A kormány bevándorlásellenes politikájának köszönhetjük, hogy lemaradtunk egy afrikai üzletről
Nem volt semmilyen komolyan vehető mezőgazdasági üzleti lehetősége a magyar államnak Angolában, amit a portugálok és a spanyolok meg akartak volna fúrni, noha erről írt az Index közvetlenül Orbán uniós vétója után, így akarván bizonyítani, hogy a déli tagállamokkal korántsem felhőtlen a viszonya a kormánynak. Ellenben valóban létrejöhetett volna egy biznisz az angolai áramszolgáltatóval, ennek azonban az Orbán-kormány idegenellenes politikája “segítségével” a német ipari lobbi könnyen keresztbe tudott tenni.
Egy tízemeletes luandai irodaházban található a legnagyobb angolai áramszolgáltató vállalat, az Ende székháza. Az Ende körülbelül olyan a nyugat-afrikai országban, mint Magyarországon az Elmű. Ezzel a vállalattal kötött volna üzletet néhány éve az egyik magyarországi nagyvállalat, a Ganz Villamossági Művek utódcége, a CG Electric System Hungary Zrt. Erről a cégről legutóbb a nyáron olvashattunk a sajtóban, merthogy júliusban a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdasági szervezetté nyilvánította. A csőd széléről menekülhet meg a cég – olvashattuk akkoriban a gazdasági sajtóban, a vállalat jelenleg felszámolás alatt áll. Az állam azután nyilvánította stratégiailag kiemelt jelentőségűvé, hogy már komoly bajok voltak a vállalatnál: a beszállítók nem kapták meg a pénzüket, a cég több millió eurónyi tartozást és több tízmillió eurónyi bankhitelt halmozott fel, a termelés döcögött.
Bár a slamasztikából nem húzta volna ki, valószínűleg nem jött volna rosszul egy ennyire vergődő magyar cégnek az az üzlet, amit Afrikában hozhatott volna tető alá az angolai Ende áramszolgáltatóval. Az Ende transzformátorokat és más kiegészítő berendezéseket szeretett volna vásárolni a CG Hungarytől, kezdetben egy 60 millió euró értékű kereskedelmi szerződés keretében, de kormányzati források szerint ez az összeg akár 110-120 millió euróra is megemelkedhetett volna.
Az angolai üzlet már három évvel ezelőtt, 2017-ben napirenden volt, amit bizonyít a hvg.hu által megszerzett eximbankos ajánlat. Az Eximbank az angolai miniszternek jelezte, hogy készek az Endének hitelt nyújtani tízéves futamidőre. Az ajánlat értelmében a 60 millió eurós üzletnek a 85 százalékát, 51 millió eurót hitelezett volna az Eximbank.
Úgy tudjuk, hogy az Ende és az angolai kormány érdekeit tanácsadóként a Mátraholding képviselte, ennek a cégnek a képviselője tartotta a kapcsolatot az Ende nemzetközi együttműködéseket koordináló bécsi képviselőjével, Jorge Joverrel, valamint a lunadai magyar nagykövettel, Maris Zsolttal.
Arról, hogy milyen óriási lehetőséget jelent Angola a magyar vállalatok számára, 2019 márciusában a kormányközeli Magyar Nemzet is írt. A Magyar Nemzetben megjelenő cikket ugyanaz az újságíró jegyezte, aki nemrég már az Indexen írt arról, hogy “európai szövetségeseink”, nevezetesen Portugália és Spanyolország fúrták meg Orbán angolai útját. Az indexes cikk közvetlenül az után jelent meg, hogy Orbán Viktor blokkolta a szavazást az EU-s költségvetés tervezetéről és az elsősorban a déli államokat segítő – ugyanakkor Magyarország számára is 2600 milliárd forintnyi támogatást jelentő –, a koronavírus okozta válság utáni helyreállítást segítő pénzügyi csomagról. Az Index cikke külön kiemelte Varga Judit igazságügy-miniszter nyilatkozatát, miszerint “a jogállamisági feltételekhez ragaszkodó északi tagállamok ideológiai nyomásgyakorlása végül nem Magyarországon, hanem a járványt igazán megsínylő déli országokon csattan”. Majd mindezt az Index cikke összekötötte azzal, hogy Orbán tavaly tavaszi angolai utazásának Portugália és Spanyolország tett keresztbe. Az Index szerint Orbán “történeti üzlettel”, egy 15 milliárd forintos mezőgazdasági biznisszel készült az útra, a portugálok és a spanyolok azonban ezt megakadályozták. Forrásaink szerint azonban komolyan vehető mezőgazdasági üzlet nem is volt Angolában, az egyetlen komolyan vehető üzlet az Ende biznisze, amire 2017-ben az Eximbank ajánlatot is tett.
Annak idején a Külgazdasági és Külügyminisztérium “időpontegyeztetési problémákkal” magyarázta Orbán afrikai útjának elmaradását, az Index nemrég megjelent cikkében pedig a spanyolokat és a portugálokat tette felelőssé ezért. A hvg.hu forrásai szerint valójában politikai okai voltak annak, hogy a magyar államot kikosarazták Afrikában, az egyik szövetséges állam valóban ráerősített arra, hogy “felnyissa” az angolai vezetés szemét.
Csakhogy ez az állam Németország volt, miután a németek is szemet vetettek az Ende-üzletre. Sem Portugália, sem Spanyolország nem fúrt meg semmit. Azt a technológiát, amire az Endének szüksége van, a kínai és az indiai piacon kívül a németek és a magyarok tudták volna szállítani. Információnk szerint a luandai német nagykövet is lobbizott azért, hogy ne a magyar vállalattal, hanem egy német céggel kössön szerződést az Ende.
A német ipari lobbi dolgát eléggé megkönnyítette a magyar politikai vezetés. Azzal ugyanis, hogy 2018 tavaszán a magyar kormányt képviselő Szijjártó Péter – az uniós országok képviselői közül egyedüliként – nekiment a marrákesi nyilatkozatnak, óriási ziccert adott azoknak, akik az afrikai üzletért tülekedtek: onnantól kezdve idegengyűlölőnek, rasszistának lehetett beállítani az egyébként nyíltan bevándorlóellenes Magyarországot. A marrákesi nyilatkozat (terv) arról szólt, hogy az EU pénzt ad az afrikaiaknak, és ők cserébe igyekeznek gátolni a migrációt, segélyprogramokat indít, és fokozza az embercsempészek elleni nemzetközi hatósági együttműködést, valamint forrásokat juttat azoknak a Líbiában várakozó embereknek, akik pénzért hajlandóak visszatérni hazájukba illegális migrálás helyett. Szijjártó akkor azt mondta, hogy „a marrákesi nyilatkozat szerint a migráció olyan pozitív folyamat, amelyet ösztönözni kell, és új migrációs csatornákat kell nyitni”, ami nem igaz, az egész terv teljesen másról szólt volna.
Az Ende-kaland mindenesetre rávilágít arra is, mennyire kudarcos a magyar kormány déli nyitása, legalábbis Afrikában. Érdemben eddig egyetlen olyan üzlet sem köttetett, ami nemzetgazdasági szempontból komolyan vehető lenne, vagy ami igazolná a "déli nyitás" stratégiájának sikerét Afrikában. Szijjártó Péter még 2015 nyarán hirdette meg a “déli nyitás” stratégiáját, mondván, hogy a “keleti nyitás” sikeres, ideje tehát délre, azaz Afrika és Dél-Amerika irányába is elmozdítani a magyar külkereskedelmet. "Afrika és Latin-Amerika lesz hamarosan az a térség, amely jelenleg Ázsia, vagyis a legdinamikusabban fejlődő régió. Ha most nem kezdenénk el a déli nyitást, pontosan olyan hibát követnénk el, mint elődeink, akik elszalasztották a keleti nyitás lehetőségét" – nyilatkozta annak idején a miniszter.
Öt évvel a “déli nyitás” meghirdetése után már közel sem olyan nagy a lelkesedés. A nagy dérrel-dúrral felállított magyar kereskedőházak túlnyomó többsége azóta bezárt, és úgy tűnik, az afrikai nagykövetségek megnyitása sem hozott átütő sikert. Pedig nem sajnálták rá a pénzt. Csak az angolai követség 2018-as megnyitása több mint háromszáz millió forintba került, majd a további fenntartása évi 615 millióba. És hiába nyitott meg egy követség Líbiában is, azt egy kicsit elsiették, az észak-afrikai államban ugyanis még háború zajlik. Az Afrikában otthonosan mozgó magyar üzletemberek szerint nem a kontinens lehetőségeivel, hanem a magyar mentalitással van a baj: a magyar állam túl gyorsan, sokszor kapkodva szeretne zsíros üzletekhez jutni, miközben ehhez türelemre és hosszú időre lenne szükség.
Vezető képünk Szijjártó Péter 2018-as luandai tárgyalásán készült
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
