"Abszolút mértékben szükség volt egy stratégiára, hogy megakadályozzuk a tagállamok nacionalista vakcinapolitikáját" – emlékszik vissza a 2020-as helyzetre Anne Boucher, aki egészen októberig az Európai Bizottság egészségügyi főigazgatója volt. "Közös vakcinapolitikát akartunk, mert feltételeztük, hogy az EU kisebb tagállamai a piacon nem jutnának könnyen az oltóanyaghoz."

A remek ötletet hosszantartó egyeztetés követte, miközben a vetélytársak, az USA és Nagy-Britannia megkezdték a szerződések megkötését a gyógyszergyárakkal – írja a Le Monde. Négyes csapat jött létre Brüsszelben, hogy megküzdjön az amerikai konkurenciával: Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia együtt döntöttek arról, hogy az AstraZenecával állapodnak meg, mert akkoriban ez tűnt a legígéretesebb vakcinának.

Az sem volt mellékes, hogy az AstraZeneca főnöke francia, Paul Soriot. A cég franciaországi gyára a második legfontosabb a brit után. Németországban, Olaszországban és Hollandiában is működik az AstraZeneca vagyis ez volt "a leginkább európai vakcina".

Csakhogy a tudományos szakértők a kétségeiket hangsúlyozták mondván az AstraZeneca vakcina alapja olyan immunreakciókat okozhat, melyek lényegesen csökkenthetik az oltóanyag hatékonyságát. Júniusban alakult egy tudományos bizottság Brüsszelben, amelynek feladata a különböző vakcinák vizsgálata volt. Mind a mai napig egyetlenegy dokumentumot sem tettek közzé a folyamatról. A lobbik tevékenységét vizsgáló Corporate Europe Observatory emiatt panasszal élt – így kezdte meg a brüsszeli bizottság az információk csöpögtetését a CureVac és az AstraZeneca esetében.

2,1 milliárd eurós vakcinaalap

Alig alakult meg a tudományos bizottság, az Európai Bizottság bejelentette a közös stratégiát és az előszerződést az AstraZenecával 300 millió vakcinára. Augusztusban a szerződést is megkötötték, és 336 millió eurót ki is utaltak az AstraZenecának gyártási költségekre. Egy vakcina 1,78 euróba került.

Messze ez a legolcsóbb a Covid–19-oltóanyagok közül, a Pfizerét 12 euróért, a Modernáét 14,83 euróért szerezték meg a Le Monde információi szerint. Ki tárgyalt? Az Európai Bizottságot az olasz Sandra Gallina (Boucher utóda) és az osztrák Clemens Martin Auer képviselte. Rajtuk kivül hét uniós tagállam emberei vettek részt a tárgyalásokon: a korábban említett négyekhez csatlakozott Spanyolország, Svédország és Lengyelország. Belgium érdekes módon nem, pedig ez az ország Európa legnagyobb vakcinaexportőre.

A franciák a Sanofit támogatták, amely el is nyerte a második szerződést, noha az eredményei egyáltalán nem voltak meggyőzőek. Végül aztán a Sanofi kénytelen volt közölni: vakcinakísérlete nem járt eredménnyel, és felajánlotta azt, hogy a Pfizer oltóanyagát fogja gyártani.

Miért csak a legvégén szerződött a brüsszeli bizottság a legtöbbet ígérő vakcinák gyártóival?

Az amerikai Modernával csak novemberben kötöttek előszerződést, és akkor is csak kis mennyiségben. A Moderna francia igazgatója meg is mondta, hogy miért: "az EU a tétjét az európai gyógyszergyárakra tette. Teljesen értelmetlen döntés volt olyan keveset rendelni a Moderna oltóanyagból, miközben tudták: a Sanofi és a CureVac le van maradva."

A Pfizer–Biontech-vakcinával kapcsolatban a tudományos bizottság kétségeket táplált, és ezért csak novemberben szerződtek velük. 200+100 millió vakcináról szól a szerződés, noha mind ők, mind pedig a Moderna többet is tudtak volna vállalni. "Néhány fejlett országban a kormány két héttel a tárgyalás megkezdése után aláírta a szerződést és hamarosan jöttek az utalások. Tudtunk nyersanyagot vásárolni. Ehhez képest az EU-val tavasszal kezdtem el tárgyalni, és csak novemberben lett belőle szerződés" – panaszkodott a L'Express című párizsi lapnak Stephane Bancel, a Moderna vezérigazgatója.