Strache-botrány
Kormányválságba sodorta Ausztriát az elmúlt évek legnagyobb politikai botránya, amely az ország alkancellárjáról kiszivárgott videó miatt robbant ki. A felvételen Heinz-Christian Strache állami megrendeléseket ajánl egy magát egy orosz milliárdos rokonának kiadó nőnek, kampánytámogatásokért cserébe.
„Sajnálatosan az a látszat keletkezett, hogy a kormánypolitikát meg lehet vásárolni, s a gazdagok, akik pénzzel tömik a pártokat, befolyásosabbak, mint maga a választójog.”
Az osztrák parlament heves vitáján fogalmazott így Jörg Leichtfried szociáldemokrata képviselő, frakcióvezető-helyettes, indokolandó, hogy miért tartja halaszthatatlannak a pártfinanszírozási törvény módosítását.
„Ezt azonnal vond vissza”
– üvöltött vörös fejjel a parlament néppárti elnöke, Wolfgang Sobotka. Indulatán a baloldali képviselő meghökkent, s némi gondolkodás után visszavonta megjegyzését. Mint ahogyan a törvénymódosításból is fontos elemek maradtak ki.
A bukott Strache neveket sorol
A pártfinanszírozás ügye a májusban lemondott alkancellár, a szabadságpárti Heinz-Christian Strache botránya miatt került napirendre. A bukását okozó hírhedt ibizai videón ugyanis – miközben azt hitte, egy orosz oligarcha lányának ad tanácsokat – részletesen taglalta, hogyan lehet a pártokat titokban pénzelni, miképpen lehet a számvevőszéket kikerülni.
A visszavonulását már szinte a bejelentése utáni percekben megbánó politikus több gazdag embert megnevezett, akik anyagi támogatást nyújtanak pártoknak vagy politikusoknak, különösen választási kampány idején. Az alkancellári posztja mellett a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) vezetéséről is lemondani kényszerült Strache többek között a fegyvergyáros Gaston Glockot, a szerencsejátékban utazó Novomatic céget, az elhunyt áruháztulajdonos milliárdos özvegyét, Heidi Hortent és René Benko ingatlanmágnást említette lelkes adományozóként. Azt is elárulta, hogy egyesületek alakításával kell úgy folyatni a pénzt, hogy azt a számvevők ne vegyék észre.
Az ilyen pénzáramoltató egyesület alapítása pofonegyszerű, mindössze két személyre van szükség – mondta Strache. Ők a tagok és egyúttal az igazgatók is, ők írják és fogadják el az egyesület alapszabályát. A bejegyzéshez elég egy sima kérvényt beadni a hatóságokhoz, a költség oldalanként 30-40 euró, de nem kell bőbeszédűnek lenni, általában elég egy oldal is. Az engedély négy hét alatt megjön, és már lehet is adományokat gyűjteni.
Sarokba szorított mecénások
A videó közzététele után valamennyi megnevezett politikai mecénás azonnal cáfolta, hogy bármelyik pártot támogatta volna. Az egyre jobban duzzadó botrány során kiderült, hogy nem a KTM motor- és kerékpárgyártó vállalkozás feje, Stefan Pierer adta a legtöbb kampánypénzt a májusig a Szabadságpárttal együtt kormányzó Néppártnak (ÖVP) a maga 436,5 ezer eurójával, hanem egy tiroli üzletember. Az épületgépészeten meggazdagodott Klaus Ortnerről van szó, aki 2017-ben és 2018-ban összesen egymillió eurót utalt át a vállalkozók pártjaként is emlegetett ÖVP-nek. Igaz, az összeget 50 ezer eurós tételekben küldte, figyelembe véve, hogy csak 51 ezer eurótól kellett az adományt a pártok tevékenységét ellenőrző számvevőszék tudomására hozni. (Ortner lánya a pénz beérkezésével egy időben került az állami nagyvállalatokat irányító ÖBAG vagyonügynökség felügyelőbizottságába.)
Nyilvánossá vált a többi nagyobb összeget adó cég vagy személy neve is. A szociáldemokratáknak 2018-ban Alfred Gusenbauer volt kancellár adta a legtöbbet, 20 ezer eurót, a Neos nevű liberális pártnak az indulásához juttatott három éve 1,7 millió eurót a Strabag építőcég tulajdonosa, Hans Peter Haselsteiner, aki az új törvény hatálybalépése előtti napon még átutalt 300 ezer eurót. Sokan küldtek komoly kampánypénzt az osztrák államfőnek, Alexander Van der Bellennek, de ő mindig azonnal tájékoztatta az illetékeseket a küldeményről. „
Miért ad pénzt egy vállalat a politikusoknak?” – tette fel a kérdést a Kurier című napilap Gernot Schiesslernek, az osztrák Telekom egykori kontrollingvezetőjének, aki úgy úszta meg az elmúlt évtizedek legnagyobb vesztegetési botrányát, hogy hajlandó volt a telefontársaságnál dolgozó kollégáit feljelenteni.
„Az ellenszolgáltatás reményében küldtük a pénzt”
– mondta a Telekom pár millió eurós küldeményéről.
Mintha szigorítanának, de kiskapuk azért maradtak
Az őszre előrehozott választásig ügyvezető kormány irányította Ausztriában a hat parlamenti pártból három állt össze – az SPÖ, az FPÖ és a Jetzt (Most) nevű minipárt – s nyújtott be javaslatot a pártfinanszírozási törvény módosítására. Mivel ennek a triónak többsége van, el is fogadtatta, hogy ezentúl magánszemély évente legfeljebb 7500 euróval segíthet egy pártot, amely összesen 750 ezer eurónál többet nem fogadhat el. Ha ennél több pénz folyik be a kasszába, akkor a többletet a számvevőszék számlájára kell átutalni.
Az egyéni támogatásokat 2500 eurós összeg fölött kell bejelenteni, külföldi állampolgárok pedig egyáltalán nem pénzelhetnek osztrák pártot. Választási kampányra egyetlen párt sem költhet 7 millió eurónál többet, s amelyik a határt túllépi, 15–150 százalék közötti büntetést fizethet. Megjegyzendő, hogy az ÖVP-nek a 2017-es elsöprő választási győzelemhez 13 millió euró állt rendelkezésére, tehát a legfrissebben megengedettnek csaknem a duplája.
A szociáldemokraták – lőtt vissza a Néppárt – belül maradtak ugyan a kereten, de ravasz trükkel mégis túlléptek rajta. Nem tudni ugyanis, hogy az SPÖ-höz tartozó szakszervezeten és nyugdíjszövetségen keresztül mekkora támogatáshoz jut még a párt. De arra hivatkozva, hogy a két szervezet taglétszáma nem azonos a pártéval, formálisan lekapcsolták róla, s így a számvevőszéki kontroll alól is kivonták őket. Ám hogy a tagság a párt ügyeiben szavazni tudjon, létrehoztak a nevében az előzőtől alig eltérő szakszervezeti egyesületet, s ugyanezt tették a nyugdíjszövetséggel is.
Az ÖVP-nek viszont hat különböző szövetsége is van – replikázott erre az SPÖ. A parasztszövetségen, a gazdasági szövetségen, a nőszövetségen, a munkás- és alkalmazotti szövetségen, az ifjúsági és nyugdíjasszervezeten keresztül dől a Néppárthoz a pénz. Amúgy a költségvetés 2019-ben 43,1 millió eurót folyósít állami támogatásként a pártoknak, a parlamenti mandátumuk arányában.
Az új pártfinanszírozási törvény kidolgozói az elfogadható összegek határát csökkentették ugyan, de – akár a fenti cselszövések révén – kiskapukat hagytak a pénzek befogadására. Elutasították azt is, hogy a számvevőszék bepillanthasson a pártok pénzügyeibe, erre majd ők ajánlanak öt különböző céget, s a testület közülük választhat. A megbízott ellenőrök számításait a számvevőszék szakemberei csak formailag vizsgálhatják felül, s ha mégis hibára, szándékos trükközésre bukkannak, nincs eszközük büntetni.
