Újabb szintet lépett a türkmenisztáni diktatúra

Akár jól is élhetnének a türkmének, hiszen a Magyarországnál ötször nagyobb, hatmillió lakosú közép-ázsiai ország a világ hatodik legnagyobb földgázkészletén ül, s az exportból minden évben sok milliárd dollárt folyik be az államkasszába. De mégsem élnek jól, s ennek fő oka két ember: Saparmurat Niyazov egykori, 2006-ban jobblétre szenderült államfő, s utódja – rossz nyelvek szerint egyben fia – Gurbanguly Berdimuhamedow.

A két államfő ugyanis korrupt és a személyi kultuszt a végletekig vivő diktatúrát épített ki, s így az országba érkező bevétel eltűnik a megvesztegetett bürokraták zsebében, esetleg köztéri aranyszobor, teljesen értelmetlen és kihasználatlan autópálya, illetve ürességtől kongó üdülőváros lesz belőle. Vagy éppen ménes: az államfő imádja a lovakat és ezért úgy döntött, ezerszámra tenyésztik a vezér szerint csak Türkmenisztánra jellemző fajtákat. A helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi években viszonylag alacsony a nemzetközi gáz- és olajár, s rossz volt a gabonatermés is, így kevesebb pénzt tudnak külföldi számlákra síbolni a türkmén vezetők.

Gurbanguly Berdihumedow

AFP / Igor Sasin

Kilométeres sorok

A végeredmény pedig az, hogy a türkmének lassan mindenért sorban állnak: főzőolajért, kenyérért, húsért, rizsért. A központosított és a kommunista időkből megörökölt tervgazdaságot tovább éltető gazdaságban ugyanis nem azt gyártják, amire szükség van, hanem ami éppen eszébe jut Berdimuhamedownak és minisztereinek. Így, ha kenyér és hús csak elvétve akad az állami boltokban – a magánkereskedőknek van árujuk, viszont az az átlagtürkmének számára megfizethetetlen – tonnaszámra áll a boltok raktáraiban a szénsavas üdítő, a gyümölcszselé, vagy a gyümölcslé.

Az illetékes miniszter pedig megtalálta a módját annak, hogy elkeljen a haszontalan áru is, s be lehessen írni a statisztikákba, hány száz százalékkal ugrott meg a hazai üdítők fogyasztása: aki támogatott áron akar cukorhoz, főzőolajhoz, illetve egyéb „luxuscikkekhez” jutni, annak meg kell vásárolnia egy karton hazai gyümölcslevet is, vagy más, a boltos által kijelölt terméket.

S az üdítő még a jobbik változat, a Szabad Európa Rádió beszámolója szerint egyes városokban az államfő bekeretezett fényképét kellett megvenni a lisztért és kenyérért sorban állóknak. Az árak pedig úgy vannak megszabva, hogy éppen ne érje meg átmenni a hatszoros árat számító, viszont árukapcsolással nem élő maszekokhoz. „Kevesebb élelem jut, mint egy évvel ezelőtt. Kisebb a jövedelmünk, az élelmiszerek ára pedig jelentősen megemelkedett. Idős édesanyám minden nap beáll a sorban hajnali négy és hat óra között, s valaki a családból felváltja őt nem sokkal a boltnyitás előtt. Sokszor 3-4 órát is kell várni, amíg sorra kerülünk” – idézte a Human Rights Watch nevű emberi jogi szervezet az egyik türkmén családapát, Sapart.

AFP / Igor Sasin

Jól hárít a helyi lakájmédia

A hivatalos médiumokban természetesen egy szó sem esik az egyre súlyosabb hiányról és az elszabaduló hiperinflációról, és nem említik meg az egyelőre ritka tiltakozó akciókat sem. Pedig ezekből egyre több akad: az egyik városban több tucat asszony elzárt egy főutat, s csak akkor mentek haza, amikor a helyi kormányzó megígérte nekik, mindenki kap két kilogramm lisztet.

És a koronavírus-járványról sincs szó, ami hivatalosan nem is érte el az országot, miközben a név nélkül nyilatkozó orvosok szerint már koporsóból sincs elég a koronavírus miatt elhunytak számára. Sőt, egy ideig Türkmenisztánban tiltották a köztéri maszkviselést, mert annak állítólag az volt a célja, hogy pánikot keltsenek az országban. Most már lehet maszkban járni – a hivatalos indoklás szerint nagy a porveszély – de még mindig nem hoztak a távolságtartást szolgáló intézkedéseket, így továbbra is megtarthatják a népes esküvőket és ami főleg gond, a temetéseket is.

AFP / STR

Barátok közt

Bár a külföld számára egyértelmű, hogy Berdimuhamedow országában egyáltalán nem érvényesülnek az emberi jogok és a kevés ellenzéki gyorsan börtönbe, onnan pedig a temetőbe kerül, nincs eszköz a reformok kikényszerítésére. A földgázt úgy is megveszik a külföldiek, a türkmén vezetést pedig egyáltalán nem érdekli a külvilág véleménye.

Ám néhány barátot még így is fel tudnak mutatni, Berdimuhamedow 2014-ben Magyarország vendége volt, 2018-ban pedig csúcstalálkozót tartottak Kirgizisztánban a török gyökerű népek vezetői – a fél- és egész diktátorok között természetesen ott volt Orbán Viktor is – s a találkozón egyetlen bírálat sem érte a hazájában Arkadagként (Gazda) is ismert elnököt. „Hogy ez meddig tarthat még? Egy ideig még biztos: a nép egyre szegényebb, a hatalom pedig mindinkább elnyomó lesz” – vélekedett Luca Anceschi Közép-Ázsia-szakértő.

Gurbanguly Berdimukhammedow türkmén államfő (j) Áder János köztársasági elnök jelenlétében beír a Sándor-palota vendégkönyvébe 2014. június 18-án

MTI / Soós Lajos