A fideszesek vagy nem látják a korrupciót, vagy elnézőek vele
Elfogadóbbak lettek a magyarok a hétköznapi korrupcióval szemben és kevésbé aggódnak az állami szintű korrupció miatt is. De ebben a kérdésben is kettészakadt az érzékelés, az emberek a korrupcióhoz is a pártszimpátia alapján állnak.
Csütörtökön délután mutatták be Gerő Márton (a Társadalomtudományi Kutatóközpont – MTA Kiváló Kutatóhely tudományos munkatársa) és Mikola Bálint (a Transparency International Magyarország projektvezető munkatársa) közös jelentését A korrupció két arca: a hétköznapi és az állami szintű korrupció észlelésének legfontosabb meghatározói címmel. A jelentés a Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitási Kutatási Centrumának 2017-ben és 2018-ban végzett reprezentatív felmérései alapján a magyar lakosság korrupcióval kapcsolatos attitűdjeinek társadalmi hátterét vizsgálja, megkülönböztetve a hétköznapi korrupcióval és az állami szintű korrupcióval kapcsolatos vélekedéseket.
A jelentés elején a kutatók két hipotézist fogalmaztak meg:
- a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező válaszadók körében magasabb a korrupció hétköznapi és rendszerszintű formáinak észlelése, valamint ezek elutasítása is.
- az állami/rendszerszintű korrupció érzékelését és elutasítását elsősorban a válaszadók pártpreferenciája befolyásolja.
Korrupció: hétköznapi és állami
A tanulmány hosszan ecseteli a korrupcióérzékelés bevett mérőszámait és annak kritikáját, illetve a szakirodalmon keresztül mutatják be a lakossági korrupcióérzékelés jellegét és milyenségét.
A korrupció egyéni elfogadását a kutatók a Társadalomtudományi Kutatóközpont felmérésein keresztül úgy vizsgálták meg, hogy mindkét reprezentatív felmérésben szerepelt kérdés arra vonatkozóan, hogy a megkérdezettek mennyire tartják megengedőnek pénzt adni a rendőrnek, hogy elkerüljék a büntetést, illetve azt, hogy nem kérnek számlát, hogy kevesebbet kelljen fizetniük. Ebből a két kérdésből egyszerű átlagolással egy összevont változót készítettek, amelyet a mostani elemzésekben a hétköznapi korrupció érzékelésének indikátoraként használtak.
A korrupciót mint közösséget fenyegető veszélyt, illetve ennek észlelését a jelentés készítői egyetlen kérdéssel mérték. Megkérték a válaszadókat, hogy összesen 10 válaszlehetőség közül válasszák ki azt a maximum három „veszélyt”, amely a leginkább fenyegeti Magyarországot a kérdezés időszakában. Itt azt vizsgálták meg, hogy az „állami szintű korrupció” milyen arányban került be a kiválasztott veszélyek közé.
Mivel ebben a jelentésben leginkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy a korrupció elfogadottsága és észlelése milyen tényezőkkel függ össze, így elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy a két korrupciós változó hogyan függ össze szocio-demográfiai és a politikai értékrendre vonatkozó kérdésekkel – írták.
Rendőrök megvesztegetése, számlaadás elmulasztása
A hétköznapi korrupcióval kapcsolatosan a kutatók azt a megállapítást tették a 2017-es és a 2018-as adatok vizsgálata után, hogy „a válaszadók mind a számla kérésének elmulasztását, mind a rendőr megvesztegetésének kísérletét alapvetően elutasítják”. A két év adatai közötti eltérés nem jelentős, külön-külön és összességében sem, azonban a két megnyilvánulási formát összevetve azonban szembetűnő, hogy a rendőrök megvesztegetése jóval kevésbé elfogadható magatartás a válaszadók szerint, mint a számlaadás elmulasztása, amelynek elfogadottsága ennél fél-egy ponttal magasabb a 11-fokú skálán. (2017-ben a rendőrök megvesztegetése 1,19-es, rá egy évre 1,69-es értéket kapott, míg a számlaadás elmulasztása előbb 2,04-et, majd 2,22.)
Kiemelendő, hogy mindkét hétköznapi korrupciós forma elfogadottsága – enyhén ugyan, de – emelkedett, ami ellentétes a kutatói várakozással. „Feltételezhetjük, hogy a változás hátterében a 2018-as országgyűlési választási kampány áll, amelynek során elsősorban országos jelentőségű, ismert politikusok részvételével zajló korrupciós cselekmények foglalkoztatták a közvéleményt, így a kampány során megemelkedett ingerküszöbnek köszönhetően a hétköznapi korrupcióval szemben némileg megengedőbbé váltak” – áll a tanulmányban.
Mindenesetre az megállapítható, hogy a hétköznapi korrupció elítélésében bekövetkezett változások nem számottevőek, a rendőri korrupció elutasítottsága pedig konzisztensen magasabb, mint a számlaadás elmulasztásán keresztül megvalósuló adókerülésé.
Az egyik legnagyobb veszély
Az állami korrupcióval kapcsolatban a jelentésben az áll, hogy annak veszélyészlelését tekintve 2017-ben a válaszadók közel fele, 2018-ban 40 százaléka tartotta úgy, hogy az állami szintű korrupció az egyik legnagyobb veszély Magyarország számára. Ez alapvetően összecsenghet a korrupció elutasítottságával, de a nagyjából 10 százalékos csökkenés arra utalhat, hogy a korrupció szintjének megítélése viszonylag gyorsan változhat.
Annak ellenére, hogy az állami szintű korrupció észlelése magasnak tűnik, a hétköznapi korrupció elutasítása pedig erős, a két tényező között nincs összefüggés – áll a jelentésben.
Azok ugyanis, akik veszélyként jelölték meg az állami szintű korrupciót (akár első, akár második vagy harmadik helyen), nem elutasítóbbak a hétköznapi korrupcióval szemben, mint azok, akik szerint ma Magyarországon az állami szintű korrupció nincs a legjelentősebb veszélyek között. Ez az eredmény előrevetíti, hogy a korrupció e két formájának észlelését és elfogadottságát alapvetően más tényezők befolyásolják.
Nők és idősebbek
A hétköznapi korrupció elfogadását befolyásoló társadalmi tényezők alapvetően az életkoron és a nemen érhetőek tetten. A tanulmányban megállapítják, a nők és az idősebbek (60 év felettiek) valamivel jobban elutasítják a hétköznapi korrupciót, míg a férfiak és a fiatalabbak valamivel megengedőbbek azzal szemben. A szerzőpáros szerint a hétköznapi korrupció elfogadottságát valószínűleg befolyásolja, hogy milyen gyakran találkozunk olyan helyzettel, amiben az előfordulhat. A férfiak gyakrabban kerülhetnek ilyen helyzetbe, hiszen ők magasabb arányban dolgoznak olyan szakmákban, ahol a leginkább elképzelhető a számla nélküli munkavégzés.
Azonban az iskolai végzettség és a településtípus a korrupció különböző formáinak érzékelésére gyakorolt hatása nem ennyire egyértelmű a két felmérés adatai alapján. Az iskolai végzettség esetében a 2017-es adatok alapján nem, ellenben a 2018-as adatok alapján szignifikáns összefüggésekkel találkozni. A 2018-as eredmények abban az értelemben logikusnak tűnnek, hogy a szakmával rendelkezők érintettek a leginkább olyan tevékenységekben, amelyekben a számlaadás vagy annak elmaradása jelentős bevételkülönbséget (vagy piaci előnyt) eredményez. 2018-ban a magasabb végzettségűek elutasítóbbak voltak a hétköznapi korrupcióval szemben, mint az alacsonyabb végzettségű csoportok tagjai, amely szintén az elméleti várakozásainknak megfelelő eredmény.
A településtípus esetében azonban fordított a helyzet, 2017-ben találni szignifikáns összefüggéseket, 2018-ban nem. Annyiban mégis konzisztensnek tűnnek az eredmények, hogy az átlagok hasonló irányban változnak, azaz a budapestiek némileg kevésbé elfogadóak a hétköznapi korrupció formáival szemben, mint a többi településtípus valamelyikében lakó válaszadók.
A 2018-as adatokból még az is kiolvasható, hogy minél kevesebb nehézség adódik a szokásos kiadások fedezése körül, annál kevésbé elfogadóak a válaszadók a korrupcióval szemben.
Pártpreferencia és korrupció
A jelentés egyik legizgalmasabb része, amikor a kutatók az állami korrupció érzékelését vizsgálták. A szocio-demográfiai változók közül 2017-ben az iskolai végzettség, a nem és a településtípus, míg 2018-ban a településtípus és a kor mutatnak összefüggést a jelenség veszélyként való azonosításával. A 2017-es adatok szerint a férfiak és a magasabb végzettségűek nagyobb eséllyel jelölték meg az állami szintű korrupciót a legfontosabb veszélyek között. 2018-ra ezek a különbségek eltűnnek, de egy gyenge összefüggés megjelenik a kor és a korrupció észlelése között. E szerint a 40-59 éves korosztály tagjai nagyobb eséllyel jelölték meg az állami szintű korrupciót a legfontosabb veszélyek egyikeként.
A településtípus az egyetlen tényező, amely az adatok szerint mind a két évben összefüggött az állami szintű korrupció veszélyként való észlelésével. Ugyanakkor míg 2017-ben általában a városok és községek közötti különbségek tűnnek fontosnak, hiszen a fővárosban, megyeszékhelyeken és kisebb városokban élők egyaránt 50-55 százalékban tartották az egyik legfontosabb veszélynek az állami szintű korrupciót, szemben a községekben megfigyelt 43 százalékos aránnyal, addig 2018-ra már egyértelműen a kisebb városokban élők között gyakoribb ez a választás (45 százalék kontra 36-37 százalék), míg a másik két város-típus és a községek közötti különbségek kisimulnak. Ez azt jelenti, hogy a korrupció súlyos veszélyként való azonosítása a fővárosban és a megyeszékhelyeken csökken a legnagyobb arányban a két adatfelvétel között eltelt időszakban.
A kutatók megvizsgálták a korrupció és a pártpreferencia kérdését is. Megállapították, hogy a politikai értékrendnek (a bal-jobb skálán elfoglalt hely és a demokrácia megítélése) egyértelműen hatással van a hétköznapi korrupció megítélésére – ahogy később azt is látni fogjuk, hogy az állami szintűre is.
2017-ben a jobboldaliak, valamint a „diktatúrapártiak” egyértelműen megengedőbbek a hétköznapi korrupcióval szemben, mint a baloldaliak és a demokráciát támogatók. A hétköznapi korrupció elutasításáról az alábbi ábra számol be pártpreferencia szerinti bontásban:
Összességében megállapítható, hogy bár a hétköznapi korrupció elfogadottsága összefügg a pártpreferenciákkal, az egyes pártok választói közötti különbségek nem szignifikánsak és nem mutatnak semmilyen azonosítható mintázatot – áll a jelentésben.
Más a helyzet, ha a pártpreferenciát az állami szintű korrupcióval vetjük össze. Kiderült, akik elégedettek a demokráciával, azok alacsonyabb, akik nem, azok magasabb arányban jelölték veszélyként az állami szintű korrupciót. 2017-ben a demokráciával teljesen elégedetlenek 75,7 százaléka, míg 2018-ban 62 százalékuk választotta az állam szintű korrupciót, míg a demokráciával teljesen elégedettek között ez az arány 19 és 15 százalék volt.
A bal-jobb skálán magukat baloldalon elhelyezők magasabb, a magukat középre pozícionálók valamivel alacsonyabb arányban választották a korrupciót, míg a jobboldaliak között a legalacsonyabb az állami szintű korrupciót jelentős veszélyként észlelők aránya. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a bal- és jobboldali ideológiai önbesorolással bíró válaszadók között 2018-ban mindössze 9 százalékpontnyi különbség volt ebben a tekintetben, amit elsősorban a kormány korrupció elleni teljesítményével szemben kritikus Jobbik szavazóinak jellemzően jobboldali önbesorolása magyarázhat.
Összességében az ellenzéki szavazók azonosítják nagyobb, míg a Fidesz szavazói kisebb arányban az állami szintű korrupciót a legnagyobb veszélyek egyikeként.
2017-ben a baloldali pártok (MSZP, DK, P, LMP) szavazóinak összességében 64 százaléka, a Jobbik szavazóinak pedig 56 százaléka tartotta az állami szintű korrupciót az egyik legjelentősebb veszélynek, míg 2018-ra kiegyenlítődik az ellenzéki pártok közötti különbség (55 százalék körüli aránnyal). A Fidesz és más pártok szavazói közötti különbség azonban megnő, 2017-ben még 30 százalékuk, 2018-ban már csak 20 százalékuk tekintett az állami szintű korrupcióra komoly problémaként.
Ha összevetjük, hogy az összes ellenzéki szavazó (vagyis: a nem a Fidesz–KDNP-t választó, de párttal rendelkező válaszadó) vagy a kormánypárti szavazók azonosítják-e nagyobb arányban súlyos veszélyként az állami korrupciót, még nagyobb a kontraszt.
Ellentétben tehát a hétköznapi korrupció érzékelésével, az állami szintű korrupciót pártpreferencia szerint érzékelik veszélyként a válaszadók, mi több, a kormánypártok iránt érzett szimpátia/ellenszenv közvetlen lenyomata is kimutatható.
A jelentés konklúziójában a szerzőpáros megjegyzi, ami a kezdeti hipotéziseik értékelését illeti, az eredmények csak részben erősítik meg az elsőt, miszerint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező válaszadók körében magasabb a korrupció hétköznapi és rendszerszintű formáinak észlelése, valamint ezek elutasítása is. Ugyan a hétköznapi korrupció elfogadottsága 2018-ban szignifikáns összefüggést mutatott a legmagasabb végzettséggel, ez a 2017-es adatok esetében nem állt fenn; az állami szintű korrupció érzékelését pedig az eredmények szerint nem befolyásolja jelentősen a válaszadók képzettségi szintje. Ehhez kapcsolódva viszont igazolást nyert a második előfeltevés, miszerint az állami/rendszerszintű korrupció veszélyként való azonosítását elsősorban a pártpreferenciák mozgatják, háttérbe szorítva a szocio-demográfiai változók jelentőségét.
Viszont a várakozásaikkal ellentétes az az eredmény, hogy 2017-ről 2018-ra minden releváns kérdés tekintetében némileg elfogadóbbak lettek a magyarok a hétköznapi korrupcióval szemben, és mintegy 10 százalékkal kevesebb válaszadó aggódott az állami szintű korrupció miatt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
