Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
A vízvezetékekbe táplált 5 liter vízből átlagosan 1 elveszik, de van olyan szolgáltató, amelynél ez az arány közel 50 százalék. A 2023-as tempóval haladva átlagosan 280 évet venne igénybe a víziközmű-hálózat felújítása, ez némi javulást jelent az elmúlt évekhez képest, de kormányzat által az ágazatra fordított milliárdok jelentős részének az ipari beruházók a haszonélvezői, nem a lakosság.
Óránként 10-11 csőtörés történik Magyarországon, 2023-ban összesen 93 969 ilyen esetet jegyeztek fel – ez a Víz Koalíció legfrissebb, a víziközmű cégektől megszerzett adatok alapján készített tanulmányából derül ki. “Ez egy nagyon összetett szám, kilóra valóban ennyi csőtörés történt”- árulta el lapunknak a Víz Koalíció érdi tagja, a tanulmány összeállításában is résztvevő Balla Imre. “Ugyanakkor sok mindent nem fed le, például hogy földrajzilag milyen különbségek vannak az egyes szolgáltatók területei között” – tette hozzá. Ennél többet árul el szerinte a fajlagos hibák értéke, azaz az 1 kilométernyi vezetékre jutó csőtörések száma. Ez 2023-ban átlagosan 0,99 volt, ami elmúlt évekhez képest némi javuló tendenciát jelez, de még így is meglehetősen magas.
Jelentősek a különbségek az egyes víziközművek statisztikái között, van, ahol ennél jóval kevesebb csőtörés történt. A Fejérvíz Zrt. által ellátott területeken például mindössze 0,10 volt a fajlagos hibák értéke, de a mosonmagyaróvári Aqua Kft.-nél is csak 0,14 volt ez a mutató, miközben akadtak olyan szolgáltatók is, ahol közel 2 csőtörés jutott egy kilométernyi vízvezetékre, ilyen volt például a Veszprém megyei Bakonykarszt Zrt. (1,97) vagy a Tiszamenti Regionális Vízművek (TRV) Zrt. (1,90).
“Ez egy pillanatkép, de abba például nem mentünk bele, hogy melyik csövek törtek, milyen volt az átmérőjük vagy az anyaguk” – magyarázta Balla. “Csőtörést okozhat a vezeték elöregedése, de akár az is, hogy mozog a talaj, mert társasházat építenek a szomszédban. Ez a tanulmányból nem derül ki, de azt el lehet mondani, hogy nagyjából ennyi csőtöréssel számolhatunk, a közműcégeknek ennyit kell átlagosan helyrehozni.”
“Ez olyan, mintha a rendőrnek próbálnánk elmagyarázni, hogy hát mi indexeltünk, csak a fényképen pont nem látszik. Lehet, hogy az adott szolgáltatónak épp csak peches éve volt” – részletezte Balla, aki szerint több év viszonylatában érdemes ezt vizsgálni, úgy pedig lehet látni egyfajta javulást. “A hálózat rossz állapotban van, lassan javul, de a lassú javulás nem elég” – vázolta fel a problémát.
Az ivóvízhálózat felújításának ütemében azonban nem történt érdemi változás: a Víz Koalíció szerint a 2023-ban felújított vezetékhosszok alapján továbbra is közel 3 évszázad, 280 év kellene ahhoz, hogy a teljes hazai hálózat megújuljon. Itt is nagy eltérések vannak az egyes szolgáltatók között, érdekesség, hogy épp az a két víziközmű-társaság jelenti a két végletet, amelynél tavaly a legtöbb csőtörés történt kilométerenként: a Bakonykarsztnál újították fel arányaiban a legtöbb vezetéket, így a 2023-as ütemben haladva 47 év kellene a teljes hálózat lecseréléséhez, míg a TRV-nél alig kerültek új vezetékek a rendszerbe, így a teljes körű felújítás ebben a tempóban 10 692 évet venne igénybe.
“Ez lehet, hogy azért van, mert két-három éve készítenek elő egy nagyobb beruházást, aminek a megkezdésével ez a szám majd drasztikusan lecsökken, de vannak olyan szolgáltatók is, ahol azért magasabb ez a ciklus, mert fiatalabb, 15-16 éves a hálózat, így kevesebb a csőtörés és a felújítás is” – mondta a kiugró adatokkal kapcsolatban Balla.
Továbbra is komoly problémát jelent a hálózati veszteség mértéke, ahogy az előző években, úgy 2023-ban is átlagosan a vízvezetékekbe kerülő 5 liter vízből 1 el sem jut a fogyasztókig. A pontos adat 20,48 százalék, közel egy százalékponttal magasabb, mint a 2021-22-es hálózati veszteség. Van olyan szolgáltató is, amelynél a szállított víznek gyakorlatilag a fele kárba megy: a miskolci Mivíznél 49,41 százalék volt a hálózati veszteség mértéke.
A legtöbb vízműnél azért nem ilyen súlyos a helyzet, a többségnél 10 és 30 százalék között mozog a veszteség mértéke, ugyanakkor a Víz Koalíció szerint számos európai országban ez az érték 10 százalék alatti, így kontinentális összevetésben is magasnak mondható a magyar víziközmű-hálózat pazarlása.
A hálózati veszteséggel kapcsolatban Balla szerint érdemes megjegyezni azt is, hogy a vizet nagyon nehéz mérni, amikor betáplálnak mondjuk 1,5 millió köbméter vizet a hálózatba, akkor mindig érdemes egy plusz-mínusz 10 százalékkal számolni. De történhet hasonló a fogyasztóknál is, Érden például nemrég a vízórák cseréjével hirtelen megemelkedett a mért fogyasztás, miközben a lakosság nem kezdett el több vizet használni – utóbb kiderült, hogy a régi vízórák mértek pontatlanul kopásuk következtében. A hozzávetőlegesen 20 százalékos veszteség így is soknak számít, egy korszerű vízvezeték-hálózatban ennek az adatnak mintegy 3-5 százaléknak kellene lennie.
Még ennél is nagyobb gondot jelent az értékesítési veszteség, amely annak a vízmennyiségnek az arányát mutatja, amely után nem fizet senki. Ebben benne van többek között az a víz is, amelyet nyomáscsökkentés okán engednek ki csőtörések kezelésekor. A központilag 2012 óta rögzített vízáraknak köszönhetően a vízszolgáltatók amúgy is jelentős anyagi nehézségekkel küzdenek: miközben egy liter palackozott ásványvíz átlagosan 120 forintba kerül, addig ugyanennyi vezetékes vízért mindössze 30 fillért kell fizetnünk. Ráadásul a rendszerbe kerülő víz közel negyede, 23,20 százaléka után nem senki nem fizet, így még kevesebb bevételből kell megoldaniuk a vízszolgáltatás jelenlegi színvonalának fenntartását, az egyértelműen szükséges fejlesztésekről már nem is beszélve.
A kormány 2023-ban a lakossági fogyasztókat nem érintő vízdíjak megemelésével próbálta részben orvosolni a helyzetet, ez azonban a szolgáltatók bevételeinek mindössze 2-3 százalékát teszi ki. Az elveszett vízmennyiség pedig még ilyen alacsony árak mellett is súlyos veszteséget jelent a víziközműveknek. “30 fillérrel számolva egy köbméter az 300 forint, ha egy szolgáltató betáplál mondjuk 1,5 millió köbméter vizet és annak a fele elveszik, az 225 millió forint, ami már egy szemmel látható összeg” – magyarázza Balla.
A másik kormányzati intézkedés a korábban többnyire önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatók államosításának megkezdése volt. Ez végül csak részben sikerült, az állami tulajdonú Nemzeti Vízművek Zrt. 2023 végére a hazai szolgáltatók mintegy felének lett többségi tulajdonosa, a többi vízmű maradt az önkormányzatok kezében. Az elmúlt két év tapasztalatai Balla szerint azt mutatják, hogy az átlagos felújítási ciklus általában alacsonyabb az állami tulajdonú szolgáltatóknál, 2023-ban például az ő esetükben 228 év volt ez a mutató az önkormányzati cégek 409 évével szemben. Minden más mutatóban ugyanakkor az önkormányzatok víziközművei vizsgáztak jobban: alacsonyabb a fajlagos hibák száma (0,86 az 1,08-tal szemben), és kisebb a hálózati (16,19 százalék kontra 24,95 százalék), valamint az értékesítési veszteség (17,67 százalék kontra 28,95 százalék) is.
Hogy ez minek tudható be, azt a Víz Koalíció tanulmánya nem vizsgálta, Balla szerint ugyanakkor a felújítási ciklus kapcsán érdemes megemlíteni, hogy sok esetben ezek a beruházások egy-egy ipari beruházáshoz kapcsolódnak, így a lakosság számára nem feltétlenül érezhetőek a hatások. Erről árulkodik az is, hogy a kormányzat által az ágazatra fordított 2023-as 200 milliárd forintnak nagyjából a felét tették ki olyan fejlesztések, amelyek szinte kizárólag valamilyen ipari beruházáshoz kötődtek. Ez nem csak 2023-ban volt így, idén például a Mészáros és Mészáros Zrt. egy 10 milliárd értékű víziközmű-fejlesztésre vonatkozó tendert nyert meg az ácsi katódgyárhoz kapcsolódóan.
Balla azt is elárulta, hogy a tanulmány külön nem tért ki a vízminőség kérdésére, de szerinte az ezzel kapcsolatos adatokkal is érdemes óvatosnak lenni. Hiába mutatják ugyanis azt a számok, hogy a települések harmadán ma Magyarország rossz az ivóvíz, rossz és rossz között is nagy a különbség. Nem mindegy, hogy a víz arzénos, és ezért fogyasztásra nem ajánlott, vagy mondjuk egy mikrogrammal több vas van benne, mint a határérték, ami ugyan statisztikailag rossznak számít, de sem az élvezeti értékéből nem veszít, sem egészségi kockázatot nem jelent.
Borítóképünk illusztráció.
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
A tranzakciós illeték kiterjesztése jelentősen átalakíthatja a Revolut és más neobankok vállalati díjstruktúráját.
Adózási és adatszolgáltatási kötelezettségek 2025. július 16. és 2025. augusztus 31. között.
Van a kártyás fizetés elfogadásánál kevésbé költséges megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Vihart kavart a Kneecap fellépése a Sziget Fesztiválon, a kormány után több mint 150 művész is azt követelte, hogy mondják le a koncertet.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.