Mivel a koronavírus-járvány miatt a magyar egészségügyben a normál ellátások takaréklángon működnek, a gyakorlatban egyik pillanatról a másikra tömegesen elindult az állami telemedicina-szolgáltatás (távorvoslás). Legalábbis valami olyasmi, az ugyanis, hogy a háziorvos telefonon keresztül dönti el, szüksége van-e a páciensnek fizikai vizsgálatra vagy beavatkozásra, nagyjából úgy viszonyul a távorvosláshoz, mint a videokonferencián leadott történelemóra a digitális oktatáshoz.

MTI / Vajda János

Ugyanakkor már csőben van a teljes értékű állami telemedicina elindítása. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) aláírta a szerződést a pár éve már kialakítás alatt álló rendszer tesztjellegű (pilot) beindítására – derül ki az uniós közbeszerzési értesítőben megjelent hirdetményből. A megbízást két magán egészségügyi cég, a PSO Group Zrt. és a Junimed Egészségügyi Szolgáltató Kft. konzorciuma nyerte 317,3 millió forintért.

Az adaté a jövő az egészségügyben is

Az állami távorvoslás kipróbálásához az infrastruktúrát és a tesztalanyokat (orvosokat és betegeket) az ÁEEK adja, a nyertes konzorcium feladata a szolgáltatás biztosítása, a teszt résztvevőinek támogatása, az adatgyűjtés- és feldolgozás. A tesztbe minimum 250 háziorvost és 50 szakorvost kell bevonni, illetve legalább 15 ezer beteget – akik mindegyikével legalább egy, otthonukban elvégzett sikeres mérést, és/vagy szakorvossal lefolytatott távkonzultációt kell végrehajtatni az endokrinológia, pitvarfibrilláció, diabetes, bőrgyógyászat, magas vérnyomás betegségcsoportokban.

A telemedicinában minden az adatok körül forog – amelyekhez a 21. században már anélkül is hozzájuthat az orvos, hogy személyesen találkozna a beteggel, illetve az orvosok egymással is megoszthatnak adatokat és információkat. A páciensek állapotára vonatkozó adatok származhatnak hitelesített, házi használatra kiadott készülékekből (a mostani tesztben ilyenekről lesz szó), de tágabb értelemben az orvos dolgát segíti minden információ, amit a már hétköznapinak számító eszközök, okostelefonok, fitneszkarórák, okosórák képesek összegyűjteni. Illetve azok az adatok, amiket az emberek maguk rögzítenek mondjuk valamilyen mobiltelefonos applikációban.

AFP / Voisin

Még el se indult, mikor már véget kellett volna érjen

Magyarországon mindezek ellenére nem létezik teljes értékű telemedicina-szolgáltatás. Néhány magáncégnél elérhetők főként távkonzultációs szolgáltatások (webbeteg-szolgáltatások). Az ÁEEK-féle távorvoslási rendszer a 2017-ben indított Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) része. Az EESZT kezeli már most az állami egészségügyben a betegekről keletkező és a velük kapcsolatos összes adatot, így az elektronikus recepteket is – amelyek szintén fontos szerepet kaptak a járvány miatt bevezetett korlátozások közepette. Egyébként mind az EESZT, mind azon belül a telemedicinával kapcsolatos fejlesztések uniós támogatással valósultak és valósulnak meg.

Az állami telemedicina-rendszer beüzemelése (az állami egészségügy általános állapotából kiindulva nem meglepő módon) nem zajlik zökkenőmentesen. Az ÁEEK már 2018 elején bejelentette, hogy 2019-ben el fog indulni a távorvoslási projekt. A háziorvosokat 2019 elején elkezdték toborozni a teszthez, májusban úgy tűnt, a pilot 2019 júliusa és 2020 márciusa közt zajlik majd. Ehhez képest az ÁEEK csak augusztusban írta ki a közbeszerzést a teszthez kapcsolódó szolgáltatások igénybevételére, az ajánlatokat novemberig lehetett benyújtani. Az összegzés az ajánlatok elbírálásáról azonban csak márciusban jelent meg, végül a szerződést április elején írták alá a nyertes konzorciummal.

A koronavírus-járvány persze befolyásolhatja a teszt lebonyolítását, és attól függetlenül sem világos, hogy mikorra és milyen körben várható a rendszer üzemszintű működésének elindítása. Cikkünk megjelenéséig az ÁEEK nem válaszolt kérdéseinkre.

AFP / Voisin

Nemhogy e-egészségügyi, sima egészségügyi stratégia sincsen

Az állami telemedicina-rendszer fejlesztését nem segíti, hogy a kormánynak stratégiája sincs a fejlesztésekre. Igaz, általában véve egészségügyi stratégia sincsen. Elvileg készül Magyarország Digitális Egészségipar-fejlesztési Stratégiája (DEFS) – de nem az egészségügyi kormányzatban, és nem is az innovációs (korábban: fejlesztési) minisztériumban, hanem valamiért a Deutsch Tamás-féle Digitális Jólét Program keretein belül. A stratégia megalkotását egy 2017-es kormányhatározat rendelte el, de azóta sem látott napvilágot. Annyi biztos, hogy a Heim Pál Alapítvány (amelynek stratégiai igazgatója Heim Pál, a DESI szakmai felelőse) 2018-ban 28 millió forintért szerződött a Digitális Jólét Nkft.-vel a stratégiát megalapozó tanulmány elkészítésére.

Pedig virágzó terület a digitális fejlesztéseké és nagy szükség lenne rájuk a magyar egészségügyben is. Néhány pont Heim Pál egy 2017-es prezentációjából:

• A helytelen életvitelnek köszönhetően a megromlott egészségben leélt évek becsült költsége a GDP 20 százalékának felel meg, ami Magyarországon megközelíti az évi 5500 milliárd forintot.
• Az elkerülhető betegségek kezelésére fordított kiadásaink évi több mint 1000 milliárd forintot emésztenek fel.
• A digitális technológiák segítségével kiváltható felesleges orvos-beteg találkozók évi kb. 150 milliárd forintot tesznek ki.
• Rendkívül alacsony szinten hasznosul a lakosságnál keletkező fitness, wellness és egészségügyi adatvagyon, nem történik meg az adatok szisztematikus feldolgozása, ”visszaforgatása”, a betegségek előrejelzése, a minőségi orvos-beteg kapcsolat javítása az eszközök, alkalmazások és adatok feldolgozásának a segítségével.
• A globális digitális egészségipar évi 10 százalékos ütemben bővül, és meghaladja a 200 milliárd dollárt éves szinten, amelyben Magyarországnak gyakorlatilag nem kimutatható a szerepe.

A jogalkotónak (a kormánynak és az országgyűlésnek) is lenne tennivalója, a magyar jogrendszer ugyanis magát a fogalmat is alig ismeri. Az egészségügyről szóló törvényben egyáltalán nem szerepel, a telemedicina és a telediagnosztika meghatározása csak rendeleti szinten történt meg. Az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO gyűjtése szerint az e-egészségügyi szolgáltatások működési feltételeinek jogszabályai jórészt hiányoznak – ugyanakkor az adatvédelemmel kapcsolatos szabályokkal Magyarország jól áll.