"A fenntartható életmód túlzottan tudományosan hangozhat a mindennapi életben, ezért helyette a kislábnyomos életmód kifejezést használjuk, ezzel utalva az ökolábnyomra, ami a környezeti hatásunkat összefoglaló indikátor” – mondta el a hvg.hu-nak Vadovics Edina, a GreenDependent egyik alapítója, kutató, környezetvédelmi menedzser, tréner.

Vadovics Edina

Facebook / Greendependent

Mint mondja, az ökológiai lábnyom azt jelzi, mekkora ökológiailag produktív terület szükséges fejenként az életmódunk fenntartásához. “Ehhez jelenleg a magyaroknak átlagosan 3,9 hektár területre van szükségük. Ezzel szemben, ha fenntartható életmódot folytatnánk, csupán 2,6 hektár elég lenne.”

Az átlagos magyar életmódhoz köthető karbonlábnyom összetétele (totál szén-dioxid) hektárban a következő:

• termékek, szolgáltatások 0,69 (14%)
• élelmiszerfogyasztás 0,91 (19%)
• mobilitás/közlekedés 1,50 (31%)
• lakhatás, energiafogyasztás 1,75 (36%)

Ebből fakadóan leginkább akkor volna fontos átgondolnunk a “másfélfokos” szempontokat, amikor épp új otthont keresünk, ugyanis ezzel alapvetően meghatározhatjuk, hogy mennyire lesz könnyű vagy nehéz az életmódot folytatni. “Először is azt nézzük meg, hogy milyen energetikai tulajdonságai lesznek otthonunknak. Másodszor, hogy milyen messze lesz munkahelyünktől, az iskoláktól stb., illetve van-e tömegközlekedési, kerékpározási lehetőség. Harmadszor pedig, hogy van-e a környéken helyi élelmiszer beszerzési vagy akár termesztési lehetőség. Ha jól választunk, eleve közelebb kerülhetünk a másfélfokos célhoz” - mondja Vadovics Edina.

Pixabay

A házaspár életében korábban a Pécelről a budapesti munkahelyre bejárás jelentett nagyobb fejfájást. “Nagyon sokáig tömegközlekedést használtunk, de ez annyira nehéz lett, mert többször nem fértünk fel a vonatra, így inkább autóra váltottunk.” Emiatt azonban rosszul érezték magukat, így férjével közelebb költöztek a munkahelyükhöz, illetve közelebbi munkahelyet kerestek. Ma már gyalog vagy biciklivel járnak az irodába, illetve otthonról is dolgoznak.

Ahogy meséli, a kislábnyomos életmódra való áttérés

egy folyamatos tanulási folyamat, nem egyik napról a másikra történik.

Sok mindent hozott otthonról is, már gyerekkorában megtanulta például a komposztálást, a biokertészkedést, a szelektív gyűjtést, a biciklizést, és ezek használata számára természetes volt. Később, férjével, Kristóffal önkénteskedtek a zöld, fenntartható életmód kapcsán itthon és külföldön is, így egy idő után az egész életüket meghatározta ez a fajta szemléletmód: például így kerestek munkát, lakhelyet is. Később pedig a gondolkodásmód mentén hozták létre a GreenDependent Egyesületet, majd alapították meg társaikkal a GreenDependent Intézetet. “Egy 8-10 fős baráti társaságban különböző területeken dolgoztunk, volt köztünk például tanár, építész, közgazdász, és szerettünk volna egy olyan közösséget létrehozni, ahol ötvözni tudjuk a tudásunkat, és olyan témával tudunk foglalkozni, amiben hiszünk." A szervezet igyekszik összekötni a kutatást és a mindennapi gyakorlatot, és dialógust szervezni a különböző szereplők között.

AFP / Hans Lucas / Thibaut Durand

A GreenDependentnél azért is választották a kislábnyomos életmód kifejezést, mert ez a környezet- és társadalomtudatos életmódra is utal, ami tiszteletben tartja a Föld ökológiai, planetáris korlátait, ugyanakkor mindenkinek az alapszükségletei teljesülnek. A sokak által emlegetett másfélfokos életmód pedig ennek a része:

a planetáris korlátok közül a klímaváltozásra fókuszál, és célja a környezetileg fenntartható karbon-lábnyom elérése, ami 2030-ig 2-2,5 tonna CO2e/fő/év, és 2050-ig 0,7 CO2e/fő/év lenne.

Mint mondja, ezt szeretnék ők is elérni a szervezetnél, és segíteni másoknak is, hogy elérjék. Ráadásul számos más kutatóval együtt úgy látja, hogy a klímaválság veszélye miatt a karbonlábnyom-csökkentés nem elkerülhető, viszont, “ha ezt magunktól valósítjuk meg, nem kizárólag kényszerből, mert máshogy már semmiképp nem lehet, sokkal jobb eredményt érhetünk el, így igazából mindenkinek jobb lenne. Főleg, mert a klímatudatos és kislábnyomos választások sokszor az életminőségünket is növelik.”

AFP / DPA / Sina Schuldt

A másfélfokos életmód felé egyéni szinten úgy tudunk elmozdulni, ha a táplálkozás/élelmiszerfogyasztás, mobilitás, lakhatás/energiafogyasztás és szabadidő területein változtatunk, például olyan kisebb-nagyobb lépésekkel, mint palackozott víz helyett csapvizet iszunk, autózás helyett sétálunk vagy biciklizünk, nem termelünk otthon élelmiszerhulladékot, vagy csökkentjük az étrendünkben az állati eredetű termékeket. Viszont, ennél nagyobb lépéseket is választhatunk, mint például - Edináékhoz hasonlóan - lakóhelyet váltunk, a munkahelyünkhöz közelebb költözünk, vagy napkollektor-rendszert telepítünk. Edina szerint olyan lépésekkel érdemes kezdeni, amit jól be tudunk illeszteni meglévő életünkbe, viszonylag kis változtatással meg tudunk tenni, de ugyanakkor jól látható és/vagy mérhető hatása van. Ilyenek például:

• hetente húsmentes vagy autómentes napot tartani
• a beltéri hőmérsékletet 0,5-1 fokkal lejjebb venni
• helyi és szezonális élelmiszert beszerezni, különösen, ha van a környékünkön kosárközösség vagy dobozrendszer

Fontos az is, hogy megismerjük, most mennyit fogyasztunk és mekkora lábnyomunk, és ezt rendszeresen figyeljük is, ugyanis nagy motivációt ad, ha látjuk a csökkenést.

Portalanítással, takarítással, de egy kis ecettel is sokat spórolhatunk a rezsiszámlán

Az energiafelhasználásunkat leginkább mélyfelújítással csökkenthetjük, de a háztartási rendszereink megfelelő kiválasztásával és rendszeres karbantartása is sokat segíthet. Az ukrajnai háború kapcsán előtérbe került az energiatakarékosság, hiszen az EU összes gázimportjának 36 százalékát adó, és a végső energiafelhasználás mintegy 10 százalékát kitevő orosz gázimport jövője kérdésessé vált.

A jelenlegi helyzetben pedig a legfontosabb kihívás a házaspár számára a megújulóra való áttérés. “A házunk viszonylag kicsi, energiatakarékos, környezetbarát anyagokból épült (vályog, kőzetgyapot szigetelés), van biomasszával való kiegészítő fűtési lehetőségünk, de még használunk földgázt, azonban nagyon örülnénk, ha például egy közösségi energia kezdeményezéshez tudnánk csatlakozni, különösen, mivel a saját házunk adottságai nem a legjobbak ebből a szempontból.” Ez a következő megoldandó kérdés.

Mindenesetre, a kislábnyomos életmódhoz kifejezetten nagy tudatosságra van szükség, és Edina szerint a barátoktól, közösségektől, közéleti, gazdasági és politikai vezetőktől kapott támogatás nélkül a változást elég nehéz elérni. “Az mindenképp segít, hogy ezen a területen dolgozunk, így folyamatosan tanulunk, ugyanakkor muszáj, hogy példát is mutassunk, ezt nagyon fontosnak tartjuk, az üzenetünk hitelessége kapcsán is.” Úgy látja, az életmód fenntartásában a közösségnek nagy szerepe van, ők is olyan történetekből inspirálódnak, mint a Dőry családé, vagy Kazinczy Gyöngyvéréké. Emellett aktívan részt vesznek olyan eseményeken, mint a Nemnövekedés (Degrowth) konferencia, ahol rengeteg hasonló gondolkodású emberrel lehet találkozni. Emellett sok ötletet merítenek az angliai LILAC kezdeményezésből, ami egyfajta co-housing, zöld és felelős lakópark. Mint mondja, “nagyon jó lenne ilyeneket látni és létrehozni itthon is. Ez olyan együttlakási mód, ahol mindenkinek van saját kis lakása, de sok a közös tér, egy városba illeszkedik, mégis sok a zöld terület, és kifejezett célja, hogy elérhető áron adjon lehetőséget zöld, másfélfokos életmódra.”