Tetszett a cikk?

Elfogadóbbak lettek a magyarok a hétköznapi korrupcióval szemben és kevésbé aggódnak az állami szintű korrupció miatt is. De ebben a kérdésben is kettészakadt az érzékelés, az emberek a korrupcióhoz is a pártszimpátia alapján állnak.

Csütörtökön délután mutatták be Gerő Márton (a Társadalomtudományi Kutatóközpont – MTA Kiváló Kutatóhely tudományos munkatársa) és Mikola Bálint (a Transparency International Magyarország projektvezető munkatársa) közös jelentését A korrupció két arca: a hétköznapi és az állami szintű korrupció észlelésének legfontosabb meghatározói címmel. A jelentés a Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitási Kutatási Centrumának 2017-ben és 2018-ban végzett reprezentatív felmérései alapján a magyar lakosság korrupcióval kapcsolatos attitűdjeinek társadalmi hátterét vizsgálja, megkülönböztetve a hétköznapi korrupcióval és az állami szintű korrupcióval kapcsolatos vélekedéseket.

A jelentés elején a kutatók két hipotézist fogalmaztak meg:

  1. a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező válaszadók körében magasabb a korrupció hétköznapi és rendszerszintű formáinak észlelése, valamint ezek elutasítása is.
  2. az állami/rendszerszintű korrupció érzékelését és elutasítását elsősorban a válaszadók pártpreferenciája befolyásolja.

Korrupció: hétköznapi és állami

A tanulmány hosszan ecseteli a korrupcióérzékelés bevett mérőszámait és annak kritikáját, illetve a szakirodalmon keresztül mutatják be a lakossági korrupcióérzékelés jellegét és milyenségét.

A korrupció egyéni elfogadását a kutatók a Társadalomtudományi Kutatóközpont felmérésein keresztül úgy vizsgálták meg, hogy mindkét reprezentatív felmérésben szerepelt kérdés arra vonatkozóan, hogy a megkérdezettek mennyire tartják megengedőnek pénzt adni a rendőrnek, hogy elkerüljék a büntetést, illetve azt, hogy nem kérnek számlát, hogy kevesebbet kelljen fizetniük. Ebből a két kérdésből egyszerű átlagolással egy összevont változót készítettek, amelyet a mostani elemzésekben a hétköznapi korrupció érzékelésének indikátoraként használtak.

©

A korrupciót mint közösséget fenyegető veszélyt, illetve ennek észlelését a jelentés készítői egyetlen kérdéssel mérték. Megkérték a válaszadókat, hogy összesen 10 válaszlehetőség közül válasszák ki azt a maximum három „veszélyt”, amely a leginkább fenyegeti Magyarországot a kérdezés időszakában. Itt azt vizsgálták meg, hogy az „állami szintű korrupció” milyen arányban került be a kiválasztott veszélyek közé.

Mivel ebben a jelentésben leginkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy a korrupció elfogadottsága és észlelése milyen tényezőkkel függ össze, így elsősorban azt vizsgáljuk meg, hogy a két korrupciós változó hogyan függ össze szocio-demográfiai és a politikai értékrendre vonatkozó kérdésekkel – írták.

Rendőrök megvesztegetése, számlaadás elmulasztása

A hétköznapi korrupcióval kapcsolatosan a kutatók azt a megállapítást tették a 2017-es és a 2018-as adatok vizsgálata után, hogy „a válaszadók mind a számla kérésének elmulasztását, mind a rendőr megvesztegetésének kísérletét alapvetően elutasítják”. A két év adatai közötti eltérés nem jelentős, külön-külön és összességében sem, azonban a két megnyilvánulási formát összevetve azonban szembetűnő, hogy a rendőrök megvesztegetése jóval kevésbé elfogadható magatartás a válaszadók szerint, mint a számlaadás elmulasztása, amelynek elfogadottsága ennél fél-egy ponttal magasabb a 11-fokú skálán. (2017-ben a rendőrök megvesztegetése 1,19-es, rá egy évre 1,69-es értéket kapott, míg a számlaadás elmulasztása előbb 2,04-et, majd 2,22.)

Kiemelendő, hogy mindkét hétköznapi korrupciós forma elfogadottsága – enyhén ugyan, de – emelkedett, ami ellentétes a kutatói várakozással. „Feltételezhetjük, hogy a változás hátterében a 2018-as országgyűlési választási kampány áll, amelynek során elsősorban országos jelentőségű, ismert politikusok részvételével zajló korrupciós cselekmények foglalkoztatták a közvéleményt, így a kampány során megemelkedett ingerküszöbnek köszönhetően a hétköznapi korrupcióval szemben némileg megengedőbbé váltak” – áll a tanulmányban.

Mindenesetre az megállapítható, hogy a hétköznapi korrupció elítélésében bekövetkezett változások nem számottevőek, a rendőri korrupció elutasítottsága pedig konzisztensen magasabb, mint a számlaadás elmulasztásán keresztül megvalósuló adókerülésé.

©

Az egyik legnagyobb veszély

Az állami korrupcióval kapcsolatban a jelentésben az áll, hogy annak veszélyészlelését tekintve 2017-ben a válaszadók közel fele, 2018-ban 40 százaléka tartotta úgy, hogy az állami szintű korrupció az egyik legnagyobb veszély Magyarország számára. Ez alapvetően összecsenghet a korrupció elutasítottságával, de a nagyjából 10 százalékos csökkenés arra utalhat, hogy a korrupció szintjének megítélése viszonylag gyorsan változhat.

Annak ellenére, hogy az állami szintű korrupció észlelése magasnak tűnik, a hétköznapi korrupció elutasítása pedig erős, a két tényező között nincs összefüggés – áll a jelentésben.

Azok ugyanis, akik veszélyként jelölték meg az állami szintű korrupciót (akár első, akár második vagy harmadik helyen), nem elutasítóbbak a hétköznapi korrupcióval szemben, mint azok, akik szerint ma Magyarországon az állami szintű korrupció nincs a legjelentősebb veszélyek között. Ez az eredmény előrevetíti, hogy a korrupció e két formájának észlelését és elfogadottságát alapvetően más tényezők befolyásolják.

©

Nők és idősebbek

A hétköznapi korrupció elfogadását befolyásoló társadalmi tényezők alapvetően az életkoron és a nemen érhetőek tetten. A tanulmányban megállapítják, a nők és az idősebbek (60 év felettiek) valamivel jobban elutasítják a hétköznapi korrupciót, míg a férfiak és a fiatalabbak valamivel megengedőbbek azzal szemben. A szerzőpáros szerint a hétköznapi korrupció elfogadottságát valószínűleg befolyásolja, hogy milyen gyakran találkozunk olyan helyzettel, amiben az előfordulhat. A férfiak gyakrabban kerülhetnek ilyen helyzetbe, hiszen ők magasabb arányban dolgoznak olyan szakmákban, ahol a leginkább elképzelhető a számla nélküli munkavégzés.

Azonban az iskolai végzettség és a településtípus a korrupció különböző formáinak érzékelésére gyakorolt hatása nem ennyire egyértelmű a két felmérés adatai alapján. Az iskolai végzettség esetében a 2017-es adatok alapján nem, ellenben a 2018-as adatok alapján szignifikáns összefüggésekkel találkozni. A 2018-as eredmények abban az értelemben logikusnak tűnnek, hogy a szakmával rendelkezők érintettek a leginkább olyan tevékenységekben, amelyekben a számlaadás vagy annak elmaradása jelentős bevételkülönbséget (vagy piaci előnyt) eredményez. 2018-ban a magasabb végzettségűek elutasítóbbak voltak a hétköznapi korrupcióval szemben, mint az alacsonyabb végzettségű csoportok tagjai, amely szintén az elméleti várakozásainknak megfelelő eredmény.

A településtípus esetében azonban fordított a helyzet, 2017-ben találni szignifikáns összefüggéseket, 2018-ban nem. Annyiban mégis konzisztensnek tűnnek az eredmények, hogy az átlagok hasonló irányban változnak, azaz a budapestiek némileg kevésbé elfogadóak a hétköznapi korrupció formáival szemben, mint a többi településtípus valamelyikében lakó válaszadók.

A 2018-as adatokból még az is kiolvasható, hogy minél kevesebb nehézség adódik a szokásos kiadások fedezése körül, annál kevésbé elfogadóak a válaszadók a korrupcióval szemben.

©

Pártpreferencia és korrupció

A jelentés egyik legizgalmasabb része, amikor a kutatók az állami korrupció érzékelését vizsgálták. A szocio-demográfiai változók közül 2017-ben az iskolai végzettség, a nem és a településtípus, míg 2018-ban a településtípus és a kor mutatnak összefüggést a jelenség veszélyként való azonosításával. A 2017-es adatok szerint a férfiak és a magasabb végzettségűek nagyobb eséllyel jelölték meg az állami szintű korrupciót a legfontosabb veszélyek között. 2018-ra ezek a különbségek eltűnnek, de egy gyenge összefüggés megjelenik a kor és a korrupció észlelése között. E szerint a 40-59 éves korosztály tagjai nagyobb eséllyel jelölték meg az állami szintű korrupciót a legfontosabb veszélyek egyikeként.

A településtípus az egyetlen tényező, amely az adatok szerint mind a két évben összefüggött az állami szintű korrupció veszélyként való észlelésével. Ugyanakkor míg 2017-ben általában a városok és községek közötti különbségek tűnnek fontosnak, hiszen a fővárosban, megyeszékhelyeken és kisebb városokban élők egyaránt 50-55 százalékban tartották az egyik legfontosabb veszélynek az állami szintű korrupciót, szemben a községekben megfigyelt 43 százalékos aránnyal, addig 2018-ra már egyértelműen a kisebb városokban élők között gyakoribb ez a választás (45 százalék kontra 36-37 százalék), míg a másik két város-típus és a községek közötti különbségek kisimulnak. Ez azt jelenti, hogy a korrupció súlyos veszélyként való azonosítása a fővárosban és a megyeszékhelyeken csökken a legnagyobb arányban a két adatfelvétel között eltelt időszakban.

A kutatók megvizsgálták a korrupció és a pártpreferencia kérdését is. Megállapították, hogy a politikai értékrendnek (a bal-jobb skálán elfoglalt hely és a demokrácia megítélése) egyértelműen hatással van a hétköznapi korrupció megítélésére – ahogy később azt is látni fogjuk, hogy az állami szintűre is.

2017-ben a jobboldaliak, valamint a „diktatúrapártiak” egyértelműen megengedőbbek a hétköznapi korrupcióval szemben, mint a baloldaliak és a demokráciát támogatók. A hétköznapi korrupció elutasításáról az alábbi ábra számol be pártpreferencia szerinti bontásban:

©

Összességében megállapítható, hogy bár a hétköznapi korrupció elfogadottsága összefügg a pártpreferenciákkal, az egyes pártok választói közötti különbségek nem szignifikánsak és nem mutatnak semmilyen azonosítható mintázatot – áll a jelentésben.

Más a helyzet, ha a pártpreferenciát az állami szintű korrupcióval vetjük össze. Kiderült, akik elégedettek a demokráciával, azok alacsonyabb, akik nem, azok magasabb arányban jelölték veszélyként az állami szintű korrupciót. 2017-ben a demokráciával teljesen elégedetlenek 75,7 százaléka, míg 2018-ban 62 százalékuk választotta az állam szintű korrupciót, míg a demokráciával teljesen elégedettek között ez az arány 19 és 15 százalék volt.

A bal-jobb skálán magukat baloldalon elhelyezők magasabb, a magukat középre pozícionálók valamivel alacsonyabb arányban választották a korrupciót, míg a jobboldaliak között a legalacsonyabb az állami szintű korrupciót jelentős veszélyként észlelők aránya. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a bal- és jobboldali ideológiai önbesorolással bíró válaszadók között 2018-ban mindössze 9 százalékpontnyi különbség volt ebben a tekintetben, amit elsősorban a kormány korrupció elleni teljesítményével szemben kritikus Jobbik szavazóinak jellemzően jobboldali önbesorolása magyarázhat.

Összességében az ellenzéki szavazók azonosítják nagyobb, míg a Fidesz szavazói kisebb arányban az állami szintű korrupciót a legnagyobb veszélyek egyikeként.

2017-ben a baloldali pártok (MSZP, DK, P, LMP) szavazóinak összességében 64 százaléka, a Jobbik szavazóinak pedig 56 százaléka tartotta az állami szintű korrupciót az egyik legjelentősebb veszélynek, míg 2018-ra kiegyenlítődik az ellenzéki pártok közötti különbség (55 százalék körüli aránnyal). A Fidesz és más pártok szavazói közötti különbség azonban megnő, 2017-ben még 30 százalékuk, 2018-ban már csak 20 százalékuk tekintett az állami szintű korrupcióra komoly problémaként.

©

Ha összevetjük, hogy az összes ellenzéki szavazó (vagyis: a nem a Fidesz–KDNP-t választó, de párttal rendelkező válaszadó) vagy a kormánypárti szavazók azonosítják-e nagyobb arányban súlyos veszélyként az állami korrupciót, még nagyobb a kontraszt.

©

Ellentétben tehát a hétköznapi korrupció érzékelésével, az állami szintű korrupciót pártpreferencia szerint érzékelik veszélyként a válaszadók, mi több, a kormánypártok iránt érzett szimpátia/ellenszenv közvetlen lenyomata is kimutatható.

A jelentés konklúziójában a szerzőpáros megjegyzi, ami a kezdeti hipotéziseik értékelését illeti, az eredmények csak részben erősítik meg az elsőt, miszerint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező válaszadók körében magasabb a korrupció hétköznapi és rendszerszintű formáinak észlelése, valamint ezek elutasítása is. Ugyan a hétköznapi korrupció elfogadottsága 2018-ban szignifikáns összefüggést mutatott a legmagasabb végzettséggel, ez a 2017-es adatok esetében nem állt fenn; az állami szintű korrupció érzékelését pedig az eredmények szerint nem befolyásolja jelentősen a válaszadók képzettségi szintje. Ehhez kapcsolódva viszont igazolást nyert a második előfeltevés, miszerint az állami/rendszerszintű korrupció veszélyként való azonosítását elsősorban a pártpreferenciák mozgatják, háttérbe szorítva a szocio-demográfiai változók jelentőségét.

Viszont a várakozásaikkal ellentétes az az eredmény, hogy 2017-ről 2018-ra minden releváns kérdés tekintetében némileg elfogadóbbak lettek a magyarok a hétköznapi korrupcióval szemben, és mintegy 10 százalékkal kevesebb válaszadó aggódott az állami szintű korrupció miatt.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!