Új világ köszöntött be a boltokba július elsejével: megszűnt a kötelező akciózás, amelyet a kormány az élelmiszerárstop valamiféle kivezető pótlásaként talált ki egy évvel ezelőtt. Az intézkedés persze leginkább arra volt jó, hogy a boltokban egy újabb kék cédula hirdesse a kormány heroikus küzdelmét az infláció letörésére, a kereskedőket pedig pluszadminisztrációra és továbbra is a beszerzési ár alatti értékesítésre kényszerítse (hiszen a kötelező akciózás egyik eleme éppen az volt, hogy a korábbi árstopos termékeket legfeljebb beszerzési áron kellett értékesíteni, kettőt pedig még annál is olcsóbban).

Az akciózást azonban nem a kormány találta fel, nem is a kormány érdeme, hogy az áruházláncok elővették, és nem is feltétlenül a kiugró infláció okolható érte: a magyarok alapesetben is árérzékenyek, ennek megfelelően bizonyos termékeknél kimondottan kedvelik az akciókat. Az inflációból való kilábalás pedig tényleg akciózással kezdődött – és vélhetően az állami előírás lejárta sem fog ennek véget vetni. Kicsit olyan ez, mint a hónapon belüli dinamika: más, miért vagyunk hajlandók pénzt adni hó elején, a fizetés után, és hogyan engedünk az igényeinkből, ahogy apad a folyószámlánkról a pénz. A hvg.hu bevásárlókosara mindenesetre minden hónap végén figyeli az árakat, és az akciós helyett a teljes árakat figyeljünk – legfeljebb azt látjuk, az érintett termékkörből mely áruknál igyekeztek még kedvezőbb árszintet kialakítani. (És – tehetjük hozzá – csaknem két és fél év óta először ezt most már kizárólag saját üzletpolitikai megfontolásaikat figyelembe véve tehetik meg.)

Merthogy akármennyire is dübörög a sikerpropaganda azzal kapcsolatban, hogy a kormány megállította az inflációt, az infláció erről aligha vesz tudomást: a 3,6 százalékos idei mélyponthoz képest a legfrissebb, májusi adat már 4 százalékos éves drágulást mutatott. Igaz, ennek a fő motorja már nem az élelmiszer-infláció, sokkal inkább van arról szó, hogy a szolgáltatási szektor különböző okokból ugyan, de csak most érvényesíti a napi fogyasztási cikkeknél már másfél éve végbement áremelkedést. Naivitás lenne azonban azt gondolni, hogy például a telefonszámla két számjegyű drágulása nincs hatással az egyéb fogyasztásra, és akkor még ott van az „óvatossági faktor” is, vagyis az, hogy az emberek még nem mernek költeni.

Nézzük meg, az élelmiszerboltokban van-e okuk az óvatosságra. Szokásos bolti körünknél most azt tapasztaltuk: az árak a tavaszi szintre estek vissza, igaz, most egészen más termékek esetében láttunk áresést. Az alma – amely nem igazán nevezhető júniusban szezonálisnak – például drágult, a frissen érkező paradicsom ára viszont jelentősen esett. Ugyanígy esett a húsok ára – más kérdés, hogy itt inkább hó végi hatást látunk, pár nappal később már mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni, ha mondjuk sertéscombot akarnánk vásárolni.

Az alternatív élelmiszereknél átlagosan kismértékű drágulás látszik, ez azonban annál feltűnőbb, hogy a sima változatok ára tovább esett. Így a két változat közötti olló megint szélesebbre nyílt, a legolcsóbb gluténmentes kenyérért most például 6,38-szor többet kell fizetni, mint a legolcsóbb (fehér) kenyérért. Egy hónappal korábban ez a szorzó 5,79 volt.

Összességében a „normál” kosár értéke 2,3 százalékkal csökkent egy hónap alatt, január óta 1,1 százalékos a drágulás. A legjobban ezúttal az Auchanban jöttünk ki, a második az Aldi lett, a harmadik legkevésbé drága pedig a Penny. Az alternatív termékeknél a Lidl volt a legolcsóbb, a második az Auchan, a harmadik pedig a Tesco volt a listán.

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Reviczky Zsolt