékozás előkészítése február végén kezdődik. Az előző év számai alapján felmérik a keresletet, felállítják a gyártósorokat, kiosztják munkaegységekre szabottan a feladatokat, és megpróbálják megtudni, hogy a játékgyártók milyen új termékekkel készülnek az év további részére. Ekkor még elég hetente, kéthetente értekezleteket tartani, a többi már a szervezeti egységeken belüli mikromenedzsment kérdése.
• Júliusra elkészül a jó gyerekek listájának egy előzetes változata, így a gyártást már össze tudják hangolni a fogyasztói igényekkel. A lényeg az, hogy a romlandó édességeket és gyümölcsöket kivéve az ősz második felére már csak finomhangolást kelljen végezni. Szintén a nyár végén állnak munkába a mérnökök, akik a rénszarvasszánt felkészítik a csúcsterhelésre.
• Októberre össze kell állítani a jó gyerekek közel végleges listáját; teljesen lezárni még nem szabad ekkor a munkát, gondolni kell azokra is, akik a Télapó érkezése előtti néhány hétben lesznek jók. Az ajándékokat már ekkor el kell kezdeni csomagolni. Így a november megmarad arra, hogy az addigi pontatlanságokat kijavítsák, valamint hogy a logisztika végleg összeálljon.

A manók jogai

Vannak, akik szerint Télapó az Északi-sarkon dolgozik. Ez azért bonyolítja a helyzetet, mert az Északi-sarkra egyetlen ország jogrendszere sem vonatkozik – ráadásul az elmúlt években Oroszország és Kanada is megpróbálta bebizonyítani, hogy a kontinentális talapzata az eddig hittnél tovább nyúlik a tenger alatt, így az Északi-sark is hozzá tartozna.

AFP / Laura Haapamäki

Ha viszont abból indulunk ki, hogy Télapó finn, és valahol a sarkkörön túl a saját hazájában folytatja a gyártást (ebben már csak az is segíti, hogy Finnországban a nonprofit tevékenységek adómentesek), akkor a finn és az EU-s szabályok vonatkoznak rá és a beosztottjaira. Ez azért jó a manóknak, mert a finn törvények szerint a szakszervezetek saját pénzügyi alapot tarthatnak fent, amelyből a beteg vagy munka nélkül maradt dolgozókat segíthetik az állami biztosításon felül, a régió egészségügyi és biztonságtechnikai hatóságai rendszeres ellenőrzést tartanak, és az apáknak is jár szülés utáni szabadság.

Télapó és az állatok

Mindenki tudja, hogy Télapó rénszarvasszánnal jár. Amíg az EU-n belül mozog, ezzel nagy problémája nincs is, csupán az európai állatútlevelet kell kiváltania és az ajándékszállítás előtti három hónapban beoltatni a rénszarvasokat veszettség ellen, valamint mikrochippel megjelölni őket. Vannak azonban országok, ahol szigorúbbak a szabályok. Az Egyesült Államokba való belépéshez például állatorvosi igazolásra van szükség, hogy minden rénszarvas egészséges. Ausztráliába és Új-Zélandra elvileg tilos a világ más pontjáról rénszarvast bevinni – egyetlen kiskapuval élhet Télapó, kutatási célra hivatkozva, amennyiben garantálja, hogy más fajokkal nem érintkeznek az állatok, kérhet külön engedélyt.

AFP / Jonathan Nackstrand

Télapó és a jegybanki szolgáltatások

Nem mindig a legjobb ötlet, amikor egy gyerek – „vegyél belőle, amit szeretsz” felkiáltással – pénzt kap ajándékba (bár néhány ronda pulóvernél így is jobb), de ettől még tény, hogy megesik az ilyen. Mondani sem kell, a pénzt nem gyárthatják a manók, erre csakis az adott ország jegybankja adhat megbízást, szépen is néznénk ki, ha Télapó képes volna hiperinflációba dönteni bármelyik ország gazdaságát.

Télapó és a GDPR

Télapó jogi stábjának nehéz tavasza volt 2018-ban: az EU-polgár gyerekek megajándékozásához a GDPR szigorú rendelkezéseit kellett bevezetni. (Nyilván megtették, hiszen különben már akkor sem adhattak volna ajándékokat.) Ennek ellenére súlyos adatvédelmi problémákat vet fel, hogy Télapó mindannyiunk cselekedeteit, sőt, gondolatait is pontosan ismeri, és ez alapján kitalálja, mire van szükségünk – igaz, ugyanezt tudja a Facebook és a Google is, ők mégis megúszták eddig komoly büntetés nélkül.

Nem lehet szó nélkül elmenni a korrupciós kockázatok mellett sem: átláthatatlan, milyen indikátorok alapján döntik el, ki volt jó és ki nem, és még csak azt sem lehet tudni, hogy pontosan hogyan születnek meg ezek a döntések. Mindenesetre úgy tűnik, a legtöbben kapnak ajándékot, akkor is, ha sokszor rosszalkodtak, tehát Télapó kimondottan nagyvonalú. Persze ha minden házban, ahova ajándékot visz, egy kis sütibe belekóstol, akkor neki is érdeke, hogy minél több helyen ajándékozzon – igaz, néhány fejlettebb országban ennél kisebb alkotmányos költségért is csuktak már le politikusokat.

MTI Fotó: Honéczy Barnabás

Télapó és a karbonlábnyom

Nem kérdés, hogy egy ekkora kibocsátású gyár működtetése és a logisztika sok energiát igényel, igaz, a sarkkörökön túl a nyár sok napján éjjel-nappal lehet tölteni a napelemeket. Az semmiképp nem segíti a környezetvédelmet, hogy a csomagoláshoz rengeteg műanyagot használnak, azt ellenben a pozitívumok között kell megemlíteni, hogy a disztribúció gépek nélkül, kizárólag állati erőre és a csodákra alapulva folyik.

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy az angolszász országokban nem virgácsot, hanem egy kis széndarabot kapnak azok, akik rosszak voltak. Márpedig a rossz gyerekek közül felnőve feltűnően sokan helyezkednek el az energiaiparban – az ő esetükben az ingyen szén ígérete kimondottan arra csábít, hogy minél rosszabbak legyenek. Tudjuk, hogy a hagyomány fontos, de a bolygó érdekében talán érdemesebb volna ezekben az országokban is áttérni a virgácsra.