Használjuk fel minél nagyobb arányban ott az energiát, ahol megtermeltük – mondta márciusban egy interjúban Lantos Csaba energiaügyi miniszter, aki a „konzervatív értékrendű energiapolitika” lényegének a lokalitást nevezte, és fel is sorolta előnyeit: nem kell szállítani, kisebb a szállítási veszteség, a hálózat terheltsége is csökken, de elismerte, hogy “egyelőre viszonylag kevéssé használjuk ki az energiaközösségben rejlő lehetőségeket”.

Az energiaközösségek ügye ennek megfelelően szerepel a kormány hatalmas, 6000 milliárd forintos energiatervében is, igaz, mint arról a hvg.hu korábban írt, “a mániákusan központosító, az energialobbi szavaira figyelő magyar kormány” számára meglehetősen nyögvenyelős kényszernek tűnik az energiaközösségek ügye (is), pedig ezek támogatását az Egyensúly Intézet is kiemelte márciusi energia-szakpolitikai javaslatában.

Napelemek, szélerőművek, minimális gáz, és kitartás Paks mellett - felvázolták a kormánynak az optimális energiapolitkát

Jelentősen csökkentsük a gázfelhasználást és növeljük a megújuló energiatermelést. Tartsunk ki Paks II. mellett, de lehetőleg ne orosz fűtőanyaggal - többek között ezeket javasolja a hazai energiapolitika alakítóinak az Egyensúly Intézet. A további ötletek között még: mélyfelújítások, nyugati energiaimport, Robin Hood-adó alóli mentesség a megújulóknak.

A fentebbi kormányzati hozzáállás fényében talán nem is olyan meglepő, hogy hiába írtak ki korábban pályázatokat, és indultak kísérleti projektek az energiaközösségek létrehozására, a velük kapcsolatos akadályok feltérképezésére és kiküszöbölésére, és hiába dolgoztak rajta éveket és hónapokat civilek és szakmai szervezetek,

az ígéretes próbálkozások egyelőre elakadtak.

Minderre a múlt héten a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) hívta fel a figyelmet egy sajtóbeszélgetésen.

Az elmúlt két év energiaválsága következtében felerősödött az olyan alternatív és költséghatékony hosszútávú megoldásokra az igény, mint amilyenek az energiaközösségek – mondta Éger Ákos, az MTVSZ ügyvezető elnöke, aki szerint az ilyen szerveződések sok esetben hatékonyabbak lehetnek az egyéni és a nagy volumenű beruházásoknál. A részben a fogyasztók bevonásával elkészülő, részben általuk is finanszírozott, kis kapacitású energiatermelési és adott esetben energiatárolási projektek ugyanis

• erősítik a lakosság ellátásbiztonságát,
• költséghatékonyabban képesek reagálni az időjárásfüggő megújuló energiaforrások hasznosítására épülő villamosenergia-igények alakulására,
• növelhetik a fogyasztói igények rugalmasságát, és nem utolsó sorban
• tehermentesíthetik a hálózatot azzal, hogy a közösség tagjai helyben fogyasztják el a helyben megtermelt energiát.

Mint az MTVSZ emlékeztetett, 20 pályázat nyert támogatást az elmúlt években energiaközösségek létrehozását célzó mintaprojektek megvalósítására: 2020-ban még a Technológiai és Ipari Minisztérium írt ki egy 2 milliárd forint keretösszegű pályázatot, 2021-ben pedig a Modernizációs Alap keretein belül az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs NKFT. (ÉMI) egy 4 milliárdosat. Mindezidáig azonban egyik nyertes pályázat sem tudott maradéktalanul megvalósulni, legfeljebb részsikereket értek el, miközben lassan kifutnak a források felhasználására szabott határidőből.

AFP / DPA / FRANK HOERMANN / SVEN SIMON

A cél az volt, hogy mintaprojekteken keresztül a gyakorlatban bizonyítsák a közösségi energiatermelés működőképességét, és megmutassák, ezek a kezdeményezések életképes alternatívát jelenthetnek a nagy volumenű egyéni energetikai beruházásokkal szemben. Ehhez azonban

hatékony állami segítésére és támogató jogszabályi környezet kialakítására lenne szükség.

Erre azonban azóta is várnak, pedig pont az is lett volna az egyik cél, hogy a projekteken keresztül feltárják, milyen nehézségek és korlátok állnak az energiaközösségek létrehozása előtt, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni a szabályozási környezet megfelelő átalakításával. Volt ugyan példa a vonatkozó szabályok módosítására, de épp nem úgy, hogy az kedvezzen a projekteknek.

A pályázatokkal kapcsolatos problémák már a kiíráskor is megmutatkoztak:

• a 2020-as TIM-pályázatnál például kétszer is módosítottak a feltételrendszeren, egyszer azért, hogy minél többen tudjanak pályázni, máskor pedig átírták az önerőre vonatkozó szabályokat, ami miatt minden pályázóknak megnőttek a kezdő költségei;
• a 2021-es ÉMI-pályázatnál pedig csupán öt hetet adtak a beadásra a meghirdetés után, ami “nem volt elegendő idő a leendő tagokkal közös és megfelelő minőségű projektfejlesztésre”.

És ez még csak a kezdet volt. A megvalósítás során derültek ki a különböző a szabályozásból fakadó hátráltató tényezők, majd jöttek újabb akadályok, legfőképp a napelemes rendszerek hálózati visszatáplálására vonatkozó tilalom. Emiatt sem a közös központi napelemes kiserőművekre, sem a több háztartási kiserőmű termelésének megosztására épülő projektek nem tudnak megvalósulni, ami miatt már egy évvel meg is kellett hosszabbítani a pályázatok keretein belül végrehajtani tervezett beruházások megvalósításának végső határidejét.

Kazán Közösségi Ház Budapesten.

CANEUROPE.ORG

A visszatáplálási tilalmat nevezte a legégetőbb – de nem egyetlen – problémának Ercsey Tamás, a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetsége (MERSZ) elnöke. A több mint egy éve a szabályozási akadályok fellazításán a dolgozó érdekvédelmi szervezet elnöke szerint ezen kívül megoldásra vár

• az energiaközösségek egyetemes szolgáltatáshoz illesztése,
• az iparági szabályok átdolgozása,
• amihez pedig szükség volna arra, hogy a meglévő szabályokhoz nem illeszkedő kísérleti modellek számára tesztelési lehetőséget teremtsenek a szabályok könnyítésével.

Az elnök jelezte, szeretnék elérni, hogy az energiaközösségek és rugalmassági szolgáltatók érdekei is képviselve legyenek a szabályozási bizottságokban, ahol a jelenlegi résztvevők – a hálózati cégek, az energiakereskedők, a régi nagy erőművek képviselői – “nem a kellő prioritással” kezelik az ügyet.

Újratervezés újra és újra

Hogy a gyakorlatban milyen akadályokba ütköznek, arról Szalkai-Lőrincz Ágnes, a több fővárosi és vidéki közösségi energiás projektet is megvalósítani igyekvő, a fentebb említett pályázati projektek egyikeként, több civil szervezet által 2022-ben közösen alapított Közösségi Energiaszolgáltató Nonprofit Kft. (KESZ Kft.) közösségi energia munkatársa beszélt. A társaság, amely Magyarország egyik első – egyelőre még bejegyzésre váró energiaközössége – eddig összesen 210 kWh névleges teljesítményű lakossági napelem beépítését vállalta hét helyszínen Magyarországon, de

• nem tudják, minek kell megfelelni és miként lehet nyilvántartásba vetetni egy energiaközösséget,
• nincs rájuk vonatkozó eljárásrendszer, nyomtatvány sincs, amit ki lehetne tölteni a csatlakozáshoz, csak az általános igénybejelentő sablon létezik,
• mivel háztartási méretű rendszerekben gondolkoznak, gondot okozott a tavaly október végétől bevezetett visszatáplálási tilalom (amit idén már legalább részben feloldhatnak), és az éves és havi szaldóval kapcsolatos bizonytalanságok, amik miatt 3-4-szer kellett újratervezni a projekteket és újrakalkulálni az üzleti modellt.

Ráadásul jelezte, hogy az ehhez hasonló nonprofit kezdeményezéseknek fel van adva a lecke, ha nem saját erőből vagy pályázati pénzekből akarnak indulni: nincs esélyük banki hitelhez jutni.

„A közösségienergia-beruházások sikerét támogató, stabil jogi-adminisztrációs környezet kidolgozása elengedhetetlen, ám ehhez egy adaptív szabályozási tesztkörnyezetre van szükség, amire a Villamosenergia törvény lehetőséget teremt, de a részletszabályozása még hiányzik. Hiszen a közösségi energiának a közeljövőben kulcsszerep juthat a megújuló energiaforrásokra alapozott energiafüggetlenség elérésében, ezért is kiemelten fontos a több fogyasztót (önkormányzatot, háztartásokat, kisvállalkozásokat) összefogó közösségi energetikai rendszerek létrehozásának aktív és hatékony állami támogatása. A költési tervekben szerepelnek további támogatások az energiaközösségek számára, de ezek megnyitásának feltétele a kísérleti projektek sikeressége” – mondta Kovács Bence, az MTVSZ közösségi energia szakértője.