„Nézzétek, ott van Scholz! Ott a kancellár!” – kiált fel egy nő, miközben két tíz év körüli fiút taszigál el a német kormányfő körül csoportosuló sajtófotósok mellől. „Az a kopasz, kicsi bácsi?" – kérdezi egyikük, miközben átkukucskál a fekete kordonszalag felett, abba az irányba, ahol a kancellár egy mezőgazdasági munkagép mellett állva épp a ma már teljesen automatizált eperszüretről beszélget.

Scholz másfél órát töltött a Zöld Héten (Grüne Woche), a berlini mezőgazdasági és élelmiszeripari vásáron. Gödröt ásott egy elültetendő fának, fazekakba és serpenyőkbe kukkantott, és még kenyérsütésben is részt vett, péktanoncokkal az oldalán. Kancelláriai körökből azt lehet hallani, hogy Scholz elődjénél, Angela Merkelnél jóval intenzívebben keresi a kapcsolatot az állampolgárokkal, akárhol is járjon a szövetségi köztársaságban. De ezek a találkozások általában jó előre megtervezettek, és a kontaktok is ellenőrzöttek – Scholzhoz a mezőgazdasági vásáron is csak azok kerülhettek közel, akik például az eperszüretről diskurálhattak vele.

Kifütyülés, sértegetés

Hogy mi történik spontán kialakuló élethelyzetekben, amikor a kancellár közvetlenül és tervez(het)etlenül találkozik az állampolgárokkal, azt Scholz december végi és január eleji, árvíz sújtotta területeken tett látogatásai mutatták. Vagy amikor feltűnt a hazai rendezésű kézilabda Európa-bajnokság német érdekeltségű meccsén. A mindig kimért, joviális benyomást keltő Olaf Scholzot ezeken az eseményeken csúnyán kifütyülték, és csak úgy záporoztak felé a szidalmak és a gúnyos mondatok.

Az Infratest-Dimap közvéleménykutató intézet adatai szerint a választóknak mindössze 19 százaléka elégedett az Angela Merkelhez hasonlóan centrista Olaf Scholz munkájával. Az ilyen jellegű felmérések 1997-es kezdete óta nem volt Németországnak ennyire népszerűtlen kancellára, pedig akkoriban a kereszténydemokrata Helmut Kohl állt a kormány élén, akinek egy évvel később távoznia kellett hivatalából. De nemcsak a kancellár népszerűtlen, a választók a pártszínekről elnevezett közlekedésilámpa-koalíció valamennyi pártját büntetik: az SPD-t és az FDP-t a leginkább. A szociáldemokratákat (SPD) a legtöbb közvéleménykutató jelenleg 14-15 százalékon méri (a 2021. szeptemberi szövetségi parlamenti választásokon 25,9%-kal győzött), a Zöldeket 12-14 százalékon (2021: 14,8%), a szabaddemokrata FDP-t mindössze 4-6 százalékon. (2021:11,5%)

A németek úgy érzik, hogy Scholz „nincs jelen”

Pedig 2021 decemberében nagy tervekkel indult a Scholz-kormány: 12 euró óránkénti minimálbér, óriási infrastrukturális beruházások (lakásépítkezések, digitalizáció), ipartelepítés. És főként: a Scholz-kormány vállalta, hogy valamennyi minisztériuma kiemelt célként kezeli a klímavészhelyzetet. Már a kormányprogramban megfogalmazták, hogy 2030-ig kivezetik a szenet, fokozatosan betiltják a belső égésű motorokat, valamint 2040-ig megszüntetik a gázenergia-termelést.

Csakhogy a Scholz-kormányt három hónappal a hatalomra jutását követően utolérte a valóság. Kezdődött azzal, hogy az ukrajnai orosz invázió miatt az energia megcsappant és megdrágult, ami beindította az inflációt. Az állam pénzügyi támogatásokkal ellensúlyozta ezt, ám a kasszák múlt év végére kiürültek: egy novemberi alkotmánybírósági döntésből kiderült, hogy a kormány nem használhat fel külső forrásokat nagyívű terveihez úgy, ahogyan azt elképzelte. A költségvetést csak bizonyos megszorításokkal lehetett megmenteni – és ezt elsők között érezték meg a német gazdák, akiknek az üzemanyag-támogatását akarta csökkenteni a kormány.

Németországban az utóbbi időben feltűnően sok a tiltakozó demonstráció – Berlinben a múlt héten ismét megbénították a közlekedést traktoraikkal a gazdák

picture alliance / dpa / Christophe Gateau

Egy ország és annak restanciái

A megszorítások hatására kivonultak az utcára a felbőszült termelők, tiltakozásukhoz pedig sokan mások csatlakoztak: míg az építőipari kivitelezők és kisiparosok a túlzott mértékű bürokráciára panaszkodtak, addig a vasúti mozdonyvezetők magasabb munkabérért és csökkentett munkaidőért sztrájkolnak.

Eközben egyre nyomasztóbb annak a hatása, hogy a közúti és vasúti, valamint a digitális infrastruktúra területén az évtizedek alatt feltorlódott beruházások az ígéretek ellenére most sem haladnak. És a közoktatás színvonalát vizsgáló nemzetközi Pisa-teszten is rosszabbul teljesítettek a német diákok, mint eddig bármikor.

A választópolgárok úgy érzik, hogy ezeknek a területeknek a fejlesztése lenne égető, de a kormány épp ezekben a fontos ügyekben tesz keveset. A koalíció elvégzett néhány feladatot, amelyeket a kormányprogramban megfogalmaztak. (A legnépszerűbb talán a 12 eurós óránkénti minimálbér elfogadása volt). De ezek politikai hatása mára már elhalványult.

Másrészt kiderült, hogy például az energiaátállás az egyes háztartásokkal szemben is komoly elvárásokat támaszt: a koalíció népszerűségének rendkívüli módon ártott, amikor kiszivárgott, hogy a kormány a lehető leggyorsabban be akarja tiltani az olajjal és gázzal működő fűtési rendszereket.

Az sem tesz jót, hogy a koalícióról az a kép alakult ki, hogy folyton vitatkozik. Különösen igaz ez az FDP-re és a Zöldekre. És ami feltűnik az embereknek az az, hogy Scholz ezekből a viszályokból többnyire kivonja magát.

Január közepén a Deutsche Welle riporterei a kormányról kérdezték Berlin járókelőit. Egy férfi úgy fogalmazott: „Ha látok magam előtt egy házaspárt, akik állandóan veszekednek, hiába állítják, hogy egyébként nagyon boldogok, nem hiszem el nekik, hogy működik a kapcsolatuk”. Egy másik járókelő a megfelelő tájékoztatást hiányolta: „Egyszerűen csak el kellene magyarázni az embereknek, hogy mi minden vár rájuk. És hogy a dolgok nem fognak örökre úgy maradni, ahogy ebben a nehéz helyzetben vannak.”

Scholz: nyugtat, de nem vezet

Olaf Scholz ennek pontosan az ellenkezőjét teszi. A kancellár csak akkor szólal meg, ha feltétlenül szükséges, és ha mond valamit, azt is mindig tömören, érzelemmentesen és tényszerűen teszi. Scholz megnyugtatja ugyan a polgárokat, hogy minden rendben lesz. De kevéssé hat hihetőnek, ha közben arra hivatkozik, hogy ez a kormány legalább nekilát azoknak a problémáknak, amelyekkel az előzőek nem foglalkoztak. Különösen, hogy Scholz volt pénzügyminisztere is az előző Merkel-kormánynak.

„A sok változás természetesen komoly problémákkal jár” – mondta a berlini székhelyű Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke, Marcel Fratzscher a DW-nek. Olaf Scholznak nyíltan kellene szólnia ezekről a kihívásokról: „Őszintén és megfelelő alázattal beszélhetne arról, hogy a kormány mit képes és mit nem képes elérni. A legtöbb azon múlik, hogyan szólítja meg az embereket. Meg kell nyernie a polgárok bizalmát, beleértve a vállalkozókat is”.

Scholz-cal az is a baj, hogy a koalícióban inkább moderátori szerepet vállal, mintsem vezetőit – állítja Ursula Münch, a tutzingi Politikai Oktatási Akadémia igazgatója. A politológus a DW-nek a kancellár egyik korábbi mondatát idézte: „Ha tőlem vezetést rendelnek, akkor azt kapják”. Szerinte ez nincs így, pedig a közvélekedés szerint egy szövetségi kancellárnak irányítania kell tudni. „Gyakran felbukkan eseményeken, de az még nem jelenti azt, hogy nagy hatást is gyakorolna. Az pedig aggodalomra ad okot, hogy egyáltalán nem olyan határozott és erős jelenlétű, mint ahogyan azt kezdetben állította.”

A nemzetközi megfigyelők is kritikusak

Állítólag a szociáldemokrata védelmi minisztert, Boris Pistoriust már tartalékkancellárként tartják számon

Imago / Political Moments

Kritikusai szerint a szövetségi kancellár nemzetközi porondon sem kelti határozott vezető benyomását. Pedig Németország Európa legnagyobb gazdasága és az Egyesült Államokat leszámítva a legkomolyabb pénzügyi és katonai támogatást nyújtja Ukrajnának. A szakértők már hetek óta vitatkoznak arról, hogy Németország szállítson-e Taurus cirkálórakétákat Ukrajnának, és ha igen, mikor. Scholz egy szót sem szólt az üggyel kapcsolatban. Ahogy korábban a német tankok szállítása ügyében sem akart sokáig elköteleződni. Legutóbb a davosi Világgazdasági Fórumról is hiányzott minden magyarázat nélkül. Emmanuel Macron francia elnök persze ott volt, ami jelzi, hogy Németországhoz hasonló kaliberű ország vezetője nem nagyon hagyhat ki egy ilyen találkozót.

Nem csoda, hogy a kancellár pártjában, a szociáldemokraták között is egyre hangosabbak az elmarasztaló hangok. A Der Spiegel hetilap máris titkos párton belüli találkozókról számolt be, amelyeken állítólag arról beszélnek, hogy Scholz helyett a népszerű védelmi miniszter, Boris Pistorius induljon az SPD színeiben a következő, 2025 őszén esedékes választáson. Scholz természetesen ezeket a híreszteléseket sem kommentálta.

Szerzők: Sabine Kinkartz és Jens Thurau. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

Vezető kép: Olaf Scholz Potsdamban, január 14-én egy a szélsőségek ellen tartott tüntetésen

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.