Tóth András államtitkár. Ajtóstul © Vörös Szilárd

Egy Magyarországon akkreditált diplomata kapcsolata volt Szatmári Tibor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt budapesti irodavezetője - legalábbis ezt sejtette róla a magyar elhárítás már 2004-ben. A Nemzetbiztonsági Hivatalban (NBH) meg vannak győződve arról: az erdélyi Szatmári és a magyar államigazgatásban dolgozó felesége idegen érdekeket szolgált. Adatokat gyűjtöttek, illetve azon munkálkodtak, hogy a budapesti kormány és a külföldön kisebbségben élő magyarság viszonya minél rosszabb legyen. Utóbbi ügyben a házaspár tevékenysége magyar belpolitikai érdekeket is szolgált.

Mint Tóth András, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár által az ügyről Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek készített jelentésben áll: Szatmári "aktívan közreműködött a kettős állampolgárságról tartott népszavazás és a Fidesz kampánystratégiájának előkészítésében, majd a népszavazás után a határon túli magyarok elkeseredettségének nyilvánosság előtti felnagyításában". A jelentésnek a titkosság alól feloldott, a napisajtó által bőségesen idézett kivonatából az is kiderül: Tóth szerint ez ügyben Szatmári "rendszeres és bizalmi" viszonyban állt Rogán Antallal, a Fidesz kampányfőnökével, Révész Máriusz szóvivővel és Németh Zsolttal, a párt külügyi kabinetjének vezetőjével. Ezt mindhárman tagadták, s közleményben tudatták, rágalmazásért feljelentik Tóthot.

A jelek szerint vége szakadt a nemzetbiztonsági ügyekben mindeddig gyakran tapasztalható konszenzusnak a mindenkori kormányoldal, illetve ellenzék között. Kövér László volt titkosszolgálati miniszter, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának múlt heti sajtóértekezletén alkalmatlannak nevezte feladatának ellátására Tóthot és felettesét, Kiss Péter kancelláriaminisztert, "aki eltűri Tóth ámokfutását", továbbá Gyurcsányt is, "hacsak nem ő áll az egész ügy hátterében". Tóth Károly országgyűlési képviselő (MSZP) viszont a nemzetbiztonsági bizottság előtt - az Index közlése szerint - Kövér "alternatív" titkosszolgálati forrásait firtatta, amelyek létezését a bizottsági elnök nem cáfolta.

A Magyar Hírlap tudósítása szerint a szolgálatok technikai hátterét biztosító Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) egyik vezetője a bizottság előtt kijelentette: jelentésében Tóth államtitkár alaposan átfogalmazta az NBH által az ügyben készített hivatalos összefoglalót, szerinte viszont csak a hangsúlyozás lett más. Tóth hangsúlyai valóban ellentétesek az eddigi megközelítéssel. A nyár végén kipattant botrány lényege az volt: Szatmári, illetve a magyar Oktatási Minisztériumban, majd 2004-2005-ben a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozó felesége, Szatmári Bajkó Ildikó budapesti állami vezetőkkel fenntartott kapcsolatuk révén jutottak értékes információkhoz, amelyeket a román hírszerzésnek továbbítottak (HVG, 2005. szeptember 3.).

A kivonatolt jelentés szerint ezzel szemben a Bajkóval kapcsolatban álló Magyar Bálint oktatási miniszter, Hiller István és Szabados Tamás korábbi politikai államtitkárok nem adtak ki minősített adatokat. Velük ellentétben Bálint-Pataki József, a HTMH volt elnöke alighanem igen (ő korábban maga köszönt le posztjáról), sőt Sagyebó László, a HTMH-ban az erdélyi referatúrát irányító volt osztályvezető jogellenes módon hozzáférést biztosított Szatmárinak a hivatal számítógépes adatbázisához, amit a férfi ki is használt. Arra azonban nem utal semmi, hogy bizalmas adatokat is kitudott volna ezzel a módszerrel, ahogyan nem merült fel minősített információk cseréje Szatmárinak Ara-Kovács Attilával, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettesével fenntartott kapcsolatában sem. Gyümölcsözőbbnek gondolják a kémgyanús férfi viszonyát az egyik, Budapesten tevékenykedő külföldi diplomatával - erősítették meg a HVG-nek kormányzati források, de azt nem árulták el, a titokzatos kapcsolat melyik országot képviselte Magyarországon, s posztján van-e még jelenleg is.

A házaspár kapcsolatait részben Románia, részben a magyar ellenzék érdekében használta fel, a cél az volt, hogy destabilizálják a budapesti kormányt - ha ezt fehéren feketén nem mondta is ki senki, de az eddig megjelent információkból kikövetkeztethető: kormányberkekben ezt a forgatókönyvet tartják életszerűnek. Az állítást Szatmáriék lehallgatott telefonbeszélgetéseivel vélik alátámasztottnak az NBH-ban. Ezek között talán a legkényesebb a férfi és Révész közötti társalgás, amelyben a szóvivő - a Magyar Nemzet közlése szerint - azzal érvelt, hogy a miniszterek belekeverése az ügybe egy ellenzéki párt számára csemege, alkalmas lehet a miniszterek megbuktatására is, éppen ezért az ügy továbbvitele úgymond kőkemény politikai érdek.

Ez az állítólagos beszélgetés az egész botrány egyik leghomályosabb pontja. A haza- és nemzetárulás vádját mindvégig következetesen tagadó (HVG, 2005. szeptember 10.) Szatmári eszerint ugyanis maga működött volna közre saját és felesége kémkedése - továbbá felesége valószínűsíthető hűtlensége - tényének és következményeinek "kommunikálásában", ami nem tűnik életszerűnek. Ahogyan arra sincsen válasz, hogy ha Szatmáriék gyanúsak voltak, az asszony miképpen eshetett át a HTMH-beli oktatási főosztályvezetői állásához szükséges C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon. Kérdéses az is, ha Szatmári - ahogyan az eddig megjelentek alapján vélelmezhető - az NBH szerint feleségével egyetértésben tevékenykedett, miért volt szüksége Sagyebó HTMH-s kódjára, miért nem kért az asszonytól. Márpedig Bajkó tevékenysége állítólag már akkor szemet szúrt a magyar elhárításnak, amikor az asszony még az Oktatási Minisztériumban (OM) Hiller tanácsadójaként dolgozott, ahová egyébként az RMDSZ vezetése kommendálására került. Úgy tudni, állítólagos, a nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztető tevékenységére az NBH OM-beli "hivatalos kapcsolata" hívta fel a figyelmet.

Az már korábban - először a Cotidianul című román újságban - napvilágot látott, hogy az NBH fürkészte a házaspár telefonbeszélgetéseit. Amit megtudtak, mégsem volt elegendő egy kémkedés miatti feljelentéshez (ehhez hozzájárult, hogy a magyar elhárítás kerülni kívánta a konfliktust a szomszéd országgal). Kiszorították őket a hivatalukból - ismételgették a múlt héten a kémregényekből ismert szakkifejezést, azzal, hogy kiderült, a házaspár eltávolítására kiváló apropót szolgáltatott, hogy az RMDSZ időközben kormányra került Romániában, s így, mint valamiféle párhuzamos követség, összeférhetetlenné vált a budapesti iroda. Szatmáriné pedig nem fogadta el a HTMH átszervezése során neki felkínált új titulust (arról nem szól a fáma, mi lett volna, ha az asszony rábólint az ajánlatra).

A HVG értesülései szerint ugyanakkor alighanem feljelentéshez vezet majd az, hogy a minősített iratok - a lehallgatási jegyzőkönyvek - egy része eljutott a román, illetve a magyar sajtóhoz. Úgy tudni, az ügyben indított belső vizsgálat a fürkészést végző NBSZ-eseket tisztázta. Az NBH-ban húsznál is többen hozzáférhettek egyes jegyzőkönyvekhez, az összeshez viszont kevesebb mint tucatnyian. Őket, beleegyezésük alapján, hazugságvizsgálóval is megvizsgálták, s az egy esetben mutatott nyugtalanító eredményt, ami további vizsgálatokat tehet szükségessé.

RÁDI ANTÓNIA