Óránként 10-11 csőtörés történik Magyarországon, 2023-ban összesen 93 969 ilyen esetet jegyeztek fel – ez a Víz Koalíció legfrissebb, a víziközmű cégektől megszerzett adatok alapján készített tanulmányából derül ki. “Ez egy nagyon összetett szám, kilóra valóban ennyi csőtörés történt”- árulta el lapunknak a Víz Koalíció érdi tagja, a tanulmány összeállításában is résztvevő Balla Imre. “Ugyanakkor sok mindent nem fed le, például hogy földrajzilag milyen különbségek vannak az egyes szolgáltatók területei között” – tette hozzá. Ennél többet árul el szerinte a fajlagos hibák értéke, azaz az 1 kilométernyi vezetékre jutó csőtörések száma. Ez 2023-ban átlagosan 0,99 volt, ami elmúlt évekhez képest némi javuló tendenciát jelez, de még így is meglehetősen magas.

Jelentősek a különbségek az egyes víziközművek statisztikái között, van, ahol ennél jóval kevesebb csőtörés történt. A Fejérvíz Zrt. által ellátott területeken például mindössze 0,10 volt a fajlagos hibák értéke, de a mosonmagyaróvári Aqua Kft.-nél is csak 0,14 volt ez a mutató, miközben akadtak olyan szolgáltatók is, ahol közel 2 csőtörés jutott egy kilométernyi vízvezetékre, ilyen volt például a Veszprém megyei Bakonykarszt Zrt. (1,97) vagy a Tiszamenti Regionális Vízművek (TRV) Zrt. (1,90).

Fajlagos hibák (egy kilométer vízvezetékre jutó csőtörések száma) az egyes szolgáltatók területén 2023-ban

Víz Koalíció

“Ez egy pillanatkép, de abba például nem mentünk bele, hogy melyik csövek törtek, milyen volt az átmérőjük vagy az anyaguk” – magyarázta Balla. “Csőtörést okozhat a vezeték elöregedése, de akár az is, hogy mozog a talaj, mert társasházat építenek a szomszédban. Ez a tanulmányból nem derül ki, de azt el lehet mondani, hogy nagyjából ennyi csőtöréssel számolhatunk, a közműcégeknek ennyit kell átlagosan helyrehozni.”

“Ez olyan, mintha a rendőrnek próbálnánk elmagyarázni, hogy hát mi indexeltünk, csak a fényképen pont nem látszik. Lehet, hogy az adott szolgáltatónak épp csak peches éve volt” – részletezte Balla, aki szerint több év viszonylatában érdemes ezt vizsgálni, úgy pedig lehet látni egyfajta javulást. “A hálózat rossz állapotban van, lassan javul, de a lassú javulás nem elég” – vázolta fel a problémát.

Az ivóvízhálózat felújításának ütemében azonban nem történt érdemi változás: a Víz Koalíció szerint a 2023-ban felújított vezetékhosszok alapján továbbra is közel 3 évszázad, 280 év kellene ahhoz, hogy a teljes hazai hálózat megújuljon. Itt is nagy eltérések vannak az egyes szolgáltatók között, érdekesség, hogy épp az a két víziközmű-társaság jelenti a két végletet, amelynél tavaly a legtöbb csőtörés történt kilométerenként: a Bakonykarsztnál újították fel arányaiban a legtöbb vezetéket, így a 2023-as ütemben haladva 47 év kellene a teljes hálózat lecseréléséhez, míg a TRV-nél alig kerültek új vezetékek a rendszerbe, így a teljes körű felújítás ebben a tempóban 10 692 évet venne igénybe.

Mennyi időbe telne a vízvezeték-hálózat teljes felújítása az egyes szolgáltatók területén a 2023-as felújítások ütemében?

Víz Koalíció

“Ez lehet, hogy azért van, mert két-három éve készítenek elő egy nagyobb beruházást, aminek a megkezdésével ez a szám majd drasztikusan lecsökken, de vannak olyan szolgáltatók is, ahol azért magasabb ez a ciklus, mert fiatalabb, 15-16 éves a hálózat, így kevesebb a csőtörés és a felújítás is” – mondta a kiugró adatokkal kapcsolatban Balla.

Továbbra is komoly problémát jelent a hálózati veszteség mértéke, ahogy az előző években, úgy 2023-ban is átlagosan a vízvezetékekbe kerülő 5 liter vízből 1 el sem jut a fogyasztókig. A pontos adat 20,48 százalék, közel egy százalékponttal magasabb, mint a 2021-22-es hálózati veszteség. Van olyan szolgáltató is, amelynél a szállított víznek gyakorlatilag a fele kárba megy: a miskolci Mivíznél 49,41 százalék volt a hálózati veszteség mértéke.

A legtöbb vízműnél azért nem ilyen súlyos a helyzet, a többségnél 10 és 30 százalék között mozog a veszteség mértéke, ugyanakkor a Víz Koalíció szerint számos európai országban ez az érték 10 százalék alatti, így kontinentális összevetésben is magasnak mondható a magyar víziközmű-hálózat pazarlása.

A hálózati veszteséggel kapcsolatban Balla szerint érdemes megjegyezni azt is, hogy a vizet nagyon nehéz mérni, amikor betáplálnak mondjuk 1,5 millió köbméter vizet a hálózatba, akkor mindig érdemes egy plusz-mínusz 10 százalékkal számolni. De történhet hasonló a fogyasztóknál is, Érden például nemrég a vízórák cseréjével hirtelen megemelkedett a mért fogyasztás, miközben a lakosság nem kezdett el több vizet használni – utóbb kiderült, hogy a régi vízórák mértek pontatlanul kopásuk következtében. A hozzávetőlegesen 20 százalékos veszteség így is soknak számít, egy korszerű vízvezeték-hálózatban ennek az adatnak mintegy 3-5 százaléknak kellene lennie.

A hálózati veszteség mértéke az egyes víziközmű-szolgáltatók területén

Víz Koalíció

Még ennél is nagyobb gondot jelent az értékesítési veszteség, amely annak a vízmennyiségnek az arányát mutatja, amely után nem fizet senki. Ebben benne van többek között az a víz is, amelyet nyomáscsökkentés okán engednek ki csőtörések kezelésekor. A központilag 2012 óta rögzített vízáraknak köszönhetően a vízszolgáltatók amúgy is jelentős anyagi nehézségekkel küzdenek: miközben egy liter palackozott ásványvíz átlagosan 120 forintba kerül, addig ugyanennyi vezetékes vízért mindössze 30 fillért kell fizetnünk. Ráadásul a rendszerbe kerülő víz közel negyede, 23,20 százaléka után nem senki nem fizet, így még kevesebb bevételből kell megoldaniuk a vízszolgáltatás jelenlegi színvonalának fenntartását, az egyértelműen szükséges fejlesztésekről már nem is beszélve.

A kormány 2023-ban a lakossági fogyasztókat nem érintő vízdíjak megemelésével próbálta részben orvosolni a helyzetet, ez azonban a szolgáltatók bevételeinek mindössze 2-3 százalékát teszi ki. Az elveszett vízmennyiség pedig még ilyen alacsony árak mellett is súlyos veszteséget jelent a víziközműveknek. “30 fillérrel számolva egy köbméter az 300 forint, ha egy szolgáltató betáplál mondjuk 1,5 millió köbméter vizet és annak a fele elveszik, az 225 millió forint, ami már egy szemmel látható összeg” – magyarázza Balla.

A másik kormányzati intézkedés a korábban többnyire önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatók államosításának megkezdése volt. Ez végül csak részben sikerült, az állami tulajdonú Nemzeti Vízművek Zrt. 2023 végére a hazai szolgáltatók mintegy felének lett többségi tulajdonosa, a többi vízmű maradt az önkormányzatok kezében. Az elmúlt két év tapasztalatai Balla szerint azt mutatják, hogy az átlagos felújítási ciklus általában alacsonyabb az állami tulajdonú szolgáltatóknál, 2023-ban például az ő esetükben 228 év volt ez a mutató az önkormányzati cégek 409 évével szemben. Minden más mutatóban ugyanakkor az önkormányzatok víziközművei vizsgáztak jobban: alacsonyabb a fajlagos hibák száma (0,86 az 1,08-tal szemben), és kisebb a hálózati (16,19 százalék kontra 24,95 százalék), valamint az értékesítési veszteség (17,67 százalék kontra 28,95 százalék) is.

Hogy ez minek tudható be, azt a Víz Koalíció tanulmánya nem vizsgálta, Balla szerint ugyanakkor a felújítási ciklus kapcsán érdemes megemlíteni, hogy sok esetben ezek a beruházások egy-egy ipari beruházáshoz kapcsolódnak, így a lakosság számára nem feltétlenül érezhetőek a hatások. Erről árulkodik az is, hogy a kormányzat által az ágazatra fordított 2023-as 200 milliárd forintnak nagyjából a felét tették ki olyan fejlesztések, amelyek szinte kizárólag valamilyen ipari beruházáshoz kötődtek. Ez nem csak 2023-ban volt így, idén például a Mészáros és Mészáros Zrt. egy 10 milliárd értékű víziközmű-fejlesztésre vonatkozó tendert nyert meg az ácsi katódgyárhoz kapcsolódóan.

Balla azt is elárulta, hogy a tanulmány külön nem tért ki a vízminőség kérdésére, de szerinte az ezzel kapcsolatos adatokkal is érdemes óvatosnak lenni. Hiába mutatják ugyanis azt a számok, hogy a települések harmadán ma Magyarország rossz az ivóvíz, rossz és rossz között is nagy a különbség. Nem mindegy, hogy a víz arzénos, és ezért fogyasztásra nem ajánlott, vagy mondjuk egy mikrogrammal több vas van benne, mint a határérték, ami ugyan statisztikailag rossznak számít, de sem az élvezeti értékéből nem veszít, sem egészségi kockázatot nem jelent.

Borítóképünk illusztráció.