Joe Biden a kampányban tette közzé úgynevezett mentőprogramját, amelyben három fő pontba rendezte az ígéreteit.

1. Az újranyitás kérdése. Biden erről azt írta: a legbiztosabb út ahhoz, hogy a gazdaság magára találjon, az, ha akkor lazítanak a járványügyi szigoron, amikor az egészségügyi szakértők szerint szabad lesz. Ez természetesen gazdasági károkkal jár, de úgy számolnak, hogy gyorsabb lehet a visszapattanás, ha nem húzódik el az egészségügyi válság.

2. Addig is segíteni kell a cégeket, hogy minél kevesebb vállalat álljon le. Anyagi támogatást ígért azoknak a cégeknek, amelyek nem küldenek el dolgozókat a válság alatt, a kis- és közepes vállalkozásoknak pedig államilag támogatott hiteleket. Ez utóbbinál kilátásba helyezte, hogy törvénnyel kötelezi a bankokat arra, vegyenek részt az állami kezességű hitelprogramban – ez nekünk Európában nem tűnik egy radikális javaslatnak, az USA-ban annál szokatlanabb. Ha pedig a legnagyobb cégek közül valamelyik állami mentőövet kérne, csak szigorú feltételekkel kapná meg, vállalnia kellene, hogy a dolgozók megtartása lesz az elsődleges szempont.

3. Eközben áthidaló támogatásokat ígért a háztartásoknak a válság idejére. A tavaszi mentőcsomagban is pénzt osztottak az embereknek (a többségnek 1200 dollárt), Biden vállalta, hogy folytatja ezt a programot, ha szükséges lesz. A munkanélküli segélyt növelné és időben is hosszabb távúvá tenné. A diákhitelből fejenként legalább 10 ezer dollárt elengedne, ingyenessé tenné a Covid-tesztelést, és ami már megint csak az európaiaknak furcsa: kötelezővé tenné, hogy a cégek kiadjanak fizetett betegszabadságot.

MTI / AP

Vannak más ígéretek is – a nyugdíjrendszert úgy alakítaná át, hogy a középosztálybelieknek jusson több pénz a gazdagabbak kárára, lehetővé tenné, hogy magánbiztosítók mellett megjelenjen az állami egészségbiztosítás, és nagyobb állami beruházásokkal szeretné pörgetni a gazdaságot.

Ígérni persze könnyű volt, az izgalmas pont az, amikor válaszolni kell a kérdésre:

miből lesz erre pénz?

Biden programja szerint ezt két módon lehet megoldani. Egyrészt megemelné a legnagyobb cégek és a leggazdagabb emberek adóit. A legalább évi 100 millió dolláros bevételű cégeknek 15 százalékos minimumadót vezetne be, a legmagasabb céges adókulcsot 21-ről 28 százalékosra emelné, 1 millió dollár bevétel fölött megadóztatná a nyereségeket és osztalékokat, a jövedelemadó legmagasabb, az 500 ezer dollár feletti részre érvényes adókulcsát pedig visszavinné arra a 39,6 százalékra, ahonnan Trump lecsökkentette 37 százalékosra.

AFP

Nyugodtan nevezhetjük mindezt egy – legalábbis amerikai szinten – klasszikus baloldali programnak, a Tax Policy Center úgy számol, hogy az adóemelések közel háromnegyedét a leggazdagabb 1 százalék érezné meg, a társadalom szegényebb 80 százalékától csak a pluszbevétel 7 százaléka jönne be.

A másik része a megoldásnak pedig az, hogy elszáll az államháztartási hiány. Ez rendes körülmények között nem volna jó. De a mostani válságkezelésben Európában és Amerikában is szinte teljes az egyetértés abban: először azzal kell foglalkozni, hogy ne omoljon össze a gazdaság, ennek érdekében évekre el lehet engedni a hiánycélokat, és amikor majd túl leszünk a válságon, vissza lehet térni a költségvetési szigorhoz. Az USA részben ezt az utat követte 2008 után, amikor Biden volt az alelnök, és valóban sikeres volt a válságkezelés.

De mit jelent mindez nekünk?

Persze Európából mindezt legfeljebb érdeklődve nézhetjük, annál fontosabb számunkra az, mit tervez Biden a külpolitikában. Leginkább azt, hogy az Egyesült Államok visszatér a 2016 előtti, pragmatikus, de nemzetközi együttműködésen alapuló politikájához. Többször is beszélt arról, hogy újratárgyalná a nemzetközi szerződéseket, amelyeket Trump felmondott, és bezárkózás helyett ismét a nyugati világrend vezetőjeként lépne fel. A Business Insider összeállítása szerint az EU vezetői arra számítanak, hogy Trump vámháborús fenyegetései helyett Biden inkább a kereskedelmi tárgyalásokkal erősítené az amerikai pozíciót, és inkább abban bízik, hogy az USA és az EU egymást támogatva lehet erősebb Kínánál.

Egy-másfél hónapja még arról lehetett írni: Trump hátránya nagyobb, mint négy éve volt, de a válság és a járvány miatt egy átlagos választáshoz képest sokkal nagyobb az esély arra, hogy történik valami váratlan november 3-ig, ami miatt fordít. Most viszont három hét van hátra a választásig, Biden pedig stabilan tartja az előnyét. A FiveThirtyEight modellje szerint ha csak azokat az államokat behúzza Biden, ahol most legalább 6 százalék előnnyel mérik, akkor megnyeri a választást. Ők úgy számolnak, hogy 17 hely van, ahol még nem teljesen lefutott a választás – ha a közvélemény-kutatások súlyozott átlagát vesszük, az elmúlt egy hónapban mind a 17-ben vagy nőtt Biden előnye, vagy csökkent a hátránya.

Ahhoz, hogy valaki elnök legyen, 270 elektort kell szereznie. Azok az államok, ahol most 10 százalékosnál nagyobb Biden előnye, együttvéve 212 elektort adnak. Michiganben (16 elektor), Minnesotában (10) és New Hampshire-ben (4) 8–9 százalék Biden előnye, Nevadában (6) 7, Wisconsinban (10) és Pennsylvaniában (20) pedig 6 százalékkal vezet – ez együtt már 278 elektort jelent.

Donald Trump szempontjából ugyanez a helyzet így néz ki: ha minden államban győz, ahol most csak kicsivel is ő az esélyesebb, 186 elektornál jár. Ha megnyeri ezek mellett a most döntetlenre mért Ohiót (18 elektor), 2–4 százalék hátrányból visszahozza Észak-Karolinát (15), Floridát (29), Arizonát (11), és a más szabályok szerint választó Nebraska 2-es körzetének egy elektorát, még akkor is csak 260 elektor az övé, még egy nagyobb vagy két kisebb államot meg kell fordítania, ahol most Biden előnye jóval nagyobb.