Kisebb megrökönyödést okozott, amikor egy novemberi törvénymódosító javaslatból kiderült, hogy a februárig még Szent István Egyetem néven futó intézmény fenntartására létrehozott alapítvány lesz a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. 84 százalékos tulajdonosa. Ez a kft működteti a Grassalkovich-kastélyt, hol nyereséggel, hol veszteséggel – nehezen volt elképzelhető, miért venné a nyakába ezt a feladatot egy több tízmilliárd forinttal gazdálkodó egyetem fenntartója. A törvényből azonban az is kiderült, hogy azért került a működtetés a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Alapítványhoz, mert egy laza kézmozdulattal a királyi kastélyt is nekik ajándékozta a kormány.

A gödöllői kastély ezzel kikerült a – nemzeti vagyonról szóló 2011-es törvény megfogalmazása szerint – nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő műemlékek sorából. E műemlékeket először 1997-ben listázták, s egy paragrafusban kimondták, hogy ezeket „kizárólagos állami tulajdonban kell tartani”. Az első Orbán-kormány által alkotott kulturális örökségi törvény is átvette ezt a szabályozást, s a műemléklistát tartalmazó melléklet azt kapta címének, hogy Az állam kizárólagos tulajdonában tartandó műemlékek és műemlékegyüttesek jegyzéke. A 2010-es nagyarányú győzelem után a műemlékeket a nemzeti vagyon körébe sorolták, ám a lista címe már az lett, hogy Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő műemlékek. Az akkor kevés feltűnést keltő változtatás tehát már nem utal az állam kizárólagos tulajdonára, s lehetővé teszi, hogy kétharmados támogatással mazsolázgatni lehessen az épületek közül.

Az igazi haddelhadd tavaly kezdődött, amikor sorozatban adta át a kormány ingyenesen a műemlék épületeket. Az év vége felé aztán átszakadt a gát, sorban jöttek azok a törvények, amelyekkel a kastélyokat és épületeket lehúzták a kizárólagosan állami tulajdonú műemlékek listájáról.

A cikk teljes terjedelmében az e heti HVG hetilap Magyarország rovatában, illetve online a hvg360-on olvasható.