Kína is hálás lehet, hogy Magyarország engedélyezte a vakcináját
Hiába akadozik a kínai lakosság beoltása, a nagyhatalom már világszerte kínálja vakcináit. Főleg a szegényebb és fejlődő országokat célozzák, így a propagandájuknak mindenképpen jót tett, hogy egy uniós ország, Magyarország is engedélyezte a Sinopharmot – amit egyébként itthon is sikerként tud kommunikálni az Orbán-kormány.
Ami tavaly a maszk volt, az bizonyos tekintetben most a vakcina, azaz a koronavírus elleni harc mellett a diplomáciai térnyerés továbbra is fontos Kínának – mondja Szunomár Ágnes Kína-szakértő, a KRTK Világgazdasági Intézetének kutatója és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, aki szerint ebben semmi meglepő nincs, hiszen az ázsiai óriás globális nagyhatalomként tekint magára és ennek megfelelően is cselekszik.
A nagy kínai teszt: lehet-e maszkokkal hatalmat szerezni Európában?
Miután valamennyire normalizálódott a koronavírus-járvány után a helyzet Kínában, egyből nagyszabású diplomáciai hadjáratba kezdett a kommunista állam, hogy minél hamarabb helyreállítsa megtépázott renoméját. Egyelőre felemás sikerrel: aki eddig is barátian viszonyult hozzá, mint például Magyarország, azzal megmaradt a jó viszony, aki viszont kritikus volt, az is maradt.
Természetesen Kína is külpolitikai befolyásának bővítésére használja a vakcinákat, ugyanúgy, mint az USA, Nagy-Britannia vagy bármely más nagyhatalom – fogalmazott megkeresésünkre Kusai Sándor volt pekingi nagykövet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Szerinte ez politikailag természetes, az egyetlen erkölcsileg kifogásolható tényező, hogy ezen országok úgy teszik ezt, hogy közben még a saját lakosságukat se tudták teljes mértékben ellátni.
Példaként említette, hogy Németországban a sajtóhírek szerint megingott a lakosság bizalma a brit AstraZeneca vakcinája iránt, inkább az amerikai Pfizert vagy Modernát használnák. „Ez színtiszta vállalati propaganda, ugyanaz kicsiben, vállalati szinten, mint amit a nagyok csinálnak hatalmi szinten” – mondja.
Szunomár szerint vannak azonban komoly különbségek az egy évvel ezelőtti helyzethez képest: akkoriban Kínának még bizonyítania kellett, hogy nem tehető felelőssé a vírus elszabadulásáért, újjá kellett építenie az imázsát, míg mára – legalábbis részben – sikerült ledolgoznia ezt a hátrányt, például azzal, hogy a saját víruskezelése sokkal sikeresebb volt, mint például az európai vagy amerikai.
De nemcsak ez a különbség: a maszkkal sokkal könnyebb volt szinte bármely országnál kilincselni, hiszen azt nem kell külön engedélyeztetni, akár ajándékba is lehet adni vagy pedig kedvezményes áron értékesíteni. A maszkból ráadásul a gyárak átállításával gyorsan le tudtak gyártani hatalmas mennyiséget, vakcinát gyártani azonban nem olyan könnyű – hívta fel a figyelmet Szunomár. Szerinte ezzel magyarázható, hogy például az Európai Unióhoz sem adták még be a vakcináik engedélykérelmét, és persze azzal, hogy még otthon is nagy az elmaradás az úgynevezett nyájimmunitás eléréséhez.
Darabszámra ugyanis hiába tartanak az USA mögött a második helyen a beoltottságban, lakosságarányosan alig 3 százalék felett járnak. Márpedig a szakértő szerint legalábbis felhördülést váltana ki a lakosság körében az, ha Kína nagy mennyiségben exportra gyártana vakcinát. Ezzel kapcsolatban elmondta azt is, hogy több kínai tanítványa is arra vár, hogy odahaza beoltsák őket, mert csak így tudnának visszatérni magyarországi tanulmányaikhoz. A kínai lakosság hozzájuk hasonlóan oltásra váró millióinak vélhetően nem tetszene, ha azt olvasnák, hogy Kína az egész világot ellátja vakcinákkal, miközben nekik nem jut.
Márpedig a gyártás nem megy olyan könnyen: egyrészt, mert a vakcináikban elölt vírus található, ami nehezíti a nagy mennyiség gyors előállítását, másrészt pedig olyan okok is nehezítik a gyártást, miszerint az oltóanyag ampullájához importálni kell az üveget – az igény megugrásának teljesítése pedig nem megy egyik napról a másikra – számolt be az Economist. A lap szerint ennek tudható be, hogy miközben a Sinovacból elméletben képesek lennének akár egymillió adag oltóanyag legyártására is naponta, ennek legjobb esetben is csak a fele teljesül.
A távlati cél mindenesetre az, hogy a Sinopharmból és a Sinovacból akár kétmilliárd darabot is készítsenek az év végére. Ha ez sikerül, akkor is mindössze a helyi lakosság 70 százalékát tudnák beoltani, mivel ezeket a vakcinákat is ugyanúgy kétszer kell beadni, mint a nyugatiak többségét.
A jótékony nagybácsi, akinek azért haszna is van a segítségből
Kína régóta úgy tekint saját magára, mint a fejlődő világ – amelybe Afrika, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika is beletartozik – egyik vezetőjére, egyfajta szócsövére, így ezeket a területeket mindig előnyben részesíti, ha valamilyen globális törekvése van – magyarázza Szunomár azt, hogy a híradások szerint leginkább ezeken a területeken jelent meg a kínai állam a vakcináival.
És van más oka is: mivel otthon viszonylag hamar sikerült visszaszorítani a vírus terjedését, olyan országokat kellett találni, ahol volt elég nagy számú beteg ahhoz, hogy a harmadik fázisú klinikai vizsgálatokat el tudják végezni. Azaz úgy tudja mélyíteni kapcsolatait ezen országokkal, hogy közben saját termékei terjesztéséhez szükséges fontos vizsgálatokat is végigviszi.
A Reuters legfrissebb összesítése szerint ezidáig 43 millió kínai vakcinát használtak világszerte, amiből 34 millió volt az otthoni használat. Az ország külügyminisztériuma pedig arról számolt be, hogy Kína 53 fejlődő ország számára nyújt „oltási segítséget”, miközben 22 országgal rendelkezik megállapodásokkal a szállításokról. A diplomácia pedig nem pihen: hétfőn például Argentínában hagyták jóvá a Sinopharm-vakcinát és állapodtak meg egymillió dózis szállításáról, a hétvégén Zimbabwe és Szenegál kapott már fejenként 200 ezer oltóanyagot, de múlt héten jelentették be azt is, hogy Kína 100 ezer vakcinát adományoz Namíbiának.
A kínai diplomáciával kapcsolatban Kusai kiemelte, hogy Európán és az USA-n kívül nem teljesítenek rosszul, hiszen sok országban azt látni, hogy az ő oltóanyagukat használják a leginkább. Afrikában például egy évtizede már ők a legbefolyásosabb nagyhatalom, így nem meglepő, hogy az oltóanyagot is Kínából szerzik be a kontinens országai. „A nyugati nagyhatalmak cserbenhagyták Afrikát, jó példa erre a korábbi gyarmattartó Franciaország, amely maszkot se szállított volt gyarmatai számára” – fogalmazott. A politikai barátságon túl minden bizonnyal gazdasági hasznot is hoznak majd ezek a lépések.
Világot hódítana Oroszország a Szputnyikkal, de épp úgy akadozik a szállítás, mint a nyugati oltásoknál
Az orosz diplomácia kihasználja, hogy akadozik a nyugati vakcinák gyártása és világszerte kilincselnek a saját termékükkel. Az egyetlen problémát jelenleg az jelentheti, hogy túl sok helyre ígérkeznek el, így nem lesz elég kapacitás mindent időben teljesíteni, vagyis épp olyan akadozással kell számolni.
Szunomár szerint Kína és a fejlődő országok kapcsolata amúgy is egyfajta sajátos 'win-win' szituáció, még ha az egyik fél a másiknál jelentősen többet is nyer: Kína jól kiaknázza a szegény országok azon nyersanyagforrásait, amiben ő maga szűkölködik, ám közben infrastruktúrát, pl. utakat, vasutakat, gyárakat építenek – vagy éppen vakcinát adományoznak –, amiből ezen országok is hasznot húzhatnak. Éppen ezért, bár sok szempontból egyet tud érteni azzal a megállapítással, miszerint Kína modernkori gyarmatosítóként jelenik meg a fejlődő térségekben, szerinte nem lehet összehasonlítani a kínai térnyerést a régi, nyugati típusú gyarmatosítással, amely valóban csak kihasználta a szegény államokat, miközben kevés esélyt adott nekik arra, hogy fejlődhessenek. „De azért Kína nem egy fejlesztési bank, alapvetően ő is a saját érdekei szerint cselekszik” – tette hozzá.
A szakértő szerint az sem meglepő, hogy az Európai Unióból először Magyarországon engedélyezték a kínai vakcinák használatát, mivel
itt a legbizalmibb a viszony az Unión belül.
És azon sem lepődött meg, hogy a kormány pár nap alatt átverte az engedélyeztetést a szakhatóságokon. „A kínaiak, ha Európába hozzák a vakcinájukat, akkor azt érthető okokból 'baráti' országokon keresztül teszik, mint például Szerbia vagy Magyarország” – magyarázta, hozzátéve, hogy ezek azok az államok, amelyek jellemzően nyitottabbak a kínai kezdeményezések iránt, s kevesebb fenntartással viszonyulnak azokhoz. Szerinte ugyanakkor meg lehet érteni azokat a kormányzatokat, köztük a magyart is, amelyek jelen helyzetben a minél több megoldási lehetőséget keresik, így nyitottak a keleti vakcinák iránt is.
Arra a kérdésre, hogy az eredetileg tervezett egymillió helyett 550 ezer vakcina érkezett, úgy reagált, vélhetően nem tudták időben legyártani a kínaiak a szert, s ez egy olyan extrém helyzetben, mint a mostani, bőven előfordulhat. Azt sem tudhatjuk pontosan, mit tartalmaz a szerződés: elképzelhető például, hogy egymilliós mennyiség csak egy keretszám volt, a gyártó pedig fenntartotta magának a jogot, hogy ezt nem feltétlenül tudja leszállítani.
Szunomár szerint előbb-utóbb valószínűleg Kína is beadja majd az EU-hoz engedélyeztetni a vakcináit, először azonban a gyártást kell felfuttatnia és persze annak is ki kell derülnie, hogy a mostani oltások mennyire hatásosak a különböző mutációkkal szemben.
Kusai Sándor viszont úgy látja, hogy Kína várhatóan nem fog megpróbálkozni vakcinái uniós elfogadtatásával. „A támadást azokra a frontszakaszokra kell koncentrálni, ahol kisebb az ellenállás” – fogalmazott ezzel kapcsolatban, hozzátéve, hogy már csak az unióval való politikai ellentét miatt sem valószínű, hogy benyújtják az engedélyeztetési kérelmüket.
Szerinte ugyanis az EU-nak akár az is érdekében állhatna, hogy hónapokig húzzák a döntést a kínai vakcinákról. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, nem véletlen, hogy Brüsszel és Moszkva hetek óta tárgyal az orosz Szputnyik V vakcina benyújtásáról: ennek oka szerinte, hogy az oroszok garanciát kérnek arra, hogy politikai megfontolásból az EU nem fog rossz véleményt mondani az oltóanyagukról, hiszen azzal igencsak aláásnák a többi országgal elérendő jövőbeli vakcinaegyezményeiket. Márpedig Kusai szerint van arra jel, hogy akár ez is történhetne, elég Ursula van der Leyen, az Európai Bizottság vezetőjének szavaira gondolni, aki azt mondta, nagyon szigorúan kell majd ellenőrizni az orosz vakcinát. És ide tartozik az is a volt kínai nagykövet szerint, amikor a Le Monde egy hónapja arról írt, az EU bizottsága pénzügyi és nem szakmai alapon döntött a vakcinákról, amikor engedélyezte a Pfizer készítményeit.
A kínaiak éppen ezért „nem teszik ki magukat a megaláztatásnak”, tudják, hogy ha benyújtják az engedélyeztetési kérelmüket, akkor esetleg csak arról kaphatnak papírt, hogy rossz a termékük – véli Kusai. Szerinte a mai világban minden szakmai döntés mögött megjelenik a politika, s ahogy az EU-ban, így volt ez itthon az OGYÉI esetében is, amikor az gyorsan engedélyezte az orosz és kínai vakcinákat. „Ezt mindenhol természetesnek veszem 30 év diplomáciai tapasztalatával, legfeljebb erkölcsileg tud néha felháborítani” – fogalmazott.
Szerinte Kínának azért érte meg, hogy egy uniós országba, azaz Magyarországra is tud szállítani vakcinát, mert
ezáltal azt tudja majd kommunikálni szerte a világban, hogy lám, az EU-ban is szükség volt a vakcinánkra, de az sem utolsó szempont, hogy elmondhatják: aki Kínával barátkozik, az számíthat a segítségre, amikor szorult helyzetbe kerül.
Természetesen a propagandán túl gazdaságilag is megéri az ilyen együttműködés, hiszen „lesznek a jövőben üzleti lehetőségek”, amik a kínai jelenlétet erősítik, ám ezek csak elhanyagolható nagyságúak, Magyarország elköteleződése az EU és a NATO iránt egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg. És hogy miért pont hazánkkal van jóban ennyire Kína? Mert Magyarország hajlandó jóban lenni Kínával – véli a szakértő.
Van még feladat
A nyugati terjeszkedést ugyanakkor az is nehezíti, hogy máig sok a feszültségforrás a két fél között: az alapvető problémát az okozza, hogy Kína fellépése egyre nagyhatalmibb, ami világszerte összecsap az USA és az EU által képviselt világrenddel.
Ezt az előző, Donald Trump vezette amerikai adminisztráció is nehezményezte, ami Joe Bidennel változhat, igaz, az új amerikai külügyminiszter Kínával kapcsolatos álláspontja sem feltétlenül tűnik sokkal puhábbnak – magyarázta Szunomár, aki szerint ez is jelzi, Kína továbbra is fenyegetést jelent az USA által fontosnak tartott értékekre. A kínaiak helyzetét az sem segíti, hogy az EU is hasonlóan gondolkodik: amíg korábban partnerségi és versenytársi viszonyról beszéltek, addig 2020-ban már „systemic rival”-ként utaltak Kínára, ami a szakértő szerint azt jelzi, Kína már több mint pusztán versenytárs, illetve azt is jelzi, hogy rendszerszintűek a különbségek.
Az ütközőpontokat továbbra is a gazdasági reláció nehézségei adják, miszerint például továbbra sincs viszonosság a Nyugat és Kína között: a piacra jutás lehetőségei például meglehetősen korlátozottak a nyugati cégek számára az ázsiai óriás piacán. Fontos pont a fenntartható fejlődés kérdésköre is: bár Kína számos eredményt tud felmutatni ezen a téren, például a szénfelhasználás visszafogása tekintetében, a fejlett világ még mindig azt látja, hogy az ország a világ legnagyobb kibocsátója.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
