A tágan értelmezett igazságszolgáltatás leggyengébb láncszemének az elmúlt ciklusban a vádhatóság bizonyult. Noha büntetőügyekben a váderedményesség imponálóan - más nézőpontból aggasztóan - magas, országosan 95 százalék, a legfőbb ügyész szinte nyíltan politikai szerepet játszott, és nem kevesebb mint 15 alkalommal kellett elviselnie a parlamenti leszavazás - máskülönben semmilyen jogi- vagy politikai következménnyel nem járó - szégyenét. Az sem tett jót megítélésének, hogy az ügyészség határozottan kritizálta a bíróságok munkáját, nemcsak általánosságban, hanem egyes ügyek kezelését illetően is, s a legfőbb ügyész még a szakmailag megfelelő ítéletek ellen is elvárta a fellebbezést súlyosbításért, így remélve szigorítani az EU-összehasonlításban korántsem enyhe magyar törvénykezést.
Az Igazságügyi Minisztérium mindmáig adós maradt a tudományos igényű, átfogó nagy kodifikációkkal, így a büntető és a polgári törvénykönyv újraírásával. A napi "aprómunkában" viszont sikerrel erősítették meg a pártfogói hálózatot, dolgozták ki az áldozatvédelem alapjait, kezdték meg azt a munkát, amivel lehetővé teszik a börtönnépesség csökkentését. A tárca azonban jelenleg csak a büntetőpolitika legelső, jogalkotási, valamint az utolsó, a büntetés-végrehajtási elemét tudja érdemben befolyásolni. Sokakban fölmerült a kérdés, hogy indokolt-e az ügyészség függetlenségének megtartása, vagy hasznosabb volna a vádhatóságot az igazságügyi miniszter, netán közvetlenül a kormány alá rendelni. A bírói hatalmi ág közjogi pofont kapott, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy még a Legfelsőbb Bíróság egyes normái, a jogegységi határozatok fölött is gyakorolható alkotmányossági kontroll.
JAVASLATAINK
Legfőbb ügyész kétharmaddal. A végletesen központosított, katonai fegyelmű, hierarchizált ügyészség jelenlegi közjogi helyzetén feltétlenül változtatni kell, a pártatlanságnak nem lehet egyedüli garanciája a parlamentben egyszerű többséggel választható szakember személyes hitele. Ennek érdekében intézményesen ki kell zárni annak lehetőségét, hogy a jövőben olyan személy legyen jogosult a teljes hazai bűnüldözési apparátus munkáját végső soron meghatározni, aki kizárólag az egyik politikai oldal bizalmát élvezi. A pártkatonák legfőbb ügyészi kinevezése - miként az elmúlt hat évben bebizonyosodott - az egész vádhatóság hitelét megkérdőjelezi a közvélemény előtt. Az ügyészség szakmai integritásának helyreállítása s függetlenségének hosszú távú garantálása érdekében arra van szükség, hogy a jövőben a legfőbb ügyészt is kétharmados többséggel válassza meg a parlament, ugyanúgy, mint az alkotmánybírákat, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnökét.
Végezni kell a nagy törvénykönyvek kodifikálásával. Ez megköveteli egyebek között a Btk. politikai okokból szétzilálódott büntetési rendszerének felülvizsgálatát, ezen belül például az aránytalanul szigorúan büntethető, könnyen kinyomozható divatbűncselekmények újraértékelését. Jelenleg a tiltott pornográf felvétellel való visszaélés ugyanúgy 2-8 éves büntetéssel sújtható, mint alapesetben a nemi erőszak. Jogalkotással is erősíteni kell azt a folyamatot, amely valóban csak a legsúlyosabb bűnök elkövetőit vagy a legveszélyesebb személyeket juttatná rács mögé.
