A kutyaviadal semmi ahhoz képest, amikor gazdaságpolitikusok ugranak egymásnak

„Stabil, kiszámítható árfolyamra” van szükség – érvelt Varga Mihály pénzügyminiszter múlt szombaton Nyíregyházán, a Magyar Közgazdasági Társaság szokásos vándorgyűlésén. A közönség felszisszent: értette, hogy az üzenet fő címzettje Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki két nappal korábban ugyanott a forint árfolyamát csak mellékesen hozta szóba. Amikor a globális válságjelenségek felsorolásakor Argentínát említette, megjegyezte ugyan, hogy még az oly távoli ország pénzügyi krízise is hat a forintra, de a monetáris politika és az árfolyam összefüggéseinek taglalásától eltekintett.

A sorok közti olvasásra visszaszokott újságírók rögtön megnézték, vajon a Varga-beszéd hivatalos összefoglalójában benne van-e a forintra vonatkozó megjegyzés, vagy csupán a hely szelleme ihlette erre a pénzügyminisztert. Árnyalatnyi különbséget láttak: a közleményből a „stabil” szó kimaradt, és csupán annyi szerepelt, hogy „a forintárfolyamnak kiszámíthatónak kell maradnia”. Amit úgy is lehet érteni, hogy az árfolyam kiszámíthatóan tovább gyengül.

Varga Mihály

MTI/Czeglédi Zsolt

Volt ennél nehezebben lefülelhető nézetkülönbség is kettejük között. Matolcsy nem a monetáris politikáról értekezett, jóllehet annak bőséges eszköztára egyre nehezebben tekinthető át, és – korántsem mellesleg – a jegybank előszeretettel igyekszik élni az „előretekintő iránymutatással”, amit mások mellett az amerikai Fedtől tanult el. Ám Matolcsy sem az infláció, sem a kamatpolitika várható alakulására nem adott iránymutatást, sem a közeli, sem a távolabbi jövőre, ellenben hosszasan fejtegette a globális gazdasági klímát fenyegető válságjelenségeket. Érzékelhetően úgy beszélt, mint a magyar gazdaságpolitika fő irányítója, legalábbis olyasvalaki, aki annak tekinti magát. Nem véletlenül jegyezte meg Varga mindjárt az előadása elején, hogy ő a kormány „fiskális politikáért felelős tagjaként” beszél.

Ebbéli minőségében is odaszúrt Matolcsynak, amikor azt hangsúlyozta, hogy nem lehet az egyik nap nullás, azaz kiegyensúlyozott költségvetésről, a másikon gazdaságélénkítésről beszélni. Két nappal korábban ugyanis Matolcsy azt hangsúlyozta, szerinte „általános konjunktúraélénkítő lépésekre” volna szükség, ezek sorában pedig több iparágat meg kell erősíteni, például a sérülékeny és a növekedésre képes vállalatokat, továbbá támogatni kell a technológiai átállást. A gyámolításra szoruló területeket is felsorolta: a hightech szektor, a tudásintenzív és a zöldágazatok, valamint azok tartoznak ide, amelyek értékteremtő képessége kiérdemli a segítséget. Mivel a kormány szelekciós szempontjai jól ismertek – lényegük, hogy a család és a baráti kör élvez elsőbbséget –, a „megerősítő” politika körüli aggályokat nem könnyű elhessegetni.

Matolcsy György

MTI/Czeglédi Zsolt

A legsúlyosabb véleménykülönbség éppen az alkalmazandó eszközök tekintetében mutatkozott meg Matolcsy és Varga között. Az elnök 12 globális válsággócot sorolt fel, külön is kiemelve a német recesszió lassító hatását, és úgy vélte, a fejlett országokhoz való felzárkózáshoz meg kell teremteni a Magyar modell 2.0-t. Ehhez szerinte a jegybank – az állam működésének valamennyi területét felforgató, több érdemi észrevételt és kidolgozatlan ötletet summázó, 330 pontból álló – programját teljes egészében meg kell valósítani. Vele szemben Varga azt pendítette meg, hogy a világgazdaság lassul ugyan, de nincs recesszió, a Németországból kiinduló fenyegetettségre pedig azzal reagált, hogy az ottani ipar 12 hónapja lejtmenetben van, ennek ellenére a magyar ipar „köszöni szépen, jól van”. Azt nem mondta ki, hogy nincs szükség modellváltásra, de a teendőket hét pontban összegezte, és ezek kivétel nélkül a gazdaságpolitika hagyományos elemei: például a magas beruházási ráta fenntartása, a munkaerőpiaci tartalékok mozgósítása, a pénzügyi stabilitás megőrzése.

Hétfőre a Matolcsy–Varga-üzengetés eldurvult. Matolcsy a novekedes.hu-n példátlan stílusban torkolta le Vargát, mondván, a miniszter véleménye

ellentmond „a nemzet vágyainak és a hivatalban lévő kormány terveinek”.

Rátaláltunk a receptre, és kreatívan megújítjuk a magyar modellt – ismételte meg néhány nappal korábbi üzenetét. Belekötött abba is, hogy Varga „stabil” forintárfolyamot szeretne, hiába hagyta ki ezt a jelzőt a miniszter hivatalos közleménye. A vándorgyűlés tudósítói ugyanis nem engedték el a fülük mellett, tudósításaikban beszámoltak Varga merész állításáról. „Mi lenne a miniszter szerint a stabil árfolyam: 330/320/310 vagy 300 forint/euró, esetleg 240 forint/euró, mint 2008 tavaszán? Ha van a miniszternek árfolyamcélja, akkor az elmúlt években is bizonyára volt: akkor miért nem érte el? Nem akarta, nem tudta, esetleg csak mondta, de nem csinálta?” – kontrázott durván Matolcsy.

Forintok és eurók

hvg

Árfolyamcélról Varga soha nem beszélt, bár a forint gyengülését nemrég azzal védte meg, hogy Magyarországon is lehet nyaralni, nem csak külföldön, előbbi esetben nem zavaró, ha megdrágul a valuta. Vele szemben Matolcsy a 2014-ben lezárt, 2015-ben megjelent Egyensúly és növekedés című alapművében kifejtette, hogy a nemzeti valuta leértékelődésében erőteljes ösztönzőt lát. A gazdasági növekedés felpörgetése „legfontosabb rejtett forrásának” titulálta a forintnak a korábbinál 20–30 százalékkal gyengébb árfolyamát, az akkori, 1 euró = 310 forint körüli kurzust. Amióta ő a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a forint trendszerűen gyengül. És nem csupán a globális folyamatok miatt, hanem mert a jegybank monetáris politikája nem tett semmit ellene.

„Kérdezzük meg a minisztert, ha már van – helytelenül – valamilyen kedvenc árfolyamszintje, amit stabilan akar tartani, akkor mit kíván tenni ennek elérése érdekében? Ugye nem kezdeményezi az árfolyam rögzítését? Nem hiszi, hogy a forint árfolyamát mozgató török, dél-afrikai, argentin és egyéb eseményeket irányítani tudja? Ugye nem gondolja, hogy a forintot támadókat egy dicsérő oklevéllel megfékezheti?” – rontott neki Vargának Matolcsy. Ehhez csupán az a kiegészítés kívánkozik:

lehet, hogy a jegybanknak valóban nincs árfolyamcélja, amiként azt közleményről közleményre ismételgeti, de az elnöknek személy szerint van,

amint a könyvében büszkén vállalta. Támadása így azzal a népi bölcsességgel jellemezhető, hogy „bagoly mondja verébnek”.