Iain Lindsay: A júniusi Európai Tanács-ülésen számolnak be a felek a most kezdődött tárgyalások előrehaladtáról. Reális szerintem, hogy olyan szintű előrehaladást tudunk elérni addigra, hogy az év végére lezárhassuk a tárgyalásokat. Nem lesz könnyű, ez tény, de nem lehetetlen. Azért is gondolom reálisnak, mivel olyan megállapodást szeretnénk, amely az EU Kanadával, Japánnal, Dél-Koreával megkötött szabadkereskedelmi egyezményeire hasonlít. Vagyis nem a semmiből indulunk.

hvg.hu: Hadd legyek szkeptikus: ha a Brexit-tárgyalások majdnem három évig elhúzódtak, hogyan lehetséges elérni bármit mindössze négy hónap alatt?

I. L.: Az ön és mások szkeptizmusa mondatta azt is, hogy soha nem lesz megállapodás, aztán mégis lett. Az EU-t megalapozó Római szerződést mindössze kilenc hónap alatt hozták össze.

Iain Lindsay

Reviczky Zsolt

hvg.hu: De ott csak hat ország ült a tárgyalóasztalnál.

I. L.: De a mai napig meghatározó dokumentumról van szó. Azt sem felejthetjük el, hogy a kilépési megállapodásról szóló tárgyalásokon az európaiakat érintő legfontosabb kérdésekről (az uniós polgárok jogai és a brit hozzájárulás az EU költségvetéséhez) az első 6-9 hónap alatt sikerült megegyezni. A többi idő jórészt az Írországgal kapcsolatos kérdéssel ment el, ami aztán a brit parlamenten akadt el. Mellesleg úgy ültünk le mint korábbi tagország, vagyis számos területen megfelel a mi szabályozásunk az unióénak. Nem egy extra speciális, személyre szabott egyezményt szeretnénk, a most is létező kanadai modell nekünk megfelel.

hvg.hu: Miért pont Kanada?

I. L.: Mert ez olyan megállapodás, amelynek a szándékai, eszközei megfelelnek a céljainknak. De azt is világossá tettük, hogy ha az év végéig nem lesz megállapodás, akkor – a kilépési megállapodás alapján – a WTO szabályai szerint folytatjuk a kereskedelmet az EU-val.

hvg.hu: Az unió vámok, kvóták nélküli kereskedelmet szeretne. De ha nincs megállapodás az év végén, akkor ez nem így lesz. Megint fenyeget majd a megállapodás nélküli Brexit?

I. L.: Nem, ezen túl vagyunk, a WTO szabályai alapján a kereskedelem 80 százaléka mentesül a vámok alól. Persze nem ezt szeretnénk. Az álláspontunk azonban abból indul ki, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, így minden olyan kötelezettség, ami a tagságból eredt – például hogy a magyar állampolgárok korlátozás nélkül vállalhatnak munkát az országunkban – az év végéig tart. Ahhoz, hogy 2021. január elsejével visszanyerjük a szuverenitásunkat, elfogadhatatlan, hogy utána is az unió szabályait kelljen követnünk. Emiatt utasítja el a kormányunk azt is, hogy az EU Bíróság döntéseinek vessük alá magunkat. Nincs még egy olyan szabadkereskedelmi megállapodás a világon, ahol az egyik fél azt mondja a másiknak: márpedig ti a mi szabályainkat, bírósági döntéseinket fogadjátok el. De az EU azt is mondja, hogy olyan nagy a kereskedelem volumene az unió és az Egyesült Királyság között, hogy az különleges szabályokat tesz szükségessé. De hát hasonló a volumen az EU és az Egyesült Államok között is, és az ottani szabadkereskedelmi tárgyalásoknál szóba sem került hasonló. A másik érve az EU-nak a földrajzi közelség. De az is milyen érv, hogy pusztán azért kellene elfogadnod a bíróságunk döntéseit, mert a szomszédunk vagy. És azt sem tudjuk elfogadni, hogy az európai szabályok minden esetben szigorúbbak lennének a briteknél: a szülői szabadság például nálunk egy év, míg az uniós előírás 14 hét. Ahogy Boris Johnson fogalmazott: ha az unió elfogadja a mi szabályainkat ezen a téren, akkor belemegyünk ebbe. A világ nagy részén létezik olyan vitarendezési eljárás, amelynek alapja az angol jog, mégsem várjuk el ennek elfogadását az EU-tól.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Szóval az az érv, hogy Nagy-Britannia korábban egy tagország volt, és mint ilyen, alávetette magát az EU Bíróság döntéseinek, elfogadhatatlan?

I. L.: Az egyik oka annak, hogy az Egyesült Királyság kilépett az EU-ból – azon túl persze, hogy mindig csak félig köteleztük el magunkat, nem voltunk például tagjai az euróövezetnek vagy a schengeni rendszernek – az az igény volt, hogy vegyük vissza az irányítást. Ha ezt komolyan vesszük, ez ugyanúgy elfogadhatatlan, mint az, hogy ha mondjuk, 2025-ben változik egy uniós irányelv, azt a brit jogrend is követi. De abban bízunk, hogy sikerül megállapodnunk majd.

hvg.hu: És közben Washingtonnal is tárgyalni kíván a brit kormány. Emiatt rengeteg kritika érte, mondván ez hátráltathatja az európai tárgyalásokat is, különösen, hogy Amerikában idén elnökválasztás lesz, vélhetően lesz fontosabb dolguk, mint a britekkel egyeztetni.

I. L.: Valóban választási év az idei, de nem gondoljuk, hogy ez határozná meg a tárgyalásokat, inkább az, hogy mindkét fél szeretne megállapodni. Talán nem meglepetés, hogy a cél az angloszféra, vagyis az angolul beszélő országok szorosabb kapcsolatának kialakítása. Azt szeretnénk, hogy 2023-ra megállapodjunk azoknak az országoknak a 80 százalékával, amelyekkel globális kereskedelmünk 80 százaléka zajlik – ebben benne van az EU, az USA, Japán, Ausztrália. Ez kemény, de nincs más választásunk. De a globalitás a génjeinkben van, ennek jele az is, hogy a Londonban élők 40 százaléka, 3,2 millió ember másik országban született. Ezért is bízom abban, hogy sikeresek lehetünk, hiszen egy nyílt társadalom vagyunk – tudom, hogy Európa egyes részein ennek kettős értelme van, de tényleg így van.

hvg.hu: Az új migrációs szabályok azért nem ezt tükrözik, itt épphogy korlátoznák az unióból érkezők eddig szabad munkavállalását.

I. L.: Nagy-Britannia nem fogja lehúzni a redőnyt a bevándorlók előtt, a bevándorlás is benne van a génjeinkben. De azt is el kell fogadni, hogy a nettó bevándorlás minden évben annyi, mint Debrecen lakossága. Tíz év alatt annyival nő a lakosság, mint ahányan Budapesten vagy Varsóban élnek. Maradunk egy befogadó ország, de a jövő évtől egy az ausztrálhoz hasonló rendszerben szabályozzuk a bevándorlást – erre évtizedek óta nem volt példa.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az EU miatt?

I. L.: Egyrészt az EU miatt, hiszen a személyek szabad áramlását tiszteletben tartva erre nem volt lehetőségünk az unióból érkezőkkel szemben. Persze a 3,5 millió európai rendkívüli módon hozzájárult ahhoz, hogy sikeres lett a brit gazdaság. A törvényjavaslat, amely az ausztrálhoz hasonló pontrendszert szab meg, képzettségük, alkalmasságuk, nyelvtudásuk alapján osztályozza a bevándorlókat, nem az alapján, honnan érkeznek. Ez nem szokatlan, több országban működik ilyen rendszer, és mégis népszerűek, mi sem tartunk attól, hogy az Egyesült Királyság kevésbé lesz vonzó. A tehetséges, képzett magyarok továbbra is jöhetnek, és remélem, ez fordítva is így lesz.

hvg.hu: Ez szép dolog, de mi lesz a brit mezőgazdaságban, idegenforgalomban, vendéglátásban dolgozó európaiakkal? Ők ugyan nem képzettek, de minden szakmai szervezet azt mondja, nélkülük súlyos munkaerőhiány lépne fel ezekben az ágazatokban.

I. L.: A kormánytól független Migrációs Tanács olyan javaslatot tett, amely alapján a pontrendszerben tervezett alsó fizetési szint legyen alacsonyabb. De ezen túl is lesz lehetőség alkalmazni külföldieket abban az esetben, ha egyes ágazatokban munkaerőhiány lép fel – ez is pontokat érhet az érkezők számára. Van azonban egy másik probléma: a kilencvenes években nálunk is az volt a cél, hogy minél több diplomás legyen. És most tudatosul bennünk, hogy nincs feltétlenül szüksége, igénye mindenkinek arra, hogy egyetemre menjen. Sok brit fiatalt kellene a szakképzés felé terelni, hogy olyan szakmákat sajátítsanak el, amelyeket az elmúlt 10-15 évben jellemzően az EU-ból érkezők látnak el.

hvg.hu: Ez nem tipikusan brit probléma, az unióban is jellemző.

I. L.: Igaza van, de nálunk azért is foglalkozni kell vele, mert kevesebben érkezhetnek. De ettől még jönnek, látszik, hogy nem igazolódtak be azok a jóslatok, amelyek arról szóltak, a City kiürül, a britek mindenkit kizárnak.

Eljött február elseje, és mit láttunk: az élet megy tovább.

Azzal meg nem lehet vádolni a brit kormányt, hogy ne lenne ambiciózus.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az ambíció elég ahhoz, hogy a Brexitnek ne legyen semmilyen negatív következménye?

I. L.: Nincs más választásunk. Tudta, hogy a távol-keleti nyelveken a lehetőség és a kockázat ugyanaz a szó? Egy kihívás, amelynek van pozitív és negatív oldala, de kezelhető mindkettő. Megmondtuk, hogy lehetnek fennakadások a kereskedelemben, még megállapodás esetén is. Az fontosabb, hogy valóban szuverén nemzet legyünk – megéri a súrlódásokat.

hvg.hu: A szuverenitásnál nem fontosabb a piac bizalma? Tavaly elég sok hírt hallottunk arról, hogy cégek hagyhatják el a szigetországot a bizonytalan helyzet miatt.

I. L.: Aztán elmentek? Nem. Nagyon óvatosnak kell lennünk a hírekkel kapcsolatban. Nem tennék egyenlőségjelet a koronavírus és a Brexit közé, de az információáradat, ami zúdul ránk, azért hasonló volt: mennyi hírt olvashattunk arról, hogy milyen rossz dolgok következnek a kilépés után? És nem csak tavaly, két éve, három éve, a referendum óta. Nem árt a dolgokat a helyükön kezelni. Most például már nem tagja az Egyesült Királyság az EU-nak, nem vesz részt az uniós szervek munkájában, de folyamatos az együttműködés a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben.

hvg.hu: És akkor valóban nem távoztak cégek?

I. L.: Az adatok ennek az ellenkezőjét mutatják, ennek az is a magyarázata, hogy London, de akár az Egyesült Királyságot sokan kiindulópontként tekintik a világ más tájai felé. Sok magyar startup is érkezik ezért hozzánk.

hvg.hu: Ellenkező irányban is megvan ez a lelkesedés?

I. L.: Minden egyes brit cég, amelyet meglátogattam az elmúlt hat hónapban, bővül. A brit cégek a magyar és a regionális piac miatt, vagy – a szolgáltatóközpontok esetében – a minőségi munkaerő miatt jönnek ide. És van még tere a bővülésnek, a gyártás helyett az innováció terén. A Rolls Royce, a Jaguar befektetése is példa erre. De olyan mozgást nem látunk, hogy egy cég elhagyja Nagy-Britanniát és inkább idejön ebbe a régióba.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Szóval senkit nem érdekel a Brexit?

I. L.: Tudom, hogy sokan szomorúak a Brexit miatt, meg is értem ezt. Azt gondolom, hogy a kulcs az lesz, hogy milyen jövőbeni viszonyt sikerül kialakítani. De továbbra is részt veszünk a kül- és biztonságpolitikai egyeztetésben, továbbra is elkötelezett tagjai vagyunk a NATO-nak, a legnagyobb európai haderővel, a brit társadalom továbbra is sokszínű, nyílt maradt, ezek nem változnak. Túl vagyunk a Brexiten, most már előretekintünk.

hvg.hu: Említette a koronavírust. Milyen kockázatról beszélünk?

I. L.: A koronavírus átlép a határokon, egy olyan probléma, amelyet a nemzetközi közösségnek együtt kell kezelnie, például a WHO keretein belül, és minden országnak a saját tervei alapján. Én azt tudom mondani, hogy ne pánikoljunk! Persze óvintézkedéseket kell tennünk. Az világos, hogy a koronavírus már most gazdasági hatásokkal jár: a fiam nem megy el egy fesztiválra, mert elhalasztották, találkozók, események esetén is fel kell mérni a kockázatokat. De az életnek mennie kell tovább, nem lehet lehúzni a redőnyöket, bezárni az ajtókat.

hvg.hu: A gazdasági kockázatok mindenesetre jól láthatók, és az első reakciók is arra utalnak, nem ússzuk meg komoly következmények nélkül. A brit jegybank szerdán meglepetésre kamatot csökkentett, a brit kormány gazdaságélénkítő csomagot fogadott el, és hasonlóról beszél a magyar is, amely a gazdaság visszaesését sem tartja kizártnak. Tényleg ne pánikoljunk?

I. L.: Hadd utaljak a pénzügyminiszter szerdai beszédére, amelyben kiemelte, hogy a gazdaságunk erős, az államkassza stabil, a közszolgáltatások pedig felkészültek. Valószínűsíthető egy időleges zavar, de bízunk abban, hogy ebből sikerül kilábalni. A cél most az, hogy biztonságot és támogatást nyújtsunk a betegeknek és azoknak, akiknek nehézséget okoz a járvány. Az ellátási oldalon pedig támogatni kell a vállalkozásokat, biztosítani, hogy a termelési kapacitásban tapasztalható ideiglenes negatív hatás ne állandósuljon. A kormány együtt dolgozik ezen a jegybankkal.

hvg.hu: Nemrég bejelentették, hogy szeptemberben távozik, előtte még a koronavírussal is foglalkoznia kell nagykövetként.

I. L.: Hát igen, a brit Brexit-népszavazással kezdtem, és most a koronavírussal fejezem be... De azt azért remélem, hogy az Ultrabalaton nem marad el! A fiam is indult volna a barcelonai maratonon, aztán mégsem – mondjuk ennek semmi köze a koronavírushoz, egyszerűen nem készült fel. Remélem azért, hogy az sem marad el.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Mivel tölti utolsó hónapjait?

I. L.: Remélem, nem otthon, mert egy karantén miatt nem tehetem ki a lábam. Pont hat hónap múlva hagyom el Magyarországot, és van még sok hely, ahol nem jártam, sok olyan hely is, ahová visszamennék, főleg a Balatonon, mert imádom a balatoni nyári feelinget. Általában Olaszországban nyaralok, de ott is várni kell még, hogy meglássuk, mi a helyzet. De ami fontosabb: két és fél éve építjük ki az új kétoldalú kapcsolatokat a magyar kormánnyal, az utolsó hat hónapban ezt tekintem fő feladatomnak. Az segít, hogy a kapcsolatok jók a két kormány, de a két országban élő emberek között is. Hiszen nem tudhatjuk, lehet, hogy azok a magyarok, akik most az Egyesült Királyságban élnek, nemsokára az ország új vezetői lesznek. A brit kormány három tagja hindu, közülük kettő született az országon kívül, nem tudhatjuk, hogy nem lesznek-e ott még magyarok, lengyelek akár.