Az egészségügyi dolgozók száma emelkedett, a szakképzésben részt vevőké nem csökkent, mind kevesebben távoznak külföldre, az ágazatban dolgozók jövedelmi helyzete jelentősen javult. Így foglalható össze az a beszámoló, amely az egészségügy múlt évi humánerőforrás-helyzetéről ad számot. Örvendetes már önmagában az is, hogy ez elkészült és felkerült az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) honlapjára, hiszen három éven át törvénysértő módon elmaradtak a kötelező éves beszámolók. Így most egyszerre jelent meg három év számvetése.

Nem lódít, aki azt állítja, hogy ma több az orvos és a szakdolgozó, mint 2011-ben. Az alapnyilvántartásban – ez tartalmazza mindazok jegyzékét, akik valamilyen egészségügyi szakképesítést szereztek – 8 ezerrel több az orvos, és 50 ezerrel a szakdolgozó. Lényegét tekintve azonban ez annyit tesz, hogy miközben stagnál a pályára lépők száma, az élettartam hosszabbodásának köszönhetően nő az összlétszám.

Az érvényes működési nyilvántartással rendelkezők tábora is gyarapodott – a hivatalos terminológia így nevezi az ágazat ténylegesen hadra fogható dolgozóit, azokat, akik az önálló munkavégzéshez szükséges feltételeket teljesítik. Csakhogy az adatbázist ötévente kell frissíteni. Ciklusok közben rendre növekszik, halmozódik a létszám, 2010-ben, 2015-ben viszont – és minden bizonnyal a 2020-ban esedékes következő frissítésnél is így lesz – több ezer fővel csökkent az érvényes működési engedéllyel rendelkezők száma.

Az összesített adatoknál némileg árnyaltabb képet mutat a megyékre lebontott orvosi létszám (lásd ábránkat). Szembeötlő, hogy Budapesten és a másik három orvosegyetemi városnak (Szeged, Debrecen, Pécs) helyet adó megyében nagyjából a duplája vagy annál is magasabb a gyógyítók lakosságszámhoz mért aránya, mint az ország más vidékein. A  nyilvántartásban szereplő doktorok felének Budapesten, Baranya, Csongrád és Hajdú-Bihar megyében van a „bejelentett tartózkodási helye vagy az állandó lakcíme” – fogalmaz az ÁEEK beszámolója. Ennek alapján azonban még nem lehet kijelenteni, hogy valóban ennyien és ott dolgoznak. S ha ott is dolgoznak, akkor vajon idejük mekkora részét töltik gyógyítással, s ebből mekkora a köz-, illetve a magánszféra részesedése?

A fogorvosok és a gyógyszerészek is szívesebben választják az egyetemekhez közeli munkahelyeket. Kivétel Győr-Moson-Sopron megye, ahol háromszor annyi fogorvos jut tízezer lakosra – persze az osztrák fogturisták kiszolgálására berendezkedve –, mint például Borsodban, és négyszer annyi, mint Nógrád megyében. Jóllehet a kimutatások szerint szépen gyarapszik a fogdoktorok száma, arra nem tér ki az elsősorban a döntéshozók tájékoztatására készülő hr-beszámoló, hogy a közfinanszírozott, alapellátó praxisok közül 246 tartósan betöltetlen. Érdekes, hogy a szakdolgozók megyénkénti eloszlása jóval egyenletesebb. A főváros meglehetősen kis vonzerejű: kevesebb mint 106 ápoló jut 10 ezer lakosra, míg a fajlagosan legtöbb, 141 szakdolgozóval Baranya megye dicsekedhet.

A működéshez szükséges álláshelyek mindössze 4 százaléka betöltetlen – állítja az ÁEEK és a KSH legfrissebb, Magyarország elmúlt évét elemző összeállítása. A megoszlás azonban egyenetlen, mivel az üres orvosi állások több mint 6, a szakdolgozóiak közel 5 százaléka a fekvőbeteg-ellátó intézményeket érinti. A legtöbb szakembert Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nélkülözi: minden tizedik állás betöltetlen.

Döbbenetes az alkoholbetegek gondozásának az ellehetetlenülése. Miközben a kormány minden fórumon kiáll azért, hogy az Európai Unió engedélyezze a saját célra történő gyümölcspárlat-készítés adómentességét, az alkohológiákon az orvosi állások több mint fele és a szakdolgozói helyek csaknem 40 százaléka betöltetlen. A jövő sem fényesebb. A beszámoló akkurátusan részletezi, hogy évente hányan lépnek be a szakorvosképzésbe a különböző területeken. Az addiktológia – vagyis a különböző függőségekkel foglalkozó szakág – olyannyira negligált pálya, hogy a támogatott képzésre az elmúlt kilenc évben mindössze hárman jelentkeztek.

A 2017-es évvel összehasonlítva növekedett az aneszteziológiát, a belgyógyászatot, a kardiológiát, az ortopédiát és traumatológiát, a nőgyógyászatot választók száma. Ugyanebben az időszakban felére csökkent a klinikai onkológiai szakképzésbe lépőké. A geriátriai mellett a (vesebetegségekkel foglalkozó) nefrológiai és a sugárterápiás szakképzésre is egyetlen fő lépett csak be, pedig mindkét szakterület évek óta országos hiányszakmának minősül – áll az ÁEEK beszámolójában.

Látszólag népszerű volt a pályakezdők körében a háziorvosi szakma, hiszen tavaly 76, az azt megelőző évben pedig 74 támogatott szakorvosjelölt választotta az alapellátásban nagy szakmai önállóságot kínáló hivatást. A látszat azonban csal: más adatbázisokból tudható, hogy a tartósan betöltetlen praxisok száma már a 400-at közelíti. A pályán lévők 11 százaléka 70, további ugyanekkora hányada 60 év feletti, ami azt jelenti, hogy több mint ezer praxis vár néhány éven belül új háziorvos vállalkozóra. Évi 200–300 új kolléga már sokat számítana – vélik az alapellátási szakma képviselői –, ám jó, ha 30–50 doktor lép a visszavonulók helyére.

A 2012-től több lépésben megvalósított ágazati béremelés ha nem is minden munkavállalót elégített ki maradéktanul, de ledolgozta az egészségügyi dolgozók jövedelmi hátrányát a nemzetgazdaság más területein foglalkoztatottakkal szemben. Az orvosok átlagos bruttó keresete 2010 óta 371 ezer, a szakdolgozóké 156 ezer forinttal nőtt. Ez azonban szemlátomást nem csökkentette a magánpraxisokban elérhető többletjövedelem vonzerejét, sőt jelentősen feljebb nyomta a magánrendelések árait.

Érdekli a gazdaság? Még több cikket talál Facebook-oldalunkon: