Joe Rogan nem csak egy ámokfutó, de egy generáció hangja is, aki a maga képére formálja a médiát
Sorra hagyják el a zenészek a Spotify-t, mert a podcastkirály műsorából egyre sűrűbben árad a Covid-ügyi dezinformáció. De a standupos ketrecharc-kommentátor Joe Rogan nem ma kezdte a bajkeverést, évek óta veszik elő transzfób, rasszista és más szélsőséges nézetek terjesztéséért, miközben ő váltig állítja, hogy nem akar rosszat, csak meg akar szólaltatni olyanokat is, akik kiszorultak a mainstream médiából. Sokaknak így ő a szólásszabadság bajnoka, a visszásságok ellenére rajongótábora egyre nő, és úgy tűnik, a médiafogyasztási szokások változása is az ő kezére játszik.
Egy hete újra Joe Roganről meg a podcastjáról szólnak a hírek. Az MMA-kommentátor/standupos The Joe Rogan Experience (JRE) című műsorának oltásellenes szólamai miatt múlt héten Neil Young és Joni Mitchell is töröltette a zenéit a Spotify-ról, akiket aztán további előadók és médiaszemélyiségek követtek, mondván, vagy ők, vagy Rogan. A tiltakozásba még James Blunt is beszállt, aki azzal fenyegetőzött Twitteren, hogy ha a streamingszolgáltató nem penderíti ki a podcast-házigazdát, akkor ő kiad egy új számot. A szituáció persze Blunt idétlenkedésével együtt sem vicc, a podcast működése jelen formájában komoly járványügyi kockázatot jelenthet.
A JRE-t a már akkor is álláshalmozó Rogan 2009-ben még tét nélküli ökörködésként indította el, a koncepció lényegében a következő volt: meghívom a kis stúdiómba a haverokat, kiteszem a mikrofont, beszívunk, elkezdünk dumálni, és meglátjuk, mi lesz. Tizenhárom évvel és több mint 1700 epizóddal később a lényegi részek továbbra is változatlanok maradtak, a műsor tétjei viszont a semmiből az égig nőttek.
A sokáig a YouTube-on növekvő show havi átlagos letöltésszámát maga Rogan már 2019-ben is 190 millióra tette, így nem csoda, hogy a következő év tavaszán rárepült a Spotify, és sajtóhírek szerint 100 millió dollár körüli összegért megvásárolta az exkluzív streamelési jogait. És a vállalatnak pusztán a számok felől nézve pofonegyszerű volt döntenie a Neil Young-Joe Rogan dilemmában: míg a veterán zenész munkássága havonta nagyjából 6 millió hallgatót vonzott az oldalon, addig a JRE egyetlen epizódja ennek majdnem a dupláját hozza a nagyjából 11 milliós letöltésével. Ennyien hallgatják az egyes interjúkból harsogó járványügyi dezinformációt.
Az egyik frissebb ügy, ami kiverte a biztosítékot, Robert Malone szerepeltetése volt a szilveszteri epizódban. Malone egyrészt az mRNS vakcinaszerkesztési technológia egyik kifejlesztője, másrészt Covid-ügyi félretájékoztatás miatt Twitter-tiltólistás személy. Malone Rogannél sem tett mást, mint súlyosbította a hallgatók bizalmatlanságát a koronavírus-oltással és az egészségügyi intézményekkel szemben. Arról beszélt, hogy illegális dolog a be nem oltottakkal szemben korlátozásokat bevezetni, ezért az USA kormánya túllépett a hatáskörén, aztán elismételte azt az alaptalan híresztelést is, mely szerint a kórházak pénzt kapnak azért, hogy olyan haláleseteket is a Covidnak írjanak fel, melyeknek a vírushoz semmi köze. Azt is hozzáfűzte még: a világ vezetői “hipnotizálták” a tömegeket, hogy azok támogassák a vakcinákat, és a helyzetet a ’30-as évek náci Németországában uralkodó körülményekhez hasonlította. A műsort olyan aggasztónak látták, hogy 270 egészségügyi szakértő közös, nyílt levelében tiltakozott a benne elhangzott álhírek ellen, de a Spotify-jal szintén együttműködő Harry herceg és Meghan hercegné is felemelte a hangját a veszélyes félretájékoztatás miatt.
Nem ez volt Rogan első olyan adása, amivel komolyan belecsúszott a járványügyi dezinformációba vagy indulatkeltésbe. Egy tavaly áprilisi epizódban azt mondta, hogy szerinte ugyan “többnyire biztonságosak” a Covid elleni vakcinák, de ha egy fiatal és egészséges ember nekiszegezné a kérdést, hogy beoltassa-e magát, egyértelmű nemmel válaszolna. Ez a fél vállról odavetett pár mondat akkora felhördülést keltett az akkor még az oltási program első szakaszával küzdő USA-ban, hogy a műsorvezető rögtön elnézést is kért érte, kifejtette, hogy ő csak egy barom, és nem rá kell hallgatni, hanem a szakértőkre.
Egy másik esetben olyan videót osztott meg az Instagramján, mely képanyagát a készítője Rogan egyik monológjára vágta rá. A műsorvezető a videóban azon aggódott, hogy a vakcina-igazolványok és az oltatlanokkal szemben bevezetett korlátozások egyenes utat jelenthetnek az autokrácia felé – közben a váltakozó képsorok amerikai zászlót, szárnyaló sast, Jézust, majd zsidó gettókat és masírozó nácikat mutatnak.
A másik mostani Rogan-sláger miatt nem zenészek és egészségügyisek, hanem klímaszakértők akadtak ki. Egy januári epizódban Jordan Peterson volt a vendég. A pszichológus-influenszer egy rendkívül zavaros monológban kifejtette, hogy szerinte a klímamodellek használhatatlanok, mert az éghajlat túl bonyolult dolog ahhoz, hogy modellezni lehessen, sőt az egész eszmefuttatását azzal kezdte, hogy “nincs olyan, hogy éghajlat, oké?”. Erre reagálva egy sor klímaszakértő húzta le a műsort, Petersont egyikük “megdöbbentően tudatlannak” nevezte, de volt olyan tudós is, aki “értelmetlen szósalátának” titulálta az egész epizódot. Pár nappal az adás után Peterson közölte, hogy az információit egy klímaváltozás-tagadótól vette, akit egyébként az Exxon olajóriás pénzel.
Mikrofonállvány Joe
Ezek a balhék csak két témakört érintenek, de a Joe Rogan Experiece évek óta szállítja a megütközést keltő beszélgetéseket és megmondásokat. Maga a műsor a klasszikus, beszélgetős podcast-formátumot követi, két-három-négy órás maratoni diskurálások utólagos szerkesztések nélkül. Meghívottjai többnyire stand-upos haverok, sportolók – de volt már nála Nobel-díjas szaktekintély is. A vendégek egy nagyobb csoportját teszik ki ugyanakkor a szélsőséges nézeteik miatt a fősodorból kiszorult tudósok, szakértők, szerzők – lényegében bárki, csak a mainstream tartsa veszélyesnek, mert ettől lesz Rogan számára valaki igazán érdekes. A témák is ennek megfelelően kavarognak a sport, a pszichedelikus drogok, a hatalom vs. kisember meccsek, a tömegmanipuláció, a média visszásságai, a politikai korrektség átkozása, mindenféle tudomány és áltudomány között, és persze nem maradhatnak ki közülük a konteók sem.
Utóbbiaknak Rogan akkora rajongója, hogy már háromszor is szerepelt nála az alt-rightosok vöröslő fejjel ordibáló konteópápája, Alex Jones. Az Info Wars egykori műsorvezetőjének már az első kettő fellépése is aggályosnak mondható, de harmadszorra akkor jelent meg Rogan stúdiójában, amikor már minden nagy közösségi platformról letiltották, mert korábban azt terjesztette, hogy a Sandy Hook iskolai mészárlás hoax volt, az áldozatokat pedig színészek alakították – mire Jones rajongói megkeresték és elkezdték zaklatni az áldozatok családját.
Az azóta már szétperelt Jones harmadik fellépése azért is keltett megütközést, mert az őt letiltó felületek között a Spotify is ott volt, és bár a tiltás csak arra vonatkozott, hogy saját csatornát, illetve műsort nem indíthat, arra nem, hogy más műsorában nem vendégeskedhet, érthető okokból már ezért elővették a streamingszolgáltatót. Melynek vezérigazgatója, Daniel Ek akkor is csak mosta a kezét: nem akarnak beleszólni egyetlen alkotó munkájába se.
Rogant rengeteg kritika éri azért is, mert teret enged súlyosan transzfób megnyilvánulásoknak. Egy 2020. szeptemberi adásban Douglas Murray-jel, a Spectator című brit konzervatív magazin szerkesztőjével beszélgetett, aki azt mondta, hogy szerinte a transz emberek elfogadása olyasmi, ami “birodalmak végét” jelenti. Mert hogy a történelem során minden birodalom végnapjaiban az emberek egyre jobban belefolynak “a szexuális fuliditásba, a hermafroditákba, és így tovább.” És szerinte a “transz-ügyek” annak a jelei, hogy a dolgok elkezdtek szétesni. Rogan mindezt annyival reagálta le, hogy “lenyűgöző.” Vendégül látta Abigail Shriert, egy transzfób könyv szerzőjét is, akivel tudtukon kívül, de a magyar kormánnyal teljes egyetértésben arról beszélgettek, hogy szerintük a tömegmédia nyomást gyakorol a gyerekekre, hogy nemet váltsanak. Hogy Rogan kritika nélkül teret ad ilyen transzfób megnyilvánulásoknak, a hírek szerint odáig vezettek, hogy a Spotifynak válságtanácskozást kellett összehívni a dolgozókkal, mert többük teljesen kiakadt a JRE-ben elhangzottak miatt.
Rogan a transzgender emberekhez fűződő, minimum ellentmondásos viszonya egyébként egy érvényes vitából kikelve lett ilyenné, ő ugyanis elmondása szerint azt se tudta, mi ez az egész, amíg tudomást nem szerzett arról, hogy egy férfiként született és akként felnőtt személy nemet váltott, és egy női ketrecharc-ligában kezdett el verekedni. Nem kell ahhoz Rogan-szinten MMA-szakértőnek lenni, hogy belássuk, küzdősportokban a születési nemből fakadó esetleges fizikai előnyök sokkal komolyabb következményekkel járhatnak annál, mint hogy ki nyer és ki veszít az adott meccsen. Viszont a fentebb kiemelt podcast-epizódok miatt hiába állítja magáról újra és újra, hogy nem transzfób, az érintetteket ez nem győzi meg, és az sem segít a helyzetén, hogy egyébként más genderügyeket, például a melegházasságot, kifejezetten támogat.
A hülyeség egyedül is megy
Ami Rogan podcastját megkülönbözteti a többi szélsőséges, összeesküvés-elméletes műsorfolyamtól az az, hogy bár ő van a középpontban, az esetek többségében nem kinyilatkoztat, hanem kérdez, és a dezinformálás és paranoia-hintés javát meghagyja a vendégeinek. És Rogan kiváló házigazda, szinte minden megmondást kritikus visszakérdezés nélkül hagy, ellenben nagyon tud bólogatni és rácsodálkozni. Olykor azonban ő maga is belehülyül a saját mániáiba. Egy 2020-as adásban például ő maga állított be tényként egy összeesküvés-elméletet, mely szerint az akkoriban pusztító oregoni erdőtüzeket szélsőbalos aktivisták gyújtották. Nem sokkal később a tudtára hozták, hogy ez egy szélsőjobbos konteó, így aztán jöhetett az újabb, menetrendszerű bocsánatkérés.
Tavaly decemberben pedig sikerült átverésnek titulálnia egy szélsőjobbos csoport utcai vonulásáról lőtt videót. Azzal érvelt a masírozás megrendezettsége mellett, hogy a felvételen a férfiak “túl jó formában vannak, túl soványak,” illetve “nincs az az isten, hogy ezek a kibaszott idióták ilyen rendezettek legyenek”, úgyhogy végül is arra jutott, hogy a felvonulás mögött valójában az FBI áll. A fajvédő felvonulás valós volt, de maga a prezentálása tényleg átverés, mert a videó nem ott és nem akkor készült, mint azt a megosztója állította. A képsorra ráállított tényellenőrzők arra viszont kevéssé meglepő módon nem találtak bizonyítékot, hogy FBI-ügynökök öltöztek volna be szélsőjobbosnak.
A Spotifyról újonnan kivonultak közül az egyik előadó nem a Covid-dezinformációt, hanem Rogan a rasszokkal kapcsolatos szóhasználatát nevezte meg válóoknak. És valóban, noha Rogan nem rasszista, kicsúsznak a száján keményen rasszista mondatok is. Egy 2013-as epizódban arról sztorizott, hogy a barátaival elment megnézni a Majmok bolygóját, de a taxis egy fekete negyedben tette ki őket. Persze be voltak tépve, így amikor beléptek a moziba, akkor döbbentek csak rá, hogy “már a majmok bolygóján vannak.” Rögtön ezután észbe is kapott, maga mondta ki, hogy ez rasszista dolog volt, és bocsánatot kért érte. A továbbiakban pedig arról magyarázott, hogy egy teljesen fekete közönség soraiban az egyedüli fehérként esett le neki, miért mondják, hogy a feketék nem kapnak elég teret Hollywoodban, miután a film előtt levetített összes előzetesben fehér emberek beszéltek fehér emberek problémáiról. Ebből az esetből pont az látszik, hogy ő igazából jót akart, csak bespanglizott, elcseszte, és visszafelé sült el az egész.
A Spotifyról a JRE-műsorvezető rasszista szóhasználata miatt kivonult India Arie énekesnő pedig a lelépése magyarázataként néhány napja olyan videómontázst osztott meg, melyen Rogan a show különböző epizódjaiból kiragadva egymás után huszonnégyszer használja a feketékre nézve legsértőbb kifejezést. Az előadó kiemeli, hogy tudja, kontextusukból kiragadott n-bombák ezek, de szerinte Rogannek ezt a szót semmilyen szövegösszefüggésben nem szabadna használnia, soha. Meg is született az újabb bocsánatkérés a műsorvezetőtől, melyben arról beszél, hogy soha semmit ennyire nem szégyellt és nem bánt még, mint azt, amiről ez a videómontázs tanúskodik, illetve ő is elmondja, hogy kontextusból kiragadott n-ezések, de valóban, sohasem szabadott volna kimondania, és jó ideje már nem is teszi, semmilyen körülmények között.
A Jordan Peterson-adás feketeségről szóló fejtegetésére is leginkább a fű lehet az egyetlen logikus magyarázat. Hogy mi a gond ezzel a teljesen blőd és szükségtelen morfondírozással arról, hogy miért nevezzük feketének azt is, akinek a bőre csak barna, arra Trevor Noah humorista mutatott rá a saját szkeccsében.
A fentiekből az tűnhet ki, hogy a Joe Rogan Expreience egy fortyogó fekete lyuk, ami minden fényt és értelmet kiszív az életből, de ez nem igaz. Rogan simulékonysága miatt minden epizód az aktuális vendégen múlik, akik siettetés és konfrontáció híján sokkal jobban megnyílnak neki, mint egy klasszikus interjúban tennék, és olyan témákra, problémákra is felhívják a figyelmet, melyekből leépülés helyett épülni lehet.
Elon Musk például nemcsak a műsor legvirálisabb pillanatát szolgáltatta, amikor beleszívott Rogan spanglijába, de a gyerekkoráról is mesélt. Elmondta, mennyire boldogtalan volt, hogy 5-6 éves korában azt gondolta, őrült, és be fogják zárni egy diliházba, mert “szétrobban az agya az ötletektől.” Tyson Fury nehézsúlyú bokszvilágbajnok részletesen beszámolt egykori mélyrepüléséről, mely során évekig tartó alkohol- és drogfüggőségbe csúszott, depresszióval diagnosztizálták, és megállapították, hogy szuicid hajlamai miatt állandó felügyeletre van szüksége – aztán kifejtette, hogy jött ki a gödörből. Alex Honnold pedig nemcsak arról beszélt, hogy milyen kötélbiztosítás nélkül megmászni egy 900 méter magas sziklafalat, hanem arról is, hogy milyen fontos neki a környezetvédelem és a hátrányos helyzetű közösségek segítése. Ezek a kiragadott beszélgetések olyan témákban mélyednek el – a mentális egészségről való párbeszéd fontossága, társadalmi felelősségvállalás – melyekkel a podcast törzsközönsége nem feltétlenül foglalkozik, pedig lehet, hogy nekik van rá a legnagyobb szüksége. A rajongók szinte teljes egészét ugyanis férfiak adják, és az eddig leírtak már jól körül is rajzolhatták, hogy milyenek.
Joe, a bro
Rogan személyiségének a lényege nagyon leegyszerűsítve úgy foglalható össze, hogy ő azoknak a többségében fiatal férfiaknak a kedvence, akiknek sikerült félreértelmezniük a Harcosok klubját. A küzdősportok, drogok és konteók imádata mellett óriási szenvedélye a vadászat is, amit ráadásul nem a semjéni háziszarvast lelövős, és azt helikopterrel elszállítós módon, hanem a lehető legmaszkulinabban űz, íjjal és nyíllal. Mint olyan sok más standupos, ő is gyűlöli a politikai korrektséget, és tavaly májusban még azt sem átallotta mondani, hogy manapság már sohasem lehetsz eléggé woke, és “végül is el fogunk jutni oda, hogy a fehér, hetero férfiaknak nem lesz szabad megszólalniuk.” Nem csoda, hogy imádják a tetkós, gyúrós, Nascar-rajongó csoportok, akik közül iránymutatóként emelkedik ki azzal, hogy a világon minden érdekli, és folyamatosan az önfejlesztés fontosságát sulykolja – de közben egyre szkeptikusabb a mainstream médiával és “az elittel” szemben is.
A sajtóval szembeni gyanakvásának táplálásában pedig maga a sajtó sem vétlen. Amikor például tavaly szeptemberben Rogan instavideós bejelentkezése alapján a CNN beszámolt arról, hogy a férfi covidos lett, a híradójukban közölt videórészlet az eredetivel szemben betegesen sárgás színűnek mutatta Rogant, ami mellett ő sem ment el fakenewsozás nélkül. Az AFP tényellenőrei ugyanakkor nem találtak semmit, ami arra utalt volna, hogy a csatorna manipulálta volna a felvételt, de ez aligha alkalmas arra, hogy visszaállítson olyan bizalmat, ami eleve nem is volt meg. De Rogan arra is rámutatott, hogy az amerikai mainstream média sokkal részletesebben foglalkozott a Brett Kavanaugh republikánus legfelsőbb bíra ellen felmerült szexuális zaklatási vádakkal, mint tette azt a Joe Biden ellen felmerültekkel. Az ilyesmik végképp bebetonozzák hősi státuszát jobbos követői körében.
De hogy ne legyen ilyen egyszerű a képlet, Donald Trumpot például végig idiótázta, saját bevallása szerint világéletében a demokratákra szavazott, sőt a legutóbbi választási kampányban határozottan kiállt a baloldal legbaloldalibb szélén ácsorgó Bernie Sanders mellett. És még ez sem minden, a 2016-os kampányban annyira utálta Trumpot és Hillary Clintont is – akit egy netflixes stand-up filmjében úgy írt le, mint egy “hazug, idős hölgy, aki sokszor ájul el” – hogy arról tweetelt, ideje megtörni a kétpártiságot, és Gary Johnson libertárius jelölt mellett tette le a garast. Az ilyen eltévelyedéseket azonban a legkonzervatívabb rajongók is simán megbocsátják neki, mert úgy tűnik, szemükben ő a klasszikusnak mondott férfias értékek egyik utolsó zászlóvivője.
És ő maga van a leginkább tisztában azzal, hogy azért ennyire sikeres, mert egy egyre mellőzöttebb piac igényeit szolgálja ki. Amikor a hirdetésszervezői meghökkenve látták, mekkora a követőtáborában a férfiak túlsúlya, akkor a komikus saját elbeszélése szerint azzal válaszolt nekik, hogy “azért, mert a férfiakat senki sem képviseli.” Egyébként ezt a túlsúlyt Rogan “valami 94 százalékra” tette, de azért vélhetőleg túlzott kicsit, a hatás kedvéért.
Amíg ennyi pénzt hoz, mondhat bármit
Amikor Rogan és a Spotify megkötötték a gigaüzletet, a vállalat még tett egy gesztust a tiszta lelkiismeret felé, és csendben gyomlált egyet a podcast addigi kínálatán. Eltávolították a 42 legrázósabb epizódot, így náluk már nem lehetett visszahallgatni, mit mondott Rogannek például Milo Yiannopoulos, a pizzagate-konteós David Seaman, a szélsőjobbos Proud Boys csoportot (és sokkal régebben a Vice magazint) megalapító Gavin McInnes, de Alex Jones 2020 előtti vendégszerepléseit sem vették át. Rogan erre azzal reagált, hogy neki aztán mindegy.
A már direktben a Spotify-ra gyártott JRE-epizódok esetében ilyen gyomlálás egészen mostanáig nem történt, hiába volt ennek a korszaknak az egyik első (már megint visszatérő) vendége a cikk elején már említett, tiltólistás Alex Jones. Most hétvégén azonban egyes híradások szerint 70, mások szerint 113 epizódot töröltek, de nem a járványügyi dezinformációs panaszok miatt, hiszen az eltávolított részek között volt 2010-es is, ami kilenc évvel előzte meg a Covid-19-et. Ehelyett feltehetőleg az összeset a fentebb már említett n-szó miatt szedték le.
A még így is jelentősnek mondható passzivitást a további számok csak még inkább megmagyarázzák: már a két fél szerződésének bejelentésekor brutálisan meglódult a Spotify szekere, a piaci kapitalizációs értéke 23 perc leforgása alatt 1,7 milliárd dollárral nőtt. A vállalat pedig a Rogan-szerződés előtt 144 millió előfizetőt jelentett, másfél évvel később már 172 milliót. Persze valószínűleg nem az összes új feliratkozót Rogan hozta, de minden bizonnyal óriási szerepe volt a fizetős ügyfelek számának növelésében. Szerdán a Spotify újabb válságtanácskozást tartott Rogan miatt, melyen Daniel Ek azt mondta, a JRE 93 piacon is az első számú show. A Wall Street Journal a helyzetre rálátó forrása szerint pedig a JRE a tavalyi év minden egyes hónapjában a leghallgatottabb podcast volt 30 országban. Ugyanezen forrás szerint Rogan hallgatónak száma 75 százalékkal nőtt meg 2020 szeptembere és 2021 decembere között.
Rogan tehát a sorban kivonuló zenészekkel együtt is egyelőre érinthetetlennek tűnik, és egyáltalán nem biztos, hogy az általa okozott problémák eltűnnének, ha a Spotify valami csoda folytán úgy döntene, hogy a pénz helyett a, khm, tiszta lelkiismeretet választja, és megválik a podcastertől. A Spotify itt csak a terítő felület, a JRE teljes egészében Rogané. Tehát, ha a streamelős vállalat kirúgná a médiszemélyiséget, azzal a show simán folytatódna másutt, és potenciálisan még nagyobbra is nőne, fejtegette a Guardiannek a Syracuse University médiatanszékének professzora.
Haszonszerzés céljából elkövetett identitásválság
De kirúgásról egyelőre amúgy sincs szó. Daniel Ek Spotify-vezérigazgató folyamatosan védi Rogant, és már két évvel ezelőtt is kifejtette, hogy ők azt akarják, az alkotók alkossanak, a Spotify pedig semmilyen szinten sem akar beleszólni abba, hogy mit mondjanak. Ez a mosom kezem hozzáállás a nyilvánvaló anyagi megfontolásból fakad, de ezt ők is úgy akarják eladni, mint az összes többi, hasonló cipőben járó bigtech-cég: mindenhol hangoztatják, hogy a sima publikációs platformként tekintenek magukra.
Mindenki más pedig egyre inkább úgy tekint rájuk, mint médiacégre, mint ahogy a Facebookot sem kezeli már senki sima közösségi oldalként, bármennyire is ezzel védekezik Mark Zuckerberg, amikor a szemére vetik, hogy a hirdetési pénzek lefölözésével kivérezteti az online lapokat. Ezen vállalatok kritikusai egyebek mellett azt is hangoztatják, hogy médiacégként nagyobb felelősséget kell, hogy vállaljanak a náluk megjelenő tartalmakért. A Spotify pedig bizonyos szemszögből még a Facebooknál is médiacégebb. Van ugyanis egy fontos különbség a közösségimédia-óriás és a Spotify között, mint arra a Recode techújságírója rámutat. Míg a többi social felület úgy keres pénzt a megjelenített médiatartalmakon, hogy azokért cserébe jellemzően nem ad pénzt, addig a zeneszolgáltató közvetlenül fizetett Rogannak a műsora exkluzív sugárzási jogaiért, sőt, a vállalat maga is jelentette, hogy a podcast-terítés 2021-ben az előző évhez képest 40 százalékkal dobta meg a reklámbevételeit is – márpedig a podcast-pénzek javát a JRE hozza.
Dögunalmas újságírók vs. ezek a mai fiatalok
Hogy a Spotify a sima zenestreamelés mellett megnyitotta a podcast-csapot is, amögött a Guardian zeneipari újságírója szerint az az üzleti megfontolás áll, hogy a podcasthallgatás egészen másfajta, és potenciálisan sokkal több pénzt generáló tartalomfogyasztási szokásokat alakít ki az előfizetőkben. Míg a különböző zenei előadók új megjelenései között akár évek is eltelhetnek, addig a podcasterek ennél sokkal sűrűbben jelentkeznek. Jellemzően legalább heti egy új epizódot tesznek közzé, ez a gyakoriság és kiszámíthatóság pedig sokkal erősebb fogyasztói lojalitást alakít ki, ami sokkal inkább pénzre váltható. Rogannél meg majdnem minden napra jut egy újabb beszélgetés.
De amögött, hogy a Spotify ragaszkodik az aranytojást tojó harci kakasához, nem feltétlenül csak a már most befolyó pénzek lehetnek, hanem az is, hogy felismerték: erre halad a világ médiafogyasztása. 2020 májusában, a New York Times-nak adott interjújában Rogan maga adta a megfejtést: túl töredezett már a világ figyelme, és nagyon nehéz az embereket, pláne a fiatal korosztályt rávenni arra, hogy gigahosszú cikkeket olvasson el. Rámutatott, hogy ugyan senki se gondolta volna korábban, hogy ez lesz, de ma már az emberek életmódjához kell szabni a médiatermékeket. Mert mindenki mindig elfoglalt, és egyszerre ezer dolgot csinál, elmélyedésre már senkinek sincs ideje, viszont az ébren töltött órák jó része mégis üres percekkel megy el. Ezeket megtöltésére pedig a podcast az egyik legjobb eszköz: különösebb agymunka nem kell hozzá, akkor hallgatod, amikor amúgy valamit mást csinálsz. Nem csoda, hogy zenehallgatás helyett egyre többen streamelnek epizódokat például futás, vezetés, kutyasétáltatás közben. Rogan a Times-nak arról is beszélt az interjúban, hogy a podcastolás improvizálás, a polírozottság ellentéte, és pont ezért sokkal jobban el is találja az embereket.
Hasonló megfejtést adott a Rogan-sikerre Bob Lefsetz kultúrkritikus is. Ő hírlevelében már egyenesen azt írta, hogy fiatalok már nem bajlódnak újságolvasással, és soha nem is fognak, őket már máshogy érik el. Úgy tűnik, a számok őt igazolják. Az Attest 2021-es médiafogyasztási jelentése szerint ugyanis az USA teljes dolgozó korú lakosságának már 55,9 százaléka hallgat podcastokat, ami 7,2 százalékos növekedés az egy évvel azelőtti állapothoz képest. Köztük a 18-24 éves korosztály 11 százaléka pedig napi szintű podcast-fogyasztó, miközben print napilapot már csak 16 százalékuk forgat. 22 százalékuk azért látogat híroldalakat, de ez sem tűnik túl acélos számnak.
Lefsetz egy másik fontos különbségre is rámutatott, mely a közösségimédiás sztárok és a klasszikus újságírók között feszül. Szerinte az előbbiek pontosan tudják, hogyan kell sztorizni, és azt, hogy minden a prezentáción múlik, miközben amit az újságírók gyártanak, azok között ott vannak “minden idők legunalmasabb szövegei is.”
Rogan hétfőn reggel maga is megszólalt a Neil Young-ügyről, és az Instagramon leadott közel 10 perces videója tökéletesen illusztrálta, mire gondolt Lefsetz. A videójában először elmagyarázza, miért hívta meg az aktuálisan kritizált, álhíreket terjesztő vendégeket (mert kíváncsi a mainstreamtől eltérő álláspontokra), majd elmondja, hogy a jövőben, ha ilyen lesz, akkor rögtön utána meghív a mainstream álláspontot képviselő szakértőket is.
Aztán azzal folytatja, hogy nem haragszik Neil Youngra, sőt maga is nagy rajongó. És elmesél egy sztorit, mely szerint 19 éves korában alulfizetett biztonsági őrként dolgozott egy szabadtéri színpados szórakozóhelyen valahol Massachusettsben, és az utolsó munkanapján pont Neil Young koncertezett. A rajongók teljesen megvadultak, felgyújtották a helyet, és óriási bunyó kerekedett. Ő meg úgy volt vele, hogy ez már nem az ő baja, inkább fel se vette az utolsó napi fizetését, kislisszolt, és hazafelé a kocsiban, már szabad emberként a Rockin’ in the Free World-öt énekelgette.
Hatásos videó, nagyjából mindegy is, mivel kezdődik, mert a végén az ember önkéntelenül is együtt vigyorog a nosztalgiázó Rogannel. Hogy erre reagálnak-e jobban a fiatalok vagy egy pr-ügynökség által csiszolt bocsánatkérő közleményre, arra a kérdésre egyértelműnek tűnik a válasz.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
