2004–2008 közt az uniós pénzek összege a későbbiekhez képest aránylag szerény volt, ekkor a hazai GDP 0,2-1,6 százalékát tették ki. 2009-ben már 2,8 százalékon állt a mutató, majd gyors felfutást követően 2014-ben 5,3 százalékon tetőzött. A csúcsév után újból csökkenő pályára állt, de még a leggyengébb 2017-es évben is a GDP közel 2,5 százalékának megfelelő támogatásban részesült az ország. 2018-tól 2023-ig évi 4,5-5 milliárd euró élénkítette hazánk gazdaságát, mely a GDP 2,4-3,7 százalékának felelt meg – számoltak a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatói.

Összességében az uniós csatlakozás óta eltelt időszakban nettó 67,8 milliárd euró támogatás érkezett Magyarországra (21 600 milliárd forint). Ez az összeg a 2024-es hazai GDP 26 százalékának felel meg, illetve több, mint egy teljes évnyi hazai beruházás volumene. Éves átlagban GDP arányosan 2,8 százalék nettó forrás érkezett hazánkba 2004 után (2010 után az éves GDP 3,5 százaléka).

GKI

A GKI makromodellje segítségével kiszámolta, mindez milyen hatással bírt a hazai gazdaságra. Uniós tagságunk első négy évében a hatás a későbbiekhez képest mérsékelt volt, ekkor 0,3-0,6 százalékkal növelte a GDP-t. 2007-ben az uniós támogatások segítségével sikerült elkerülnünk az enyhe recessziót. 2009-ben már 1,2 százalékkal emelték a források a GDP-t, majd egyre növekvő ütem mellett 2014-ben már 2,7 százalékkal, 2015-ben 2,4 százalékkal járultak hozzá a hazai gazdaság bővüléséhez. Az ezt követő években 1,3-1,9 százalék között mozgott a mutató. A 2010-es, 2011-es és a 2013-as növekedés csak az uniós forrásoknak volt betudható. A többi évben a bővülés jelentős részét az uniós források tették ki, recesszióban pedig nagymértékben tompították a gazdasági visszaesést.

Összességében 2004 és 2023 közt az éves átlagos GDP növekedés 0,7 százalék lett volna az EU-s támogatások nélkül, míg azokkal átlagosan 2,1 százalék volt.

Az éves átlagos GDP hatás tehát 1,4 százalék volt, duplája az önerőből származó növekedésnek.

Az EU-s források nemcsak a gazdaság bővülésére, de a költségvetésre is pozitívan hatottak. Egyrészről az uniós források kiváltottak közvetlen állami kiadásokat, például a közvetlen agrártámogatásokat (földalapú támogatás), amelyeket az EU közvetlenül fizet ki a gazdálkodóknak a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében, így ezeket nem a magyar költségvetésnek kellett állnia. Hasonlóképp, az uniós társfinanszírozású operatív programokon keresztül megvalósuló pedagógusbér-emelés is mérsékelte az oktatási szektor hazai bérkiadásait.

Más oldalról az EU részéről érkeztek közvetett, az államkasszán átfolyó támogatások, melyek mérsékelték az állami beruházások költségvetésre rótt terheit. Példa erre az infrastruktúrafejlesztésre érkező pénzek (utak, autópályák, vasútvonalak stb.), valamint a közintézmények energetikai korszerűsítése.

GKI

Hasonlóképp, az innovációs és kutatás-fejlesztési támogatások, amelyek a versenyképesség növelését szolgálták, nagyrészt uniós programok keretében kerültek kifizetésre. A munkaerőpiaci programok (átképzések, közfoglalkoztatási projektek, ifjúsági garancia program) szintén jelentős uniós társfinanszírozással működtek, ezáltal csökkentve a szociálpolitikai kiadások hazai finanszírozási igényét. Az oktatási és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése, például iskolák, óvodák, kórházak felújítása, szintén gyakran EU-s forrásból valósult meg.

A megvalósuló projektek az adóbevételek oldaláról is támogatták a költségvetést; 2010 és 2023 közt az EU-s nettó kifizetések kb. 40 százaléka jelent meg az államháztartás bevételi oldalán, ami a 15 százalékos önerőt (hazai költségvetési kiegészítő kiadásokat) leszámítva közel 30 százalékos kiadás arányos nettó bevételt jelent. Ez az éves költségvetések átlagosan 2,5 százaléka, vagyis ennyivel javították a költségvetési egyenleget.

Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy az uniós források gyakran korlátozott hatékonysággal kerültek felhasználásra és gyakori volt a túlárazás is. Ennek ellenére az európai uniós tagságunk gazdasági előnyei vitathatatlanok, a magyar gazdasági bővülés motorjaként szolgáltak az előző másfél- két évtizedben – írják a GKI kutatói.