Kezdünk kifogyni a magyar alkotásokból - de ennél nagyobb baj is van a műkincspiacon
A vásárlási szokások radikális átalakulását eddig csak lazán lekövető műkincspiac a koronavírus miatt rohamléptekkel fejleszti az online platformokat. Bár kérdéses, hogyan hat ez a leütési árakra, ennél jobbat egyelőre még senki sem talált ki az életben maradásra. Ám nem ez az egyetlen probléma.
A rendszerváltás óta az eddigi legsikeresebb évként tartják számon a piacvezető magyar aukciósházak és galeristák 2019-et; teljesen visszaépült a 2008 után megrogyott bizalom a műkereskedelem felé, múzeumok jelentek meg vásárlóként, aukciós rekordok dőltek meg, és nemzetközi sikereket is fel lehetett mutatni. Arról azonban, hogy ténylegesen mekkora is az évek óta 16-20 milliárdosra becsült magyar műkereskedelem forgalma, valójában nincsenek pontos adataink. Az biztos, hogy a magyar műkereskedelem kis játszótér, és a felbukkanó, értékesíthető művek mennyisége eredendően korlátozott.
Kifogyunk a modern magyar művészetből
„Mivel a 19. század közepétől, tehát a romantikától beszélhetünk önálló magyar festészetről, mindössze 170 év anyaga áll rendelkezésünkre. A sztárolt korszakok kimerülése után újabb és újabb periódusok kerülnek előtérbe” - mondja Törő István, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatója. „A magyar festészet legjelentősebb, a 20. század elejét fémjelző ún. modern időszakából már csak ritkán bukkannak fel rejtőzködő alkotások. Mostanában a háború utáni, illetve a kortárs művészet kerül a középpontba. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy a művészettörténetnek még rengeteg teendője van, sok terület szakmai feldolgozásában vannak lyukak, pl. a nyolcvanas évek átfogó rendszerezése is várat magára” - magyarázza Gereben Katalin műtárgypiaci szakértő, az Equilor Fine Arts ügyvezetője.
A gyűjtők viszont jellemzően abból tájékozódnak és inspirálódnak, amit a művészettörténészek és a galeristák már lekutattak, megemésztettek, értékeltek. „Bár 20 éve még alig akadt valaki rajtunk kívül, aki ismerte Gorka Gézát, most nagy divat. Mi gyűjtőként már túljutottunk rajta, most pl. Percz János hagyatéka került előtérbe. Természetes, hogy fejlődik, alakul a mi ízlésünk is, és ez hat az ügyfeleinkre. A klasszikus és kortárs galériák kínálatából jellemzően kiszorul az alig 20-30 éve készült műalkotások zöme, hiszen az előbbihez még túl frissnek, addig az utóbbihoz már túl réginek számítanak. Így lehet, hogy 10-15 év múlva nekünk kell a 20. század végének műalkotásaival foglalkoznunk, hiszen már most a II. világháború utáni évek művészeténél tartunk” - mondja a klasszikus műkereskedő Ernst Galéria tulajdonosa, Korani Eleni. „Bár a tavalyi jó év volt, 2018 óta folyamatosan szűkül a modern, tehát háború előtti kínálat, aukción is egyre kevesebb jó kvalitású mű érhető el. Arra persze mindig van esély, hogy egy felbomló gyűjteményből még előbukkanjon néhány alkotás, de ezek elsősorban magánéleti történések, pl. válás, halálozás, vagy gyűjtemény letisztítása miatt fordulhatnak elő. Ráadásul modern alkotások a nemzetközi piacon is egyre kisebb eséllyel bukkannak fel.”
Bár a karantén kezdetekor még több szakértő úgy vélte, hogy gazdasági szükségszerűségből piacra kerülhetnek értékesebb alkotások, ez nem így történt. A tulajdonosokban ugyanis jogosan merülhetett fel a kétely, vajon el lehet-e érni a kívánt leütési árat a jelenlegi helyzetben. A két piacvezető aukciósház (a Kieselbach és a Virág Judit Galéria és Aukciósház) ugyanakkor optimistán tekint a most kezdődő őszi aukciók elébe; úgy vélik, az elmaradt tavaszi aukciók miatt el nem költött összegek a szeptemberi leütési árakban jelennek majd meg.
„Befektetési trendek jönnek és mennek, de a design és a lakberendezés szerepe erősödik azáltal, hogy a pandémia alatt fontosabbá vált az otthonunk. A vevők a műtárgyakkal a gyökereiket, a hovatartozásukat definiálják, az identitás kialakítása és megőrzése pedig kiemelten fontos manapság” - véli Kieselbach Tamás. Gereben Katalin szerint ugyanakkor arra nem lehet számítani, hogy a műtárgyak menekülő, pl. az ingatlanokat helyettesítő befektetési lehetőségként értékelődjenek. „A nagy értékű műtárgyak piaca szezonális, ez pedig korlátozza a likviditást. Kockázat rejlik az értékesítésben. Kortárs alkotások esetében ez még inkább igaz: akár 20-30 évre is szükség van ahhoz, hogy számottevő értéknövekménnyel lehessen eladni őket.” A magyar piacról ráadásul az új elit vásárlóereje is hiányzik, pedig Andy Vajna egyik árreferenciát teremtő vásárlásából kiindulva érdemi hatást gyakorolhatnának a műkereskedelmi folyamatokra.
Most nem ugyanaz a gyógyír, mint 2008 után
A 2008-as válság bő egy éves késéssel, szinte pontosan egy évtizede rázta meg a piacot, gyakorlatilag 2013-ig hibernálva azt. Abban a megkérdezett szakértők mindegyike egyetért, hogy a mostani helyzet egyelőre egyszerűbben kezelhető. „2008 elhúzódó válság volt, recesszív és depresszív következményekkel. A pénz hiányánál csak a kedv eltűnése, a rossz hangulat okozott nagyobb kárt. Most a fő gond az, hogy rengeteg jelentős vásár elmaradt, és az ősziek is bizonytalanok” - mondja Pados Gábor, az acb Galéria tulajdonosa. 2008 után több komoly szereplő ideiglenesen bezárt, mások kiegészítő tevékenységekkel (pl. könyvírással, lakberendezési szolgáltatásokkal) bővítették a palettát, vagy épp a galéria felújításával, esetleg új üzlet nyitásával menekültek előre.
"2008 után mintha agyonütötték volna a műkereskedelmet. Hatalmas spekulációs nyomás volt a piacon, és ennek az addigra felpörgő kortárs művészet látta a kárát, hiszen sokan szereztek rossz tapasztalatot a nem jó ütemben vásárolt képekkel. Most annak ellenére is teljesít a kortárs szegmens, hogy sokan biztosabb befektetésnek értékelik a klasszikus modern képeket. Fejlődött annyit az ízlés és a gondolkodásmód, hogy már nem negligálhatja a kortárs műveket a piac. Az árak egyelőre nyomottabbak, ritka a 10 millió felett elkelő alkotás, inkább a 2-3 milliós vételár jellemző, és főleg a műgyűjtőként fiatalabbnak számító, 30-50 éves korosztály vásárol. Én nagy jövőt látok a kortárs piacban” - magyarázza Törő István.
Van az a réteg, amelyik a telefont nyomkodva szeret képet venni
A műkereskedelmi szereplők (tehát az aukciósházak, galériák és művészeti vásárok összesen) nemzetközi szinten 2019-ben 64 milliárd dolláros forgalmat generáltak, ez 5 százalékkal kevesebb, mint a 2018-as eredmény. Az elmúlt években +/- 1-2 millió dolláros eltéréssel ez a nagyságrend jellemzi a nemzetközi piac összforgalmát, amely a 2008-as válság előtt mozgott itt. A forgalom 82 százalékát az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kína fedik le, bár utóbbi kettő forgalma csökkent, az Egyesült Királyságé egyértelműen a Brexit miatt.
Míg az 1 millió dollárnál nagyobb értékű műtárgyak összértéke az összpiaci forgalom 55 százalékát teszi ki, darabszámuk csak 1 százalékot
- mondja Gereben Katalin. A szakértő szerint a tavaly 2 százalékos csökkenést elkönyvelő 5,9 milliárd dolláros online kereskedelem (az aukciók és webshopok) idén egyértelműen növekedni fognak. „Idén július közepéig csak a Sotheby’s 130 aukciót bonyolított le online 180 millió fontnyi árbevétellel (ez hatszor több, mint előző év azonos időszakában) úgy, hogy a vásárlók 40 százaléka teljesen új belépő, harmaduk pedig 40 év alatti, jóllehet ez a korosztály eddig nem képviseltette magát nagy számban a teremaukciókon. Úgy vélem, az online forma jobban fekszik nekik, mint a számukra porosabb hangulatú klasszikus aukció. Az ő esetükben akár az unaloműzés egy formája is lehet, hogy a telefonjukon online aukciókon jutnak némi kikapcsolódáshoz, pozitív élményhez.”
„2008 után a nyugati műkereskedelem lényegesen gyorsabban regenerálódott, mint a magyar. Ott mások a kihívások: nem pénzhiány van, prosperáló időszakban jelent meg a vírus, és a lendület még sok kereskedőt visz előre. Azzal viszont számolnia kell a piacnak, hogy ha elhúzódik a pandémia, egyre több vállalkozás dől be, ez pedig a gyűjtői kör vásárlóerejét is érinteni fogja. Aggodalomra adhat okot például, hogy július közepéig a Sotheby's idei összeadása 1,2 milliárd font volt, ami 30 százalékkal kevesebb, mint a 2019 azonos időszakában” - mondja Gereben Katalin.
„A vállalkozások bedőlése hosszú távon komolyabb problémákat generálhat a szektorunkban, mint amivel 2008 után kellett megküzdenünk. Az akkori válságnak egyébként van olyan hatása, ami a mai napig érezhető: míg a drágább műalkotások iránt néhány év múlva visszatért az érdeklődés, a középmezőnyben, tehát a 10-30 milliós kategóriában a mai napig komoly küzdelem folyik a vevőkért” - magyarázza Korani Eleni. „Én a karantén alatt nem hívtam fel senkit, hogy képet ajánljak, hiszen a vevőink jelentős része 60 év feletti, aki valószínűleg éppen a saját vagy szerettei egészségéért aggódott. Kíváncsian várom, hogy alakulnak az őszi aukciók; lesz-e jó anyag, el mernek-e menni a gyűjtők, hiszen egy aukción a résztvevők száma befolyásolja a hangulatot, és ez jól mérhető az aukciós forgalomban is. Új helyzet ez mindenkinek, de hiszem, hogy gyorsan alkalmazkodik a piac” - véli az Ernst Galéria tulajdonosa.
A gyors alkalmazkodás viszont korábban nem jellemezte a piacot; a hazai műkereskedelem a kortárs alkotások aukcionálásában és az az online értékesítésben is jelentősen lemaradva követte a nyugati trendeket. „A kortárs piacon drámai volt a spét a nyugathoz képest, és a megfelelő szakértelem hiánya még mindig érezhető ebben a szegmensben” - mondja Pados Gábor. „A kortárs galériák megjelenése után pedig megint hosszú idő telt el addig, míg a nagy aukciósházak beemelték a kortárs képeket a kínálatba.
A gyűjtők 60-65 százaléka továbbra is külföldről érkezik, magyar vevőként elsősorban a Magyar Nemzeti Bank és nagyvonalú magyar gyűjtők vásárlásai tartják életben a kortárs piacot.
Ráadásul világszerte olaj-vászon központú a művészeti világ, egy szobor vagy egy konceptuális alkotás nehezebben talál gazdára. Az elmúlt években a festészeti boom csak erősödött, trend az új geometrikus és az új figurális szemlélet is.”
A modern, tehát háború előtti műalkotások apadó piaca pedig azzal küzd, hogy a nemzetközi aukciókon is megtalálja az árait. „Amikor mi gyűjteményépítés céljából hazai aukciókon magyar alkotásokra licitálunk, a nemzetközi piacon elérhető alkotásokat és trendeket vesszük sorvezetőnek, és egyértelmű, hogy bizonyos műtárgyak hazai viszonyok között kialakult értéke külföldön szigorúbb megítélés alá esne” - mondja Korani Eleni. „Soha nem voltunk gazdag ország, ráadásul a rendszerváltás után a csehek, lengyelek és még románok is ügyesebbek integrálódtak a világ galériás közegébe. Az, hogy magyar kortárs alkotást, egy Keserü Ilona képet vett a Metropolitan múzeum – hála a Mosoly Alapítvány és a Bátor Tábor alapítója, Küllői Péter fáradozásainak - olyan referenciát teremtett a hazai kortárs művészeknek, melyre korábban csak áhítoztunk” - indokolja a lemaradást Kieselbach Tamás.
Kell a webshop és az online aukció, de nem karalábét árulnak
A magyar piacra az online kereskedés is jelentős késéssel tört be, a koronavírus alatt mindesetre forintosítható előnyt biztosított egy már működő webshop. Saját online aukciós felülettel viszont még egyetlen galéria sem rendelkezik, Virág Juditék most fejlesztik hozzá a szoftvert. „Ennek segítségével az érdeklődő a galéria honlapján keresztül követheti élőben az aukciót, és azon keresztül licitálhat is. Amíg ez nem készül el és valaki nem akar személyesen részt venni az aukción, marad a betelefonálós licit vagy a vételi megbízás. Attól nem félek, hogy online esetleg alacsonyabb leütési árakat lehet majd elérni; én is sokat vásárolok a neten, és sajnos ugyanúgy elkap a gépszíj licit közben, mintha személyesen vennék részt az aukción” - magyarázza Törő István.
A galerista szerint több fejtörést okoz a szakmának a webshopok kérdése, pedig ebből már a magyar piacon is lehet jó néhányat találni. „Nem karalábét árulunk, hanem egyedi, értékes tárgyakat, és ennek megvannak a maga szabályai. Nem hiszem, hogy több tízmilliós képeket kéne a webshopon árulni, ráadásul az ár feltüntetésével. Ez empátiát és diszkréciót igényel: az ár arra a néhány érdeklődőre tartozik, akiknek van lehetőségük ilyen összegű vásárlásra."
Pados Gábor szerint az online vásárlás egyelőre személyes találkozóval ötvözött hibrid műfaj, mert „10 milliós képeket még senki nem vesz látatlanban Magyarországon”. Korani Eleni szerint a magyarázat egyszerű: „Online nem lehet szerelembe esni. Mi klasszikus galériaként teljesen el is zárkózunk a webshoptól, egyszerűen azért, mert nekünk nincsenek „termékeink” – mi művészetet kínálunk.” Külföldön ugyanakkor az online aukciós részvétel közel 70 százalékkal nőtt márciusban a vírushelyzet miatt, és új ügyfelkör is megjelent: a vélhetően főleg unalmában licitáló, vagy a lakótér esztétikájának felértékelődésére reagáló 30-as, 40-es korosztály. Bár Kieselbach Tamás szerint külföldön egyre több nagyértékű műalkotás kerül fel webshopokba, itthon az online műkereskedelemben egy 500 ezer forintnál drágább műtárgy nagyon lassan talál gazdára. A fejlődés iránya viszont már csak azért sem kétséges, mert – ahogy Gereben Katalin fogalmazott – ennél jobbat egyelőre nem tudott kitalálni a szektor arra, hogy életben maradjon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
